Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Ötvennyolc perc

- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az utca a városfal tövében álmatag, csendes. A körbástyát elhagyva néhány pillanat után a Sétatérre ér. Szeretne leülni egy padra, úgy, hogy a dóm kőtömbjeire is rálásson és a tizenöt percenként megkonduló plébánia kis harangját is jól hallja, majd elmerülni egy könyv olvasásában, mintha birtokában lenne a végtelen időnek, ahogy gimnazista korában is tette, ha vasárnap délutánonként nem volt egyéb elfoglaltsága, és egy kötelező olvasmánnyal vagy Byron kötettel a kezében helyet keresett magának valamelyik padon. Akkoriban, miközben elmerült az olvasásban, mindig kialakult valamiféle megmagyarázhatatlan intimitás a tér és közte, és körüllengte valamiféle evangéliumi áhítat. Ez volt a fák, a park, a dóm együttes metafizikája. És ezért szeretett idejárni. Persze mára kicserélődtek a padok, az elmúlt évek alatt modernebbé váltak, de szerinte megtörik a tér harmóniáját, és hosszabb ideig ülni rajtuk pont olyan kényelmetlen lehet, mint rég. Hiába nyugalmas az idő, járókelőktől, autóktól csendes, kissé hűvös van ahhoz, hogy engedjen vágyainak, mert a zöldjüket még alig-alig kibontó gesztenyefák alatt most nem nyújt olyan látványt a tér, mint amilyet néhány hét múlva fog majd. Azt szereti, amikor a napfény beleszövi magát a fák legyező-lombjai alá, és melengető érzést nyújt a bőrnek.
Ahogy a templomhoz közelít, majd megérinti a hatalmas kőtömböket, a jelentéktelenség, a törékenység érzése fogja el, de az is, hogy kicsit ő is a történelem része, hiszen ahogy hozzáér, eggyé válik a kővel, az anyaggal. A tornyok kettes és hármas ablakaiból kirebbenő galambok keringése az égen mutatkozó ideges felhőkkel óvatossá teszik. Ezért inkább továbbfolytatja útját.
Nyolc év körüli kislány a járdára színes krétákkal pillangókat rajzol, miközben elhalad előtte, megtorpan, hogy csodálhassa a gyermek munkáját. A lányka felnéz rá, összemosolyognak, majd újból a rajz fölé hajol, az egyik pillangó szárnyát satírozza épp, amely néhány pitypang között repdes, a másik pedig rászállni készül egy tulipánra. Kicsivel odébb másik rajz tűnik fel: ház kerítéssel, mellette gömb alakúra formázott fák, és mindezek előtt apró tavacska, ennek felszínén kacsa úszik, az ég abroszán pedig felhők, miközben előtűnik az elengedhetetlen, mosolygó napocska, s a szél egy fiú arcában materializálódik elevenné: épp felfúvódik, hogy továbbhajtsa a csipkeszélű felhőket.
Még mindig a kislány rajzai járnak a fejében, amikor ráköszön valaki, egy határozott férfihang: “Szervusz, Éva!”
Ahogy felemeli tekintetét, megismeri, Zoli az, akivel ugyanabba az iskolába járt, sőt egy évig ugyanabban a padban is ült, szőke haja elől meggyérült ugyan, de a kaján mosoly a régi. “Szia! Nem hiszek a szememnek! Jaj, de örülök!”, mondja Éva, és hasonló, valóban boldog örömmondatok hangzanak el, szeme könnyes a meglepetéstől, összeölelkeznek, közben szelíden csók cuppan az arcokon. A néhány pillanatnyi tanácstalanság után döntés születik, hogy megisznak együtt valamit, így három perc séta következik a legközelebbi presszóig, két perc, amíg elfoglalják a helyüket és rendelnek, öt perc, amíg a pincér kihozza a két ásványvizet és két feketét, negyven perc visszaemlékezés az elmúlt tizenvalahány évre. Ebből Éva tíz percben kitér arra, hogy mire jut az ember, ha vállalja önmagát, amikor sikerül kizárni a félelmet a pillanatból, és amikor az elhatározás önmagába sűrűsödik annyira, hogy képes legyen dönteni. Éva szerint ezek a legértékesebb pillanatok az életben, mert ilyenkor a lánykából nő lesz, a nőből feleség (vagy épp fordítva, ahogy Éva esetében is történt), a nőből anya lesz, a fiúból meg férj, majd családapa, a kopott-szürkezakós öregember a parkban, csontkeretes szemüvegében gyűjteni kezdi legszebb emlékeit unokáiról, s közben ábrándosan a tejfehér semmibe tekint.
Aztán a fennmaradó harminc percben a többiek felidézése, emlékek felelevenítése. Éva megállapítja, hogy akkoriban valahogy minden olyan egyszerű és magától értetődő volt, de mára minden elvesztette a ragyogását, mintha átmenet nélküli ellentét feszülne.
Közben Zoli Éva térdét nézi (milyen jó nő lett ez az Éva!), s azt hiszi, hogy a másik ezt nem veszi észre. Egész idő alatt nem érintik meg egymás kezét, sőt inkább mindketten félszegek, a kávéhoz járó cukros zacskóból egy kevéske melléhull, a kiskanálról a kávé az asztalra cseppen, az ásványvizes pohár hangosabban koccan a márványasztalon, mint máskor, amit Éva a bennük lévő feszültséggel magyaráz, miközben a beszélgetés alatt egész végig fogva tartja egy emlék, amikor kettesben voltak az iskolai szertár félhomályában, és keresték Afrika térképét. Zoli meg akarta csókolni, de a bátortalan mozdulatot félbeszakította a szünet végét jelző könyörtelen csengő, úgy rebbentek szét, mint a galambok, amikor közéjük vetjük a kenyérdarabot.
Ez után két perc, amíg úgy döntenek, hogy idejük lejárt, és rendezik a számlát, újabb öt perc örömkönnyek és fogadkozások, hogy majd keresik egymást, hiszen mennyi, de mennyi időt vesztegettek el, illetve öltek bele más, haszontalan dolgokba, csak a barátságukba nem. Befejezésül egy percben újabb összeölelkezés, majd „Szia!”, „Szia!”, és megy mindenki az útjára, tovább.
Összesen ötvennyolc perc. Ennyi jutott egymásra tizenvalahány év után. Ekkor megfordul Éva fejében: lehet, hogy Zolit soha többé nem fogja látni az életben, és sajnálja, hogy annak a szertári jelenetnek nem volt folytatása. Vajon mekkora az esélye annak, gondolja, hogy ebben a százötvenezer lélekszámú városban, ez alatt a négy nap alatt, amit itt tölt, találkozik azzal az emberrel, aki talán valaha fontos volt, vagy lehetett volna számára?
A járdák, mint az öregemberek arcai, régi idők kánikuláiban megolvadt aszfalt, a ráncok most mozdulatlanná merevedtek, még nem jött el az idejük, a nyári forróságban majd újra életre kelnek; balkonokon muskátlikat locsoló lányok, asszonyok; borbélyüzlet ollócsattogása, ilyen helyekről mindig kihallatszik a hajszárító vagy a bekapcsolt rádió, a televízió hangja; cipészműhely fanyar ecetillata, odabent, mintha megállt volna az idő, öreg suszter az orra hegyére csúszott szemüvegében félretaposott cipők fölött görnyed; parkok álmosító csendjére nyíló zsalugáterek, előttük gesztenyefák, platánok.
Esni kezd. A szemerkélő tavaszi eső pillanatok alatt átszerkeszti az utcák, terek képét. Mintha valahol megnyomtak volna egy gombot, s attól a pillanattól kezdve felbolydul minden, új úti célok születnek a fejekben, lerövidített távolságok. Éva felhúzza az ernyőt, megszaporázza lépteit, gondolatai immár másfelé rendeződnek, s bár ezt már nem látja, a kislány rajzai is lassan a semmivé lesznek, ahogy egyre szaporodnak az esőcseppek.
Horváth Géza
Pécs, 2019. január 17.
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Thurzó Lajos: Sonja / Sonja | toni | 2020/10/24 - 06:50 | 2020/10/24 - 06:50 | |
Irodalom | Kvassay Ede: Tantalusz vége / Ende des Tantalus | toni | 2020/10/17 - 06:06 | 2020/10/17 - 06:06 | |
Irodalom | Szabolcska Mihály: Áldjon meg az Isten / Gott segne dich… | toni | 2020/10/14 - 13:01 | 2020/10/14 - 13:01 | |
Irodalom | Sötétbe borult gondolatok | toni | 2020/10/10 - 18:44 | 2020/10/10 - 18:44 | |
Irodalom | Márai Sándor: Halotti beszéd / Begräbnisrede | toni | 2020/09/26 - 08:27 | 2020/09/26 - 08:27 | |
Irodalom | Telekes Béla: Te vagy álmom / Du bist mein Traum | toni | 2020/09/19 - 08:12 | 2020/09/19 - 08:12 | |
Irodalom | Sajó Sándor: Ha / Wenn | toni | 2020/09/12 - 09:37 | 2020/09/12 - 09:37 | |
Irodalom | Szabolcska Mihály: A merre a Tisza folyik / Wo die Theiß fließt | toni | 2020/09/05 - 08:18 | 2020/09/05 - 08:18 | |
Irodalom | Az én erdöm | toni | 2020/08/29 - 08:57 | 2020/08/29 - 08:57 | |
Irodalom | Feleki Sándor: Búcsúzáskor / Beim Abschied | toni | 2020/08/22 - 09:30 | 2020/08/22 - 09:30 | |
Irodalom | Lipcsey Ádám: Hangulat / Stimmung | toni | 2 | 2020/08/01 - 09:13 | 2020/08/15 - 08:32 |
Irodalom | Kozma Andor: A vén dalnok / Der alte Sänger | toni | 2 | 2020/07/18 - 00:14 | 2020/08/15 - 08:30 |
Irodalom | Pósa Lajos: Az én aggódó anyámnak / Zu meiner besorgten Mutter | toni | 2020/08/15 - 08:16 | 2020/08/15 - 08:16 | |
Irodalom | Lángsír | Góth László | 2020/08/14 - 20:57 | 2020/08/14 - 20:57 | |
Irodalom | Kicsit Komoly Kuplé (dalszöveg) | Góth László | 2020/08/14 - 09:49 | 2020/08/14 - 09:49 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok | ambrusa | 2018/12/31 - 11:18 | 2018/12/31 - 11:18 | |
Audió | Nádas Péter: Hazug, csaló | ambrusa | 2018/12/30 - 23:42 | 2018/12/30 - 23:42 | |
Audió | Tóth Kriszta: Magyar szusi | ambrusa | 2018/12/30 - 23:38 | 2018/12/30 - 23:38 | |
Audió | Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről (részletek) | ambrusa | 2018/12/30 - 23:29 | 2018/12/30 - 23:29 | |
Audió | Grecsó Krisztián: Össze kéne szedni | ambrusa | 2018/12/30 - 19:05 | 2018/12/30 - 19:05 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Meghívó | Balázsné Gyöngyi | 2016/01/07 - 18:39 | 2016/01/07 - 18:39 | |
Fórumtéma | Meghívó kötetbemutatóra | Emeraude | 3 | 2015/12/14 - 12:27 | 2015/12/14 - 19:23 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 2015 | prayer | 9 | 2015/07/04 - 19:22 | 2015/11/22 - 16:10 |
Fórumtéma | Juhász Magda költő | prayer | 1 | 2015/10/30 - 12:19 | 2015/10/30 - 22:54 |
Fórumtéma | Muzsikál az erdő...György Viktória Klára | Taygeta | 1 | 2015/09/27 - 23:06 | 2015/10/25 - 12:43 |
Fórumtéma | Fiatal Költők Találkozója | Emeraude | 5 | 2015/09/29 - 16:38 | 2015/10/04 - 14:30 |
Fórumtéma | Kérdőív a magánkönyvkiadásról | Emeraude | 2015/09/21 - 13:57 | 2015/09/21 - 13:57 | |
Fórumtéma | Amatőr versírók versenye | prayer | 44 | 2015/05/25 - 10:34 | 2015/06/08 - 11:13 |
Fórumtéma | Meseíró pályázat | Emeraude | 2 | 2015/05/02 - 12:55 | 2015/05/26 - 21:05 |
Fórumtéma | Az Élet Rózsái c. kötet versei, meghívó bemutató estre | Farkas Diána | 2015/03/07 - 19:53 | 2015/03/07 - 19:53 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva |
Utolsó hozzászólás![]() |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Gátfalvi Dani Mária kiállítás megnyitója | capek | 2019/01/03 - 18:40 | 2019/01/16 - 21:37 | |
Rendezvény | Dallamok útján... | capek | 2018/11/24 - 18:00 | 2018/11/13 - 13:44 | |
Rendezvény | Mediterrán ősz CINKEFészEKFeszt | capek | 2018/10/18 - 15:00 | 2018/10/18 - 06:20 | |
Rendezvény | CINKE irodalmi-közéleti délután | capek | 2018/10/11 - 15:30 | 2018/10/11 - 15:53 | |
Rendezvény | Kertvárosi rpogram | capek | 2018/10/07 - 09:00 | 2018/10/03 - 14:27 |
Friss hozzászólások
3 nap 18 óra
22 hét 1 nap
22 hét 1 nap
22 hét 3 nap
22 hét 3 nap
22 hét 3 nap
22 hét 3 nap
22 hét 3 nap
51 hét 3 nap
1 év 2 nap