Szép emlékeim a betakarításról,

Értékké válnak, e történetírástól.

Tollam alatt megbúvó szavak úgy dőlnek,

Mintha érett kalászból kiperegnének.

Beérett a nyárnak dús szemű kalásza,

Ős természetnek értékadó varázsa.

Suhanva, pengő kaszák vágták a rendet,

Marokszedő leányok nótája zengett.

Szorgos férfinépség egész nap csak vágta,

Meg-megbillen közben vizeskorsó szája.

Kévekötők buzgón rakták a keresztet,

Déli harangszónál harapnak kenyeret.

Csak úgy póriasan a hátyikosárból,

Előkerül szalonna is a batyukból.

Bicskával szalonna, kasza jobban húzzon,

Mellé finom hagyma, hogy majd frankón csússzon.

A koszt meghozta a kedvet jó ízével,

Arató pálinka sem maradhatott el.

Körbe járt a stampó nyelni kő’ belőle,

Korty! Az aratóknak folyékony étele.

Örömmel nyugtázták kiváló a termés,

A gazda szívének amolyan bizsergés.

Vidáman pakolták a szekérderékba,

Hűsöltek a keresztcsomók árnyékába.

Lovas szekerekkel vitték a szérűre,

Kazlakat ki kellett csépelni estére.

Szállt a törek pora, a lányok kacagtak,

Sohasem bánták ők, csak dolgozhassanak.

Hát ilyenek vótak leányok, legények,

E pár sorban róluk emlékként regélek.

"Csizmám elszaggattam, patkóm elkoptattam",

"Arass rózsám arass, megadom a garast".

Deák Éva

 idézet: Havasi Duó Arató nóta

„stampó” – stampedli, „kő” – kell, „kersztcsomó” amit a kévékből raktak össze,

vótak-voltak