Tövismadarak éneke

Mondabeli tövismadár
fészkét hagyva messzire száll,
magát tövisre szúrja fel,
úgy énekel, mint még sosem.
Szebben dalol, mint más madár,
de tudja, rá a halál vár,
éneke száll a mennybe fel,
Istennél majd otthonra lel.

A költő is tövismadár,
ha fájdalmára rátalál,
tőrt forgat fájó szívében,
és úgy dalol, mint sohasem.

A bánat lassan megöli,
de közben újra énekli,
hogy nem szeret így senki más,
az élet csak egy állomás.

Dalát világgá zengi el,
sok bánatos szív ráfelel,
és együtt száll a hattyúdal,
míg lelkük lassan belehal.

Tanuld meg hát, az életben,
szeretetben, szerelemben,
semmi nincs ingyen, hiába,
végül fájdalom az ára.

Írta: Törő Zsóka

Dornenvogels Gesänge

Nach dem Sag‘ der Dornenvogel
Nest verlassend flog in Kogel,
am Dorn stich, ruft den Tod hervor
und singt so schön, wie nie zuvor.
Sing schöner als die andere,
auf den Tod wartend, das Bittere,
sein Gesang fliegt hoch in Himmel,
bei Gott tut sich ein Heim, finden.

Dichter ist wie Dornenvogel,
sobald Schmerz findet, dann tobt er,
mit Dolch wütet in seinem Herz
singt wie nie, und das ohne Scherz.
Der Kummer langsam tötet ihn,
und singt es immer wieder hin,
keine andere liebt dich mehr,
das Leben nur ein Standort wär.
Singt er das, an vielen Orten,
die Kummer Herzen antworten,
und flattert der Schwanengesang,
bis ihre Seelen sterben halt.

Das musst du im Leben lernen,
in verliebt sein, Liebe geben,
es gibt dort nichts gratis, umsonst,
alles tut weh, was nicht bekommst.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni