A Garam mentéről

Szeptember festi színesre a völgyet,
A Garam hűsen, altatón locsog.
A szellő halkan az erdőkbe törtet
S a dombok köde könnyen meglobog.

Aranypénz hull a tarajos habokra,
A nap pazarló fénye hinti szét;
Szivárványszínű pisztráng ugrik lopva,
Hogy megcsodálja az ég kék ívét.

Kék jégmadár lesekszik a bokorban;
A rögös tarlón szekér nyikorog,
Visszhangja kél a közeli majorban:
Ugatják bősz, komor komondorok.

Oly áldott, édes béke ül e tájon!
A domb nevet s a kék hegyek hava
Magához hív, mint régi gyermekálom,
Amelyben nem volt soha éjiszaka ...

Ó, kék hegyek! Ó, messzi, boldog tájék!
Ma más van otthonn, más és idegen, —
Hazám voltál s a búcsú ma is fáj még,
Siratlak, itt, a hideg köveken.

Írta: Majthényi György 1885 - 1942

Rundum Garam

Der September hat das Tal farbig gemalt,
der Fluss Garam (Hron) einschläfernd kühl plätschert.
Die milde Brise leise verschwindet im Wald
und der Nebel auf den Hügeln schlendert.

Goldenes Geld fällt auf den schäumenden Wellen,
verteilt von verschwenderischem Sonnenstrahl;
Regenbogenfarbige Forellen quellen,
um zu bewundern, die blau des Weltalls.

Blaues Eisvogel lauert im Busch zur Not,
am scholligen Stoppel ein alter Wagen quietscht,
den Widerhall hört man in den Einödhof:
wo den scharfen Komondoren die Geduld riss.

Glückseliges, süßes Friede liegt im Raum!
Das Tal lacht und der Schnee der blauen Berge
zu sich ruft wie, ein uralter Kindertraum,
in welchen, man nie eine Nacht gehabt hätte.

Ihr blaue Berge, du weite, glücklicher Flur!
Heute ist anders daheim, anders und fremd,
du warst meine Heimat, und heute friere nur,
beweine dich, hier im steinigen Elend.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni