Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Ötvennyolc perc
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az utca a városfal tövében álmatag, csendes. A körbástyát elhagyva néhány pillanat után a Sétatérre ér. Szeretne leülni egy padra, úgy, hogy a dóm kőtömbjeire is rálásson és a tizenöt percenként megkonduló plébánia kis harangját is jól hallja, majd elmerülni egy könyv olvasásában, mintha birtokában lenne a végtelen időnek, ahogy gimnazista korában is tette, ha vasárnap délutánonként nem volt egyéb elfoglaltsága, és egy kötelező olvasmánnyal vagy Byron kötettel a kezében helyet keresett magának valamelyik padon. Akkoriban, miközben elmerült az olvasásban, mindig kialakult valamiféle megmagyarázhatatlan intimitás a tér és közte, és körüllengte valamiféle evangéliumi áhítat. Ez volt a fák, a park, a dóm együttes metafizikája. És ezért szeretett idejárni. Persze mára kicserélődtek a padok, az elmúlt évek alatt modernebbé váltak, de szerinte megtörik a tér harmóniáját, és hosszabb ideig ülni rajtuk pont olyan kényelmetlen lehet, mint rég. Hiába nyugalmas az idő, járókelőktől, autóktól csendes, kissé hűvös van ahhoz, hogy engedjen vágyainak, mert a zöldjüket még alig-alig kibontó gesztenyefák alatt most nem nyújt olyan látványt a tér, mint amilyet néhány hét múlva fog majd. Azt szereti, amikor a napfény beleszövi magát a fák legyező-lombjai alá, és melengető érzést nyújt a bőrnek.
Ahogy a templomhoz közelít, majd megérinti a hatalmas kőtömböket, a jelentéktelenség, a törékenység érzése fogja el, de az is, hogy kicsit ő is a történelem része, hiszen ahogy hozzáér, eggyé válik a kővel, az anyaggal. A tornyok kettes és hármas ablakaiból kirebbenő galambok keringése az égen mutatkozó ideges felhőkkel óvatossá teszik. Ezért inkább továbbfolytatja útját.
Nyolc év körüli kislány a járdára színes krétákkal pillangókat rajzol, miközben elhalad előtte, megtorpan, hogy csodálhassa a gyermek munkáját. A lányka felnéz rá, összemosolyognak, majd újból a rajz fölé hajol, az egyik pillangó szárnyát satírozza épp, amely néhány pitypang között repdes, a másik pedig rászállni készül egy tulipánra. Kicsivel odébb másik rajz tűnik fel: ház kerítéssel, mellette gömb alakúra formázott fák, és mindezek előtt apró tavacska, ennek felszínén kacsa úszik, az ég abroszán pedig felhők, miközben előtűnik az elengedhetetlen, mosolygó napocska, s a szél egy fiú arcában materializálódik elevenné: épp felfúvódik, hogy továbbhajtsa a csipkeszélű felhőket.
Még mindig a kislány rajzai járnak a fejében, amikor ráköszön valaki, egy határozott férfihang: “Szervusz, Éva!”
Ahogy felemeli tekintetét, megismeri, Zoli az, akivel ugyanabba az iskolába járt, sőt egy évig ugyanabban a padban is ült, szőke haja elől meggyérült ugyan, de a kaján mosoly a régi. “Szia! Nem hiszek a szememnek! Jaj, de örülök!”, mondja Éva, és hasonló, valóban boldog örömmondatok hangzanak el, szeme könnyes a meglepetéstől, összeölelkeznek, közben szelíden csók cuppan az arcokon. A néhány pillanatnyi tanácstalanság után döntés születik, hogy megisznak együtt valamit, így három perc séta következik a legközelebbi presszóig, két perc, amíg elfoglalják a helyüket és rendelnek, öt perc, amíg a pincér kihozza a két ásványvizet és két feketét, negyven perc visszaemlékezés az elmúlt tizenvalahány évre. Ebből Éva tíz percben kitér arra, hogy mire jut az ember, ha vállalja önmagát, amikor sikerül kizárni a félelmet a pillanatból, és amikor az elhatározás önmagába sűrűsödik annyira, hogy képes legyen dönteni. Éva szerint ezek a legértékesebb pillanatok az életben, mert ilyenkor a lánykából nő lesz, a nőből feleség (vagy épp fordítva, ahogy Éva esetében is történt), a nőből anya lesz, a fiúból meg férj, majd családapa, a kopott-szürkezakós öregember a parkban, csontkeretes szemüvegében gyűjteni kezdi legszebb emlékeit unokáiról, s közben ábrándosan a tejfehér semmibe tekint.
Aztán a fennmaradó harminc percben a többiek felidézése, emlékek felelevenítése. Éva megállapítja, hogy akkoriban valahogy minden olyan egyszerű és magától értetődő volt, de mára minden elvesztette a ragyogását, mintha átmenet nélküli ellentét feszülne.
Közben Zoli Éva térdét nézi (milyen jó nő lett ez az Éva!), s azt hiszi, hogy a másik ezt nem veszi észre. Egész idő alatt nem érintik meg egymás kezét, sőt inkább mindketten félszegek, a kávéhoz járó cukros zacskóból egy kevéske melléhull, a kiskanálról a kávé az asztalra cseppen, az ásványvizes pohár hangosabban koccan a márványasztalon, mint máskor, amit Éva a bennük lévő feszültséggel magyaráz, miközben a beszélgetés alatt egész végig fogva tartja egy emlék, amikor kettesben voltak az iskolai szertár félhomályában, és keresték Afrika térképét. Zoli meg akarta csókolni, de a bátortalan mozdulatot félbeszakította a szünet végét jelző könyörtelen csengő, úgy rebbentek szét, mint a galambok, amikor közéjük vetjük a kenyérdarabot.
Ez után két perc, amíg úgy döntenek, hogy idejük lejárt, és rendezik a számlát, újabb öt perc örömkönnyek és fogadkozások, hogy majd keresik egymást, hiszen mennyi, de mennyi időt vesztegettek el, illetve öltek bele más, haszontalan dolgokba, csak a barátságukba nem. Befejezésül egy percben újabb összeölelkezés, majd „Szia!”, „Szia!”, és megy mindenki az útjára, tovább.
Összesen ötvennyolc perc. Ennyi jutott egymásra tizenvalahány év után. Ekkor megfordul Éva fejében: lehet, hogy Zolit soha többé nem fogja látni az életben, és sajnálja, hogy annak a szertári jelenetnek nem volt folytatása. Vajon mekkora az esélye annak, gondolja, hogy ebben a százötvenezer lélekszámú városban, ez alatt a négy nap alatt, amit itt tölt, találkozik azzal az emberrel, aki talán valaha fontos volt, vagy lehetett volna számára?
A járdák, mint az öregemberek arcai, régi idők kánikuláiban megolvadt aszfalt, a ráncok most mozdulatlanná merevedtek, még nem jött el az idejük, a nyári forróságban majd újra életre kelnek; balkonokon muskátlikat locsoló lányok, asszonyok; borbélyüzlet ollócsattogása, ilyen helyekről mindig kihallatszik a hajszárító vagy a bekapcsolt rádió, a televízió hangja; cipészműhely fanyar ecetillata, odabent, mintha megállt volna az idő, öreg suszter az orra hegyére csúszott szemüvegében félretaposott cipők fölött görnyed; parkok álmosító csendjére nyíló zsalugáterek, előttük gesztenyefák, platánok.
Esni kezd. A szemerkélő tavaszi eső pillanatok alatt átszerkeszti az utcák, terek képét. Mintha valahol megnyomtak volna egy gombot, s attól a pillanattól kezdve felbolydul minden, új úti célok születnek a fejekben, lerövidített távolságok. Éva felhúzza az ernyőt, megszaporázza lépteit, gondolatai immár másfelé rendeződnek, s bár ezt már nem látja, a kislány rajzai is lassan a semmivé lesznek, ahogy egyre szaporodnak az esőcseppek.
Horváth Géza
Pécs, 2019. január 17.
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Ülj mellém kedves | Anonymous | 10 | 2009/02/08 - 16:27 | 2009/02/10 - 00:24 |
Irodalom | Erotikus éjszaka | Anonymous | 10 | 2009/02/08 - 15:53 | 2009/02/10 - 00:40 |
Irodalom | Szeretem... | Anonymous | 11 | 2009/02/03 - 01:18 | 2009/02/04 - 16:16 |
Irodalom | Átkozottak | Anonymous | 7 | 2009/01/31 - 03:55 | 2009/01/31 - 12:13 |
Irodalom | Virrasztó ének | Anonymous | 3 | 2009/02/02 - 23:51 | 2009/02/03 - 21:23 |
Irodalom | Különbéke | Anonymous | 3 | 2009/02/02 - 04:12 | 2009/02/03 - 20:12 |
Irodalom | Értelem és érzelem | Anonymous | 25 | 2008/10/25 - 00:59 | 2008/10/27 - 10:26 |
Irodalom | Imagine | Anonymous | 12 | 2009/02/01 - 18:22 | 2009/02/02 - 00:32 |
Irodalom | Csönd | Anonymous | 17 | 2009/02/01 - 16:48 | 2009/02/02 - 08:38 |
Irodalom | Végső búcsú | Anonymous | 15 | 2008/10/06 - 19:44 | 2008/10/07 - 20:00 |
Irodalom | Elégia | Anonymous | 16 | 2008/11/07 - 22:33 | 2008/11/09 - 17:34 |
Irodalom | Druida tánc | Anonymous | 15 | 2008/10/04 - 11:39 | 2008/10/05 - 00:35 |
Irodalom | Elő átvételi elismervény | Anonymous | 1 | 2014/02/14 - 09:03 | 2014/02/15 - 00:28 |
Irodalom | Tavasz (haiku) | 108 sky | 1 | 2016/05/05 - 17:51 | 2016/05/07 - 20:09 |
Irodalom | Cinke (haiku) | 108 sky | 2 | 2016/05/08 - 14:22 | 2016/05/08 - 17:47 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Krúdy Gyula: Jézuska csizmája | ambrusa | 1 | 2012/12/11 - 18:55 | 2012/12/16 - 19:02 |
Audió | Csak egy pillantás... | ambrusa | 3 | 2011/09/13 - 23:05 | 2011/09/21 - 21:55 |
Audió | Kosztolányi Dezső: Világ vége | ambrusa | 1 | 2012/12/19 - 12:08 | 2012/12/19 - 22:05 |
Audió | Havas Éva: Mondd, hová lettél... | ambrusa | 5 | 2013/01/19 - 15:50 | 2013/01/27 - 14:54 |
Audió | Kosztolányi Dezső: Esti megtudja a halálhírt | ambrusa | 4 | 2013/01/15 - 11:29 | 2013/02/04 - 22:10 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Felkérések | prayer | 1 | 2011/10/03 - 10:07 | 2011/10/12 - 23:30 |
Fórumtéma | Melánia és tanitványai az alkotótáborban, képekben | prayer | 29 | 2013/03/12 - 07:22 | 2013/11/04 - 18:53 |
Fórumtéma | Vers és prózaverseny 2013.02.04. - 2013.02.17. | prayer | 32 | 2013/02/03 - 19:40 | 2013/02/24 - 13:11 |
Fórumtéma | CINKE portál felhasználói szabályzat | prayer | 2010/02/23 - 22:55 | 2010/02/23 - 22:55 | |
Fórumtéma | Minden, ami RÁDIÓ | prayer | 2012/04/12 - 14:57 | 2012/04/12 - 14:57 | |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | PELLENGÉR | prayer | 28 | 2012/12/11 - 09:33 | 2012/12/14 - 23:22 |
Fórumtéma | Könyvbemutató | prayer | 8 | 2012/12/08 - 19:06 | 2014/05/04 - 21:03 |
Fórumtéma | Legjobb fotók | prayer | 2010/03/08 - 08:40 | 2010/03/08 - 08:40 | |
Fórumtéma | Vers és prózaverseny 2012.10.15. - 2012.10.21. | prayer | 105 | 2012/10/14 - 17:03 | 2012/10/21 - 15:41 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszköszöntő Fesztivál - Kodály Zoltán Majorette Csoport | capek | 2014/03/24 - 00:55 | 2014/03/24 - 00:55 | |
Rendezvény | Tavaszköszöntő Fesztivál - Rónaki László: Barlangok pedíg vannak! | capek | 2014/03/24 - 00:38 | 2014/03/24 - 00:38 | |
Rendezvény | Tavaszköszöntő Fesztivál - Falun Dafa - Kína rejtett világa! | capek | 2014/03/24 - 00:15 | 2014/03/24 - 00:15 | |
Rendezvény | CINKE Farsang az Origó-Házban! | capek | 2014/02/19 - 00:39 | 2014/02/19 - 00:39 | |
Rendezvény | Izgalmas program az Origó-Házban! Gyere el! | capek | 3 | 2014/01/17 - 18:38 | 2014/01/24 - 13:52 |
Friss hozzászólások
1 év 12 hét
1 év 39 hét
1 év 47 hét
2 év 8 hét
2 év 21 hét
2 év 21 hét
2 év 23 hét
3 év 9 hét
3 év 13 hét
3 év 35 hét