Nézem... nézem...

Nézem...nézem a futó felhőket,
Oh mint szeretném követni őket!
Életegemen messze repülni,
Rövid percben éveket átélni!

Átrepülni hosszú hét esztendőt,
Élvezni a boldogabb jövendőt,
Melyet oly hőn óhajtok elérni,
Melyben egyedül akarok élni.

Élni úgy, mint napjait Ő tölti!
Oh, e boldogság nem is lesz földi!
Élni egy angyalnak közelében,
Egyszerűség s jámborság ölében.

Messze, távol a világ zajától,
Kímélve keserű fájdalmától,
Az Istenért s emberekért élni,
Elhervadhatlan babért remélni!

Az Ő képét látom a jövőben,
Az oh, oly lassan közeledőben,
Mosolyg felém, s én hő vággyal telve
A jelenhez vagyok bilincselve.

De, bár lassan eljön a várt óra,
Addig ajkam, ne nyílj panasz-szóra,
S ha utamon szenvedés nyújt kezet,
Nem csüggedek, az út hozzá vezet!

Írta: Karay Ilona 1866 - 1891

Ich schaue...ich schaue...

Ich schaue nur … die rasenden Wolken
und so gern möchte ich ihnen folgen!
Auf den Lebenshimmel noch weit fliegen
nur Momente, in Ewigkeit liegen.

Die langen sieben Jahre durchfliegen,
einer besseren Zukunft genießen,
welches so gern möchte ich erleben,
wo ich, nur ganz alleine will leben.

So leben, wie er die Tage verbringt!
Oh, dieses Glück erlebt hier ein Erdling!
Dort in eines Engels Nähe leben,
von Schlichtheit und Frömmigkeit umgeben.

Fern, weitab, der Welt schaumiges Leben,
schonend von seinen bitteren schmerzen,
von dem Herrgott für die Menschheit sorgen
für nicht verwelkte Lorbeere hoffen.

Nur sein Bild sehe ich in der Zukunft,
warum dauert so lang seine Ankunft,
lacht mich an, bin von Sehnsucht betrunken
aber zu fest, dem heute gebunden.

Doch langsam ist auch der Zeit gekommen,
du Mund, bleib du so lange geschlossen,
falls auf Weg, die Qual der Reise kürt,
versage nicht, dieser Weg zu ihm führt!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni