Napsugár91

hori képe

Befejezi a hajszárítást. Hátul gumival összefogja a haját, ne izzadjon meg. Meleg nyári nap van, szombat délután. Ma fog találkozni a férfival. Hat és hét óra közöttre beszélték meg. Van még ideje, csak három körül jár. Vánszorogva telik az idő. Valahonnan, a szomszédból régi francia chansont recseg egy rádió, Jacques Brel énekel:
 
…On a vu souvent
Rejaillir le feu
D’un ancien volcan
Qu'on croyait trop vieux…
 
Éva szereti ezt a dalt, mégis becsukja az ablakot, ne hallja, de a dallam könyörtelenül a fülében marad, folyton vissza-visszatér, és érzi, hogy elgyengül tőle. És most ez nem szerencsés.
Miközben készülődik, megpróbál felállítani magában egy forgatókönyvet az estére vonatkozóan, alternatívákat tervez, de rájön, hogy nem érdemes. Attól tart, amikor eljön a pillanat, zavarba jön, vagy ami még rosszabb, lebénul. Ez nem történhet meg! Öltözködik, majd következik a smink. De csak szolidan, semmi felesleges. Természetesnek szeretne látszani.
Hat óra felé útra kész.
Metróval megy néhány állomást, majd busszal, és a végén gyalogolnia is kell egy keveset, de nem bánja. Nem akar taxira költeni, és még így is időben érkezik majd.
Amikor Éva megnyomja a csengőt, pulzusa már teljesen normális. Nem egyszerű lelki gyakorlat eredménye ez, de még mindig nem tudja megszokni a csengetés és az ajtó kinyílásáig tartó másodperceket. Sok múlik az arcon, aki megjelenik. A számítógép monitorján látta már a férfit, de a valóság néha kiábrándító. Most megkönnyebbül.
Éva krémszínű ruhát visel, fején nyárias kalapot (talán szokatlannak tűnik, de annyira belehabarodott ebbe a kalapba, hogy meg kellett vennie, ráadásul több ruhájához is passzol), az arcára vetett árnyék mögül már magabiztosan fürkészi a férfi meglepett arcát, ami egyértelműen pozitív visszajelzés számára.
Bemutatkoznak egymásnak.
Miután felmennek egy lépcsőn, a nappaliba jutnak.
- Szép helyen laksz. Látom, szereted az üres tereket. – Éva rögtön felméri, hogy az elegáns szerénység keveredik a luxussal, és hogy ebben a nappaliban elférne az ő egész lakása. Ahogy kinéz az ablakon, a Duna kékeszöld csíkját látja.
- Örülök, hogy tetszik! De nem engem illet dicséret, hanem apámat. Ő tervezte és építette a házat, a nőverem, aki belsőépítész, pedig berendezte. Pontosabban szólva nem rendezte be, mert ahogy láthatod, itt nincs semmi, ami felesleges, csak a legszükségesebbek. Itt minden tárgynak funkciója van. Azt mondta, így legalább nem feltűnő, hogy egy vasam sincs. Ez persze túlzás, de engem mindig magához mér. Ahol bejöttél, a földszintre került a garázs, a folyosó, a mosókonyha, a tároló, az első emelet a konyháé meg a nappalié, és amint láthatod, a fal melletti lépcsősor a galériára vezet, ahonnan a háló és a három vendégszoba nyílik, közöttük pedig a fürdő. De az egyik szobát a nővérem birtokolja, ha meglátogat. Az ünnepeket szoktuk együtt tölteni. Apám halála óta ketten. Korábban a férjével jött, de két éve elváltak. Amúgy Londonban él. Mint ahogy nagyon sokan tőlünk.
Éva az ablak előtti kényelmes fotelben ül, a hatalmas üvegtáblán keresztül jól ki lehet látni. Szinte teljes a csend. Kintről csak apró neszek, bentről a légkondicionáló berendezés kattanása, ahogy valahol épp bekapcsol, majd halk dohogás. Mint egy elszigetelt világ.
Kiegyensúlyozottságot érez, időtlenséget, talán az üvegen áttörő fények, a közfalak és a berendezés elnyújtott, szinte irreális árnyékai, a bőrnek kellemes hőmérséklet, a semmihez sem fogható, már-már semleges illat váltja ki ezt benne, ezt a békeérzést.
- Megkínálhatlak valamivel?
- Igen, köszönöm! Valami nem túl erőset, ha lehet.
A férfi Martinit tölt mindkettőjüknek, jéggel.
Éva nézi a mozdulatait, ahogy előveszi az italt, töri a jeget, felé nyújtja a poharat, isznak, semmi nem kerüli el a figyelmét, közben vigyáz, hogy ne tűnjön túl kimértnek, hűvösnek, mert nem szeretné, ha a férfi ok nélkül feszélyezetté válna.
- Mesélsz még a nővéredről?
- Nagyon szeretem. Sajnálom, hogy tönkrement a házassága. Nem született gyerek, talán ez okozta a bajt. Nem tudom, de más magyarázatot nem találok.
- A férje?
- Rendes ember. Látszólag mindig jól megvoltak. Ezért sújtott le annyira a bejelentés.
Éva megissza a maradék italt. Egyik lábáról lefejti szandálja hátsó pántját, kibújik belőle, aztán a másikon is megismétli a mozdulatokat. Kicsit megmozgatja elzsibbadt lábujjait, közben szeme sarkából figyeli a férfi tekintetét. Megindul felfelé a lépcsőn a galéria felé, a férfi követi.
A hálószobában teljesen más világ fogadja őket. Éva nem tudja eldönteni, hogy a férfi valóban ennyire pedáns, vagy csak számított arra, hogy ez lesz a helyszín. De nem is annyira a rend lepi meg, mind inkább, ahogy kitalált, összehangolt minden.
Hálószoba a nyár színeivel: tejfehér fal és valamivel sötétebb padló és ágy, előtte ugyanolyan színű, süppedős szőnyeg, füstkék ágynemű, éjkék párnák, e két szín kombinációjából finom ágyterítő geometrikus mintákkal, szobanövény: nagyra nőtt, valószínűleg mediterrán vidékről beszerzett kaktusz. A szőnyegnél is sötétebb padlóváza és állólámpa. A falon, talán kontrasztként?, vékony keretben három régi portré. Az elsőn szakállas ember, vastag fehér gallérral, amolyan tudósféle, a másodikon hatalmas fehér szakállú öregúr, összeráncolt, bozontos szemöldökkel, és végül a harmadikon kopaszodó, szúrós tekintetű férfi, kezében égő szivar. Éva egyiküket sem ismeri fel. Közelebb hajol, hátha oda van írva a nevük, s valóban, meg is találja a képek alatt: Kopernikusz, Darwin, Freud. Legalább a harmadikat felismerhettem volna! - mérgelődik magában.
- Ez komoly? - szalad ki Éva száján.
- Meglepetést okoztam?
- Tulajdonképp igen. Egy hálószobában?
Ők hárman alapjaiban rengették meg az emberiséget. Az embernek szüksége van védekező, védő mechanizmusokra, és a Föld központi pozíciója alkalmas volt erre, az önbecsülés megtartására. Kopernikusz felfedezésével a középkor világképét, az emberiség egyik tartópillérét rombolta le. Az ember új kozmikus helyzetbe került, kisodródott a perifériára, és ez volt a modern nihilizmus egyik fő forrása is. Darwin óta tudjuk, honnan jövünk. A nyugat egész teológiai és filozófiai hagyományát fenyegette, és azt sugallta, hogy nem egy istennek, hanem az embernek kell megálmodnia az élet értelmét, saját sorsát.
- És Freud?
- Freud a bűntudatot, a szorongást itatta át velünk, amely fontos szerepet játszik az emberiség drámájában. Furcsa, de…
- Mit de?
- Nem találod furcsának, vagy inkább nyomasztónak, ha szándék nélkül, véletlenül jött létre az ember ebben a végtelen nagy mindenségben, amit fel sem tudunk fogni, és hogy idegen ebben a világban? Elveszett?
- Én sokszor érzem nyomasztónak a világot, és sokszor érzem magam elveszettnek, de ennek egészen prózai okai vannak.
- Tudom.
- Talán levehetnéd a falról őket.
- Talán egyszer le is veszem.
Éva a férfi mellé lép, megcsókolja az arcát.
- Jó itt nálad. Általában nem szeretem az ennyire modern dolgokat, de nagyon kitalált minden, és kellemes. De ekkora házban rendet tartani?
- Ami a takarítást illeti, nem én végzem. Nem is győzném.
Éva nem bánkódik a lassan de biztosan elmúló napvilágért, a hosszúra nyúlt árnyékok között levetkőzik. Testére csíkot fest a Nap maradék fénye a résnyire szétnyílt függönyön át. Meztelenül megtesz néhány lépést a szobában, próbálgatja a szőnyeget, talpának jólesik finom érintése, melle ringatózik, élvezi, ahogy az ágyon hanyatt fekve gyönyörködik benne a férfi, s most borzasztóan büszke a testére. Éva nem tudja, hogy lesz holnap vagy holnapután, de azt tudja, hogy most a szoba csöndje az övé, az illatokkal, az apró neszekkel, az ágyon fekvő férfival. Ebben a pillanatban úgy gondolja, hogy bárki bármit is mond, a hibátlan női test érték, és az élet titkos mozgatórugója valójában a kéjvágy, az élvezetre törekszik mindenki, csak nem merik beismerni maguknak az emberek, és kitalálnak mindenféle ideológiákat, kifogásokat keresnek, hogy ez nem igaz. Arcok tűnnek fel előtte, akik használták, s akiknek ő használta a testét. Nehezen ejt ki ilyeneket: használni a testet, de akkor most mégis miért jut az eszébe? Kell egy kis idő, ülni, hallgatni, nézni, merengeni, egymás testének képével eltelni, nosza, képzelegjünk még egy kicsit!, akarjunk egy kicsivel többet!, jó lenne esni, zuhanni, elégni egy végső orgazmusban! A forróság hullámai elöntik bőrét, nyaka alatt karéjban apró piros foltok jelennek meg, mint sok ezernyi tűszúrás.
A női test eleven, nyers színére minden férfi kíváncsi, most is látja a mohóságot, talán itt az ideje beavatni, a hangulatlámpa elég fényt ad. Nem kell mondania semmit, innen már minden a maga útján halad.
Aztán… a férfi hátul megtámasztja magát két karjával, Éva szembe fordul vele, ekkor a női test fókuszpontja a mell, amely ha nem is egy tinédzseré, de remekül tartja magát, a látszat Éva ellen szól, de nem annyira sűrűn gyűrték és csavarták. Majd óvatosan, lassan mozgásba lendül a női test, a combizmok megfeszülnek. Egy idő után hasra fordul, újra utat keres vágyainak, kérnie sem kell, a férfi tudja, mit kell tennie, mert fehéren mered felé az izmos far. Éva a lepedőt maga alá gyűri; milyen jó is a textúrája, örül ennek, igen, pont jó, ilyennek kell lennie. Fiatalkori, ábrándos óráiban bevált módszerré vált, beidegződött már, most is segít biztosan, ne menjen veszendőbe az igyekezet. A lökések ütemére beszívja a párna frissen mosott illatát, majd amikor arca ezer szilánkra tör és elmosódnak a berendezés tárgyai, akkor, csak akkor hagyja abba. Feje megnyugszik a párnán.
A férfi bekapcsolja a CD-lejátszót, Éva számára ismeretlen zene szólal meg. A bőrön keresztülfutó borzongás, a vérben emelkedő kalciumszint, az agyban megváltozó dopamin-koncentráció csökkenti a vérnyomást. Teljesen megnyugszik.
Mi az igazi boldogság? Mikor mi, válaszolja meg magának Éva, például egy kiválóan sikerült szeretkezés után jó zenét hallgatni, jó italt inni, vagy enni, gondtalanul heverni meztelenül az ágyon egy kellemes szobában, egy kellemes férfival. Lehet-e ennél többet kérni ebben a pillanatban a sorstól?
Aztán a szőnyegen ülnek egymás mellett, hátukkal nekitámaszkodnak az ágynak. Szinte pillanatok alatt lefut Évában egy algoritmus, amely emlékezetében összehasonlításokat végez, és egyértelműen e férfi mellett dönt. Ettől egy kicsit el is szégyelli magát, hogy pont ilyenkor jut eszébe ilyesmi.
Végignéz a férfi pár perccel ezelőtt még tettre kész testén. Egy másik ember. Más individuum. Gondolatokkal és érzelmekkel, érzésekkel. Akarattal. Valaki, aki nem én vagyok. Belőlem is érzelmeket, érzéseket vált ki. Látom az arcát. A bőrét. Ahogy lélegzetet vesz. A kezét, amivel simogatott. Az ujjait. A gondolatait csak felületesen ismerem. De amikor meglátott, tetszettem neki. Udvarias volt velem. Éreztem a vágyát. A saját öröme helyett rám koncentrált. Mennyire érdekes! Különleges minden! Milyen bonyolult is egyben! - gondolja Éva. - És mi lett volna, ha másképp találkozunk, más körülmények között?
- Jaj, Tamás!
Először mondja ki a férfi nevét.
Tamás odafordul, nem érti, mi történhetett.
- Mi a baj?
- Semmi… - feleli Éva, majd megint: - semmi. - Nem akar konkrétabb lenni. Tamás nem faggatja. Éva szeme rávillan a sötétben, bár nem sok látszik belőle. Lélegzetük csak parányi hullámokat keltenek a szobában.
- Itt maradsz reggelig? Lehet?
- Lehet, persze - mondja Éva, és elmosolyodik magában. Késő este van, nem kell taxit hívnia. Nem dobják ki.
- Nem szeretem megkérdezni, de nem akarhatnám ismét?
- Majd reggel. Most elfáradtam - mondja Éva. - Menj, feküdj le! Én is jövök rögtön.
Beletúr Tamás hajába, összeborzolja.
Éva képzeletben Tamással egy panzió tengerre néző teraszán áll, a vihar utáni szemerkélő eső néha még az arcukba csap, a pineák lombjai állnak, már nem cibálja őket a szél, ez csak egy esős nap, nyugtatja Tamás Évát, holnapra jobb időt mondtak, igen, tudom, szól Éva, a korlátnak dőlve alkarjuk vizes lesz, hideg a vas, hullámok kádenciái, gerinceik ragyogóan fehérek, robajjal szaladnak a part felé, majd elgyengülten terülnek el a nedves homokfövenyen, ilyenkor a higany színére emlékeztetnek, ez a partszakasz napozásra, fürdésre is alkalmas, íve a távolba vész, messze, az ég már világoskék-sárgás ragyogású, a felhők között hegyes szögben betörő fények, odabentről, a társalgóból zene hallatszik, valaki zongorán Schumann darabot játszik, németül éneklő férfit kísér, talán pont az a lány és a vőlegénye, akiket reggel láttak partitúrákat lapozgatni, igen, bizonyára ők azok, gondolja Éva, micsoda kontraszt!, a német hűvösség és az itáliai tenger… mije is?... nem tudja, valami Évát Tamás felé húzza, talán a szerelem, a borús égről már eltűntek a felhők, de mégsem lett világosabb, hirtelen jobb kedve támad, és így szól: te az enyém, én a tiéd... mint a mesékben…
Ettől visszazökken.
Ismét a szoba sötétje.
Óvatosan az alvó Tamás mellé fekszik. Pillanatok alatt elalszik, de valami felébreszti még Évát, talán az utolsó busz ajtajának távoli csilingelése. Nyitva az ablak, befúj a melleket, ágyékot simogató langyos szellő, a jó Isten csillagokat ragasztott az égboltra, a Hold széthinti hipnotikus fényét a szobában az egymás mellett fekvő férfi és nő testén. Az apró neszek Évának ismeretlenek, mint ahogy Tamás parfümjének illata is, eddig nem is figyelt fel rá. Aztán eszébe jut még valami, nem igazán emlékszik, hogy mi, de lesz ideje kibogozni, talán holnap, gondolja, vagy máskor, teljesen mindegy, hiszen még tart az élet.
 
 
Horváth Géza
Pécs, 2019. június 13.
(v.1)
 

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Szász Károly: Kereszt a sziklán / Kreuz auf den Fels toni 1 2019/09/14 - 09:28 2019/09/14 - 09:28
Irodalom Jakab Ödön: Az anya / Die Mutter toni 2019/09/08 - 11:02 2019/09/08 - 11:02
Irodalom Just Béla: Szonett I. / Sonett I. toni 2019/09/01 - 22:14 2019/09/01 - 22:14
Irodalom Mini mesék XI. Füles 2019/08/26 - 06:53 2019/08/26 - 06:53
Irodalom Rudnyánszky Gyula: Őszi séta / Herbstspaziergang toni 2019/08/24 - 09:39 2019/08/24 - 09:39
Irodalom Jozsef Attila: Altató / Schlaflied toni 2019/08/16 - 19:48 2019/08/16 - 19:48
Irodalom Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek... / Wenn ein Kind... toni 2 2019/08/09 - 13:47 2019/08/10 - 16:54
Irodalom Könyves Tóth Kálmán: Önigazolás / Selbstbestätigung toni 2 2019/08/03 - 17:49 2019/08/10 - 16:53
Irodalom Petőfi Sándor: A világ és én / Die Welt und ich toni 2 2019/07/26 - 21:34 2019/08/10 - 16:51
Irodalom Eötvös József: A megfagyott gyermek / Das erfrorene Kind toni 2 2019/07/21 - 21:14 2019/08/10 - 16:50
Irodalom Tehetetlenségben! Elmenni 1 2019/08/08 - 12:20 2019/08/10 - 12:41
Irodalom Hamis tövismadarak Markovics Anita 2019/07/18 - 00:18 2019/07/18 - 00:18
Irodalom Arató dal (archaizáló) karnevál 2019/07/16 - 10:59 2019/07/16 - 10:59
Irodalom A kívánság – Der Wunsch toni 2019/07/13 - 19:13 2019/07/13 - 19:13
Irodalom Szorongva tamiska 1 2019/07/07 - 12:09 2019/07/08 - 22:53

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54
Audió Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok ambrusa 2018/12/31 - 11:18 2018/12/31 - 11:18
Audió Nádas Péter: Hazug, csaló ambrusa 2018/12/30 - 23:42 2018/12/30 - 23:42
Audió Tóth Kriszta: Magyar szusi ambrusa 2018/12/30 - 23:38 2018/12/30 - 23:38

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40