Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Ötvennyolc perc
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az utca a városfal tövében álmatag, csendes. A körbástyát elhagyva néhány pillanat után a Sétatérre ér. Szeretne leülni egy padra, úgy, hogy a dóm kőtömbjeire is rálásson és a tizenöt percenként megkonduló plébánia kis harangját is jól hallja, majd elmerülni egy könyv olvasásában, mintha birtokában lenne a végtelen időnek, ahogy gimnazista korában is tette, ha vasárnap délutánonként nem volt egyéb elfoglaltsága, és egy kötelező olvasmánnyal vagy Byron kötettel a kezében helyet keresett magának valamelyik padon. Akkoriban, miközben elmerült az olvasásban, mindig kialakult valamiféle megmagyarázhatatlan intimitás a tér és közte, és körüllengte valamiféle evangéliumi áhítat. Ez volt a fák, a park, a dóm együttes metafizikája. És ezért szeretett idejárni. Persze mára kicserélődtek a padok, az elmúlt évek alatt modernebbé váltak, de szerinte megtörik a tér harmóniáját, és hosszabb ideig ülni rajtuk pont olyan kényelmetlen lehet, mint rég. Hiába nyugalmas az idő, járókelőktől, autóktól csendes, kissé hűvös van ahhoz, hogy engedjen vágyainak, mert a zöldjüket még alig-alig kibontó gesztenyefák alatt most nem nyújt olyan látványt a tér, mint amilyet néhány hét múlva fog majd. Azt szereti, amikor a napfény beleszövi magát a fák legyező-lombjai alá, és melengető érzést nyújt a bőrnek.
Ahogy a templomhoz közelít, majd megérinti a hatalmas kőtömböket, a jelentéktelenség, a törékenység érzése fogja el, de az is, hogy kicsit ő is a történelem része, hiszen ahogy hozzáér, eggyé válik a kővel, az anyaggal. A tornyok kettes és hármas ablakaiból kirebbenő galambok keringése az égen mutatkozó ideges felhőkkel óvatossá teszik. Ezért inkább továbbfolytatja útját.
Nyolc év körüli kislány a járdára színes krétákkal pillangókat rajzol, miközben elhalad előtte, megtorpan, hogy csodálhassa a gyermek munkáját. A lányka felnéz rá, összemosolyognak, majd újból a rajz fölé hajol, az egyik pillangó szárnyát satírozza épp, amely néhány pitypang között repdes, a másik pedig rászállni készül egy tulipánra. Kicsivel odébb másik rajz tűnik fel: ház kerítéssel, mellette gömb alakúra formázott fák, és mindezek előtt apró tavacska, ennek felszínén kacsa úszik, az ég abroszán pedig felhők, miközben előtűnik az elengedhetetlen, mosolygó napocska, s a szél egy fiú arcában materializálódik elevenné: épp felfúvódik, hogy továbbhajtsa a csipkeszélű felhőket.
Még mindig a kislány rajzai járnak a fejében, amikor ráköszön valaki, egy határozott férfihang: “Szervusz, Éva!”
Ahogy felemeli tekintetét, megismeri, Zoli az, akivel ugyanabba az iskolába járt, sőt egy évig ugyanabban a padban is ült, szőke haja elől meggyérült ugyan, de a kaján mosoly a régi. “Szia! Nem hiszek a szememnek! Jaj, de örülök!”, mondja Éva, és hasonló, valóban boldog örömmondatok hangzanak el, szeme könnyes a meglepetéstől, összeölelkeznek, közben szelíden csók cuppan az arcokon. A néhány pillanatnyi tanácstalanság után döntés születik, hogy megisznak együtt valamit, így három perc séta következik a legközelebbi presszóig, két perc, amíg elfoglalják a helyüket és rendelnek, öt perc, amíg a pincér kihozza a két ásványvizet és két feketét, negyven perc visszaemlékezés az elmúlt tizenvalahány évre. Ebből Éva tíz percben kitér arra, hogy mire jut az ember, ha vállalja önmagát, amikor sikerül kizárni a félelmet a pillanatból, és amikor az elhatározás önmagába sűrűsödik annyira, hogy képes legyen dönteni. Éva szerint ezek a legértékesebb pillanatok az életben, mert ilyenkor a lánykából nő lesz, a nőből feleség (vagy épp fordítva, ahogy Éva esetében is történt), a nőből anya lesz, a fiúból meg férj, majd családapa, a kopott-szürkezakós öregember a parkban, csontkeretes szemüvegében gyűjteni kezdi legszebb emlékeit unokáiról, s közben ábrándosan a tejfehér semmibe tekint.
Aztán a fennmaradó harminc percben a többiek felidézése, emlékek felelevenítése. Éva megállapítja, hogy akkoriban valahogy minden olyan egyszerű és magától értetődő volt, de mára minden elvesztette a ragyogását, mintha átmenet nélküli ellentét feszülne.
Közben Zoli Éva térdét nézi (milyen jó nő lett ez az Éva!), s azt hiszi, hogy a másik ezt nem veszi észre. Egész idő alatt nem érintik meg egymás kezét, sőt inkább mindketten félszegek, a kávéhoz járó cukros zacskóból egy kevéske melléhull, a kiskanálról a kávé az asztalra cseppen, az ásványvizes pohár hangosabban koccan a márványasztalon, mint máskor, amit Éva a bennük lévő feszültséggel magyaráz, miközben a beszélgetés alatt egész végig fogva tartja egy emlék, amikor kettesben voltak az iskolai szertár félhomályában, és keresték Afrika térképét. Zoli meg akarta csókolni, de a bátortalan mozdulatot félbeszakította a szünet végét jelző könyörtelen csengő, úgy rebbentek szét, mint a galambok, amikor közéjük vetjük a kenyérdarabot.
Ez után két perc, amíg úgy döntenek, hogy idejük lejárt, és rendezik a számlát, újabb öt perc örömkönnyek és fogadkozások, hogy majd keresik egymást, hiszen mennyi, de mennyi időt vesztegettek el, illetve öltek bele más, haszontalan dolgokba, csak a barátságukba nem. Befejezésül egy percben újabb összeölelkezés, majd „Szia!”, „Szia!”, és megy mindenki az útjára, tovább.
Összesen ötvennyolc perc. Ennyi jutott egymásra tizenvalahány év után. Ekkor megfordul Éva fejében: lehet, hogy Zolit soha többé nem fogja látni az életben, és sajnálja, hogy annak a szertári jelenetnek nem volt folytatása. Vajon mekkora az esélye annak, gondolja, hogy ebben a százötvenezer lélekszámú városban, ez alatt a négy nap alatt, amit itt tölt, találkozik azzal az emberrel, aki talán valaha fontos volt, vagy lehetett volna számára?
A járdák, mint az öregemberek arcai, régi idők kánikuláiban megolvadt aszfalt, a ráncok most mozdulatlanná merevedtek, még nem jött el az idejük, a nyári forróságban majd újra életre kelnek; balkonokon muskátlikat locsoló lányok, asszonyok; borbélyüzlet ollócsattogása, ilyen helyekről mindig kihallatszik a hajszárító vagy a bekapcsolt rádió, a televízió hangja; cipészműhely fanyar ecetillata, odabent, mintha megállt volna az idő, öreg suszter az orra hegyére csúszott szemüvegében félretaposott cipők fölött görnyed; parkok álmosító csendjére nyíló zsalugáterek, előttük gesztenyefák, platánok.
Esni kezd. A szemerkélő tavaszi eső pillanatok alatt átszerkeszti az utcák, terek képét. Mintha valahol megnyomtak volna egy gombot, s attól a pillanattól kezdve felbolydul minden, új úti célok születnek a fejekben, lerövidített távolságok. Éva felhúzza az ernyőt, megszaporázza lépteit, gondolatai immár másfelé rendeződnek, s bár ezt már nem látja, a kislány rajzai is lassan a semmivé lesznek, ahogy egyre szaporodnak az esőcseppek.
Horváth Géza
Pécs, 2019. január 17.
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Egy őszi délelőtt | toni | 2020/11/08 - 08:34 | 2020/11/08 - 08:34 | |
Irodalom | Anyám, ma hiányzol nekem | toni | 2020/11/14 - 21:16 | 2020/11/14 - 21:16 | |
Irodalom | Trencsény Károly: Mikor beteg voltál / Als du krank warst | toni | 2020/11/22 - 10:45 | 2020/11/22 - 10:45 | |
Irodalom | Kozma Andor: Egy rózsa / Eine Rose | toni | 2020/11/28 - 07:59 | 2020/11/28 - 07:59 | |
Irodalom | Wilhelm Busch: Irigység / Neid | toni | 2020/12/05 - 01:11 | 2020/12/05 - 01:11 | |
Irodalom | Weöres Sándor: Száncsengő / Schlittenglocke | toni | 2020/12/12 - 17:03 | 2020/12/12 - 17:03 | |
Irodalom | Ady Endre: Sárban veszett hó / In Schlamm verlorene Schnee | toni | 2020/12/19 - 02:13 | 2020/12/19 - 02:13 | |
Irodalom | Otto Julius Bierbaum: Schneelied zu Weihnachten / Hó dal karácsonyra | toni | 2020/12/26 - 01:21 | 2020/12/26 - 01:21 | |
Irodalom | Peter Rosegger: Wünsche zum neuen Jahr / Újévi kívánságok | toni | 2021/01/01 - 23:10 | 2021/01/01 - 23:10 | |
Irodalom | Cesare Pavese: Verrà la morte / Eljön a halál | toni | 2021/01/07 - 10:02 | 2021/01/07 - 10:02 | |
Irodalom | J. W. von Goethe: Ein zärtlich jugendlicher Kummer / Egy gyengéd ifjúkori aggály | toni | 2021/01/15 - 18:07 | 2021/01/15 - 18:07 | |
Irodalom | Varsányi Gyula: Uton & Unterwegs | toni | 2021/01/24 - 07:13 | 2021/01/24 - 07:13 | |
Irodalom | Heltai Jenő: Odahaza / Daheim | toni | 2021/01/30 - 12:17 | 2021/01/30 - 12:17 | |
Irodalom | AZ ELEJTETT NIMFA | Markovics Anita | 1 | 2021/02/04 - 17:33 | 2021/02/09 - 14:41 |
Irodalom | Reviczky Gyula: Az akkor volt / Das war damals | toni | 2021/02/10 - 10:07 | 2021/02/10 - 10:07 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Karinthy Frigyes Előszó | Petz Teri | 1 | 2008/07/20 - 18:56 | 2008/07/20 - 19:35 |
Audió | Szemendei Ágnes - A kő varázslata | agnes | 1 | 2008/07/29 - 08:39 | 2008/08/01 - 07:00 |
Audió | Credo Verséneklő Együttes - (Bodnár Éva verse) - Szülőföld | erda | 14 | 2008/07/21 - 00:08 | 2008/08/01 - 14:31 |
Audió | Standovár Ágota - Jónás Tamás: A tiszteletről | Standovár Ágota | 3 | 2008/07/30 - 15:03 | 2008/08/02 - 15:37 |
Audió | Kováts Péter>skorpio - Mikor már | skorpio | 2008/08/09 - 15:22 | 2008/08/09 - 15:22 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Hangosversek | tokio170 | 5 | 2008/08/14 - 11:12 | 2008/09/04 - 05:24 |
Fórumtéma | SMS-versikék | blue | 2 | 2008/09/26 - 13:04 | 2008/10/22 - 16:04 |
Fórumtéma | Idézetek, bölcsességek | blue | 30 | 2008/07/23 - 13:33 | 2008/10/29 - 19:56 |
Fórumtéma | Vers | tamiska | 2008/11/02 - 10:19 | 2008/11/02 - 10:19 | |
Fórumtéma | Helyesírás | blue | 2 | 2008/07/21 - 07:06 | 2008/11/11 - 18:11 |
Fórumtéma | ANTOLÓGIA szerzői lemondó nyilatkozatok | Anonymous | 35 | 2008/10/27 - 13:12 | 2008/11/15 - 18:56 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 2008. vázlat (javítható november 15-e 24 óráig) | prayer | 39 | 2008/11/10 - 19:43 | 2008/11/16 - 00:55 |
Fórumtéma | gubanc versei (kommentek nélkül) | prayer | 82 | 2009/02/12 - 11:01 | 2009/02/23 - 15:18 |
Fórumtéma | 2009 Radnóti év | femis | 22 | 2009/01/24 - 10:12 | 2009/02/27 - 14:42 |
Fórumtéma | Világválság - Országcsőd | prayer | 32 | 2009/03/06 - 23:21 | 2009/03/27 - 09:23 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Kiállítás és irodalom | prayer | 2008/07/13 - 08:50 | 2008/07/13 - 08:50 | |
Rendezvény | Emlékeztető | prayer | 2008/07/18 - 19:27 | 2008/07/18 - 19:27 | |
Rendezvény | Író-olvasótalálkozó | prayer | 2008/07/22 - 20:33 | 2008/07/22 - 20:33 | |
Rendezvény | Greenpeace, irodalom, festészet | prayer | 2008/07/28 - 22:19 | 2008/07/28 - 22:19 | |
Rendezvény | CINKE program - 2010Pécs projekt | prayer | 2008/07/31 - 22:47 | 2008/07/31 - 22:47 |
Friss hozzászólások
1 év 12 hét
1 év 39 hét
1 év 47 hét
2 év 8 hét
2 év 21 hét
2 év 21 hét
2 év 23 hét
3 év 9 hét
3 év 13 hét
3 év 35 hét