Mindennapi pszico - A ragyogás határa - (regény)

Markovics Anita képe

- ZÉRUS -

 

- Azok a veszélyes ragadozók, akikről a történeteid szólnak, - nézett rám összegzően Áron, miközben rágyújtott egy piros Marlborora a Szeged melletti tanya tágas teraszán, - ha ragyogni látnak valakit... nos... egyetlen cél fogja vezérelni őket: hogy elvegyék a másik ragyogását.

 

A távolban, a sötétség erdő és bozótos szegélyezte peremén az augusztus 20.-ai tűzijáték és egy felgyújtott város fényei pattogtak. A forró homok még ilyenkor éjféltájt is ontotta magából az izzasztó hőséget. A levegő nem mozdult. A két kajla kutya lustán vakarózott. Intettem az egyiknek, kézfejem felé tartva. Lassú mozdulattal kelt fel, hogy tenyerem alá hajtsa buksiját. Megvakargattam füle tövét, két tenyerembe temettem a nagy busa fejet, végig simítottam nyakát, majd a gerincét, két oldalt meglapogattam és puszit nyomtam az orrára.


Áron elmosolyodott.
- A kutyák megérzik, ki a jó ember.
- És Te is?
- És én is. –
szívta lassan és a lehető legnagyobb nyugalommal a cigarettát.


- Az emberek nehezen viselik, ha valaki túl jó. Mert az azt jelenti, hogy ők rosszabbak. Vagyis rosszak. Ezt pedig be kellene látniuk. A belátás pedig nem csak hogy fájdalmas, de intelligencia, neveltetés, és szokások kérdése is. Senki sem szereti belátni, alul múlja fajtársát.


Fajtárs.



Miért nem cseng ez a szó az ő szájából idegenen? Jobban szemügyre vettem arcát, amit félhosszú, tűzvörös, hullámos haj keretez. Lebarnult bőre nem takarhatja el eredendő szeplőit. Meleg, az esti fényben sötét borostyánban tündöklő szeme józanul világít. Markáns vonásait erdélyi, nemesi ősöktől örökölte, és tovább adta fiának, akinek 3 éves kori képe a nappali falán lóg egyszerű, vékony aranykeretben.



A teraszon hangszerek összevisszasága, furulya, dob, és a háta mögött pihenő nagybőgő. Régen egy Erdélyből érkezett zenekar nagybőgőse volt, néhány éve kilépett a bandából, nyomdát alapított és webshopot, ahol, bár főállásban asztalos, kreatív rajzeszközökkel kereskedik.



Szerintem a koncertjeikről emlékezett rám, azért állt meg, amikor a zsúfolt déli határról kifelé menekülő autók között reménytelenül stoppoltam.



Fajtársak vagyunk.



Ő mit láthat rajtam vajon?



- A belső ragyogásnak ára van, de ha külső ragyogással is párosul, az dupla vétek. Van benned valami éteri és valami erős, a kettő zavarba ejtő fúziója előtt sokáig szoktak ácsorogni, lefogadom – böki oda nekem biccentve, egy félmosollyal.

 

– Zavarba hozol bárkit, főleg, ha nem figyelsz... - folytatta - Aztán... Elkezdenek ezen gondolkodni az emberek. Fogalmuk sincs, mitől látnak szépnek. Faggatni kezdenek, de Te a csendet szereted, és ha kimondod a vágyaidat, vagy csak célzol rájuk, lágy másságuk arcul üti őket. Nem tudnak mihez kezdeni Veled. Az emberek nem ismerik a tisztaságot. Kicsinyes hazugságaik közt élnek, ebből építenek várat, ha kinyitják a szemüket reggel, napközben egymást támogatják vele, míg este elalvás előtt sem hajlandóak végiggondolni miértjeiket.

 

A magunk fajta – gyújt újabb cigarettára, - céltábla és vezérzászló egyszerre. Gyűlölni fognak, ha ismernek és gyűlölni fognak, ha nem ismernek. Mi a pszichés evolúció újabb lépcsőfoka vagyunk. Azok meg ott – bök a parázsló horizont felé – az alattunk lévő lépcsőfok.

 

Őseim először négyszáz éve költöztek ide át Magyarországra, arra a kis szigetre, ní – mutat a feketén mosolygó Tisza felé, a Boszorkány-sziget irányába Áron. Két meleg tenyerébe fogja arcomat és testvériesen megsimogatja. - Le merném fogadni, már csak a hófehér bőröd alapján is, de ezzel a vöröses árnyalattal a hullámos hajadban, hiába is fested, hogy közénk tartozol.

 

Mély borostyán szemem a tűz lángjaira fellobogott.

 

- Ezek a bántások nem Rólad szólnak. Minden tettükkel kínkeservesen magukról gyónnak. A csillagzatod a kegyelem. Ez a Te legnagyobb arculcsapásod nekik.

 

Néztük a távoli, zombiktól hemzsegő város sziluettjét, hallgattuk az ünnepre vett petárdák véletlenszerű durranásait, az egyre elhaló sikolyok zaját. Napfelkelte felé, amikor a leghidegebb párát tolja maga előtt a pusztába a Tisza, már csak a csend vonaglott a tájon.

 

Mi a százéves tanyán biztonságban voltunk tőlük.

 

- Egyébként mi lesz az új könyved címe?
 

- Mindennapi pszicho.



 

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Azt hiszem, minden ember kicsit különlegesnek gondolja / érzi magát, és ez onnan ered, hogy van bennünk valami vágy, hogy kitűnjünk / kiemelkedjünk a többi közül. A kiemelkedett ember nagyobb elismerést kap, ez alapvető motivációnk.

Az emberek általában nem értik egymást. Lusták, hogy odafigyeljenek a másikra, vagy inkább nem kíváncsiak egymásra. Valójában nem akarják megismerni egymást - persze teljesen nem is lehet, csak benyomásaink lehetnek. Pedig milyen izgalmas, érdekes felkutatni a másikat?! Megismerni a személyiségét, a gondolatainak értelmét, érzéseit. Ez hatalmas kaland!

Talán megemlítem a tömegembert is (Ortega), ebből van több, ezért is „tömeg”. Ők bizony olyanok, amilyenek, ez az a bizonyos kispolgári alak. Erre persze mondhatná valaki, hogy mindenkiben van valami, valami érték, csak fel kell fedezni. Nekem szerencsém volt az életben, érdekes, tehetséges emberek vettek körül (többnyire), aki meg nem volt ilyen, túlléptem rajta (vagy ő rajtam, mert nem tudott mit kezdeni velem).

Ami az írást illeti… Szóval regény lesz. Két tanács: magadnak írj, ne másnak! És legyen érdekes!

Majd olvaslak. 

 

- hori -

Markovics Anita képe
Markovics Anita
Offline
Csatlakozott: 2018/05/31

Rátapintottál a Lényegre, kedves Hori! Pontosan erről fog szólni ez a regény egyrészről: az egyén és a tömeg kapcsolatáról, a távolságokról, arról, hogy senki nem kiváncsi senkire, az elértéktelenedésről. Lesz benne viszont misztikum, varázslat, és a figyelmesen olvasó átsejlő utópiával is találkozhat, ráutalásokkal egy másik műre, amivel párhuzamosan fog futni ez a regény. 

Mindenki magának ír. Mindenki magából ír. A történetek készen vannak, a jó író csak összerakra a maga körül lévő kész részeket.

Valós személyes és valós történetek fognak felbukkanni.

Jaj, úgy utálom á,, hogy lelőtted a poénomat Mosoly Hiába, aki okos és jó író, tudja, mire megy ki a végjáték már az elején Mosoly Imádlak! 

Pont Te jártál a napokban egyfolytában az eszemben, hogy hasonló finomság van az írásainkban, a másik nem szempontjából megközelítve.

Köszönöm szépen!

Én is olvaslak!

Ölelés Mosoly

Boldog Új Évet!

 

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Törő Zsóka: Utolsó tánc / Der letzte Tanz toni 2017/12/17 - 01:24 2017/12/17 - 01:24
Irodalom Hatvan év felett is szép az élet, a fene egye meg! siktár éva 2016/12/22 - 14:00 2016/12/22 - 14:00
Irodalom Versek a gyerekkoromról 69 Ismeretlen ismerősök II. toni 2017/05/26 - 12:22 2017/05/26 - 12:22
Irodalom Nagy Vendel Arató Nagy Vendel 2016/09/06 - 21:44 2016/09/06 - 21:44
Irodalom Herczeg János: Pacsirta dal / Das Lerchenlied toni 2018/02/18 - 12:50 2018/02/18 - 12:50
Irodalom Teve háncspapucsban/mozaikok/ janos 2009/05/09 - 20:56 2009/05/09 - 20:56
Irodalom Nagy Vendel Csobogó a szekszárdi Séd patakon 1960 ban Nagy Vendel 2016/09/24 - 19:08 2016/09/24 - 19:08
Irodalom Nagy Vendel Az idén már nem játszom el Nagy Vendel 2016/01/01 - 13:12 2016/01/01 - 13:12
Irodalom Keresztút Olasz Irén 2013/10/09 - 11:21 2013/10/09 - 11:21
Irodalom Nekem a vers... csabaiandy 2017/08/11 - 18:42 2017/08/11 - 18:42
Irodalom Wass Albert: Mert nagyon szeretlek / Weil ich dich so liebe toni 2016/10/11 - 06:31 2016/10/11 - 06:31
Irodalom P. Molnár István: Bár hányszor születnék / Falls ich nochmals geboren würde toni 2019/09/21 - 09:45 2019/09/21 - 09:45
Irodalom A pontos dátumra nem emlékszem... boerpeter 2013/03/31 - 20:06 2013/03/31 - 20:06
Irodalom Louise Aston: Die wilde Rose  / A vad rózsa toni 2017/03/16 - 13:17 2017/03/16 - 13:17
Irodalom Nagy Ilona: Kétségbetűk / Zweifelsbuchstabe toni 2016/06/03 - 16:13 2016/06/03 - 16:13

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió Évszakok. Kandrács Róza 2013/09/24 - 13:52 2013/09/24 - 13:52
Audió Szers András:Óda a hajnalhoz Judit 2012/01/27 - 23:33 2012/01/27 - 23:33
Audió skorpio - Meditáco 4 skorpio 2008/10/22 - 11:27 2008/10/22 - 11:27
Audió Fuchs Izabella: Méltósággal Judit 2014/11/03 - 23:03 2014/11/03 - 23:03
Audió Toperczer István: Nazca - A kősivatag rejtélye ambrusa 2018/10/24 - 20:06 2018/10/24 - 20:06

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma CINKE portál felhasználói szabályzat prayer 2010/02/23 - 22:55 2010/02/23 - 22:55
Fórumtéma Shakespeare-Arany János Hamlet monológ skorpio 2012/12/02 - 17:36 2012/12/02 - 17:36
Fórumtéma Hajnali szerelem... Taygeta 2012/11/28 - 13:51 2012/11/28 - 13:51
Fórumtéma Legjobbnak ítélt képzőművészeti alkotások prayer 2010/02/27 - 21:08 2010/02/27 - 21:08
Fórumtéma A holnap asztalánál... Taygeta 2012/09/03 - 23:55 2012/09/03 - 23:55
Fórumtéma Casanova őszintesége skorpio 2013/02/24 - 22:16 2013/02/24 - 22:16
Fórumtéma Felhívás - kérés - együttműködés prayer 2012/11/12 - 22:41 2012/11/12 - 22:41
Fórumtéma Kováts Péter_skorpio Disszonancia skorpio 2012/12/03 - 21:08 2012/12/03 - 21:08
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma Legjobb fotók prayer 2010/03/08 - 08:40 2010/03/08 - 08:40

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény CINKE program "A-tól Z-ig Tisza és a Hortobágy között" prayer 2012/09/05 - 19:49 2012/09/05 - 19:49
Rendezvény Apák és Férfiak Nap a CINKE Irodalmi Kávéházban capek 2014/06/06 - 20:31 2014/06/06 - 20:31
Rendezvény Dr. Petre András és Perjés Krisztina fotókiállítása capek 2016/12/06 - 16:00 2016/12/01 - 10:55
Rendezvény Rézgrafika, és szobor kiállítás prayer 2009/02/28 - 12:21 2009/02/28 - 12:21
Rendezvény Lénárd József pécsi költő az Origó-Házban prayer 2010/11/02 - 22:43 2010/11/02 - 22:43