Esti álmodozás
avagy
Joanna, Eszlári Katalin:
A képzeletbeli férfi, cimű novellájának versbe foglalása

Csak az égőfa ropogása
törte meg a meghitt csendet,
ahol az esti félhomályban
a kandalló varázsa nem enged.

A múlt, mint egy régi film
elvonul csukott szemeim előtt,
ott még mint egy kislány
vidáman szaladok a kamera előtt.

A pöttyös piros ruhám
testemhez tapad szaladva a szélben,
és a sok sóvárgó tekintet
ami elkísér a szép tavaszi estében.

Egyszerre hiányzik valami
amit már oly rég nem nem hallottam,
nem dicsérik a rózsa szépségét
amikor már levelei hullnak a porban.

Jól esne néha egy kis dicséret
minden nő szívesen hallja a bókokat,
de ilyenkor már csak évek
húznak az arcunkra mély ráncokat.

Hol vannak a lázas éjszakák
a férj is ma már testvérré változott,
hol vannak azok az érzések
a forró szerelem, már rég eltávozott.

Egy éles hang törte meg a csendet
a telefon csörgése visszahozott a jelenbe,
Olgát keresem, mondta egy férfihang
nem vagyok Olga, válaszoltam megremegve.

Oly szívesen lennék most Olga
talán akkor valaki engem is keresne,
elképzeltem magamnak a férfit
azt, hogy ő engem még így is szeretne.

Színházba mennénk mi ketten
az elképzelt gyönyörű estélyi ruhámban,
utána elbeszélgetnénk ott Budán
egy romantikusan szép kis kávéházban.

Nézném a rövid, őszülő haját
nem kellene nekünk már sokat mondanunk,
titokban talán arról álmodnánk
mi lett volna ha húsz évvel előbb találkozunk.

Az álomnak vége, hív most a konyha
ma még a vacsorát is meg kell majd még főzni,
Olga és a férfi most elmentek sétálni
de ezt a szép képzelődést, álmaiban örökre megőrzi.

Mucsi Antal-Tóni   2012 Január 25