- ZÉRUS -

 

- Azok a veszélyes ragadozók, akikről a történeteid szólnak, - nézett rám összegzően Áron, miközben rágyújtott egy piros Marlborora a Szeged melletti tanya tágas teraszán, - ha ragyogni látnak valakit... nos... egyetlen cél fogja vezérelni őket: hogy elvegyék a másik ragyogását.

 

A távolban, a sötétség erdő és bozótos szegélyezte peremén az augusztus 20.-ai tűzijáték és egy felgyújtott város fényei pattogtak. A forró homok még ilyenkor éjféltájt is ontotta magából az izzasztó hőséget. A levegő nem mozdult. A két kajla kutya lustán vakarózott. Intettem az egyiknek, kézfejem felé tartva. Lassú mozdulattal kelt fel, hogy tenyerem alá hajtsa buksiját. Megvakargattam füle tövét, két tenyerembe temettem a nagy busa fejet, végig simítottam nyakát, majd a gerincét, két oldalt meglapogattam és puszit nyomtam az orrára.

Áron elmosolyodott.
- A kutyák megérzik, ki a jó ember.
- És Te is?
- És én is. – szívta lassan és a lehető legnagyobb nyugalommal a cigarettát.

- Az emberek nehezen viselik, ha valaki túl jó. Mert az azt jelenti, hogy ők rosszabbak. Vagyis rosszak. Ezt pedig be kellene látniuk. A belátás pedig nem csak hogy fájdalmas, de intelligencia, neveltetés, és szokások kérdése is. Senki sem szereti belátni, alul múlja fajtársát.

Fajtárs.

Miért nem cseng ez a szó az ő szájából idegenen? Jobban szemügyre vettem arcát, amit félhosszú, tűzvörös, hullámos haj keretez. Lebarnult bőre nem takarhatja el eredendő szeplőit. Meleg, az esti fényben sötét borostyánban tündöklő szeme józanul világít. Markáns vonásait erdélyi, nemesi ősöktől örökölte, és tovább adta fiának, akinek 3 éves kori képe a nappali falán lóg egyszerű, vékony aranykeretben.

A teraszon hangszerek összevisszasága, furulya, dob, és a háta mögött pihenő nagybőgő. Régen egy Erdélyből érkezett zenekar nagybőgőse volt, néhány éve kilépett a bandából, nyomdát alapított és webshopot, ahol, bár főállásban asztalos, kreatív rajzeszközökkel kereskedik.

Szerintem a koncertjeikről emlékezett rám, azért állt meg, amikor a zsúfolt déli határról kifelé menekülő autók között reménytelenül stoppoltam.

Fajtársak vagyunk.

Ő mit láthat rajtam vajon?

- A belső ragyogásnak ára van, de ha külső ragyogással is párosul, az dupla vétek. Van benned valami éteri és valami erős, a kettő zavarba ejtő fúziója előtt sokáig szoktak ácsorogni, lefogadom – böki oda nekem biccentve, egy félmosollyal.

 

– Zavarba hozol bárkit, főleg, ha nem figyelsz... - folytatta - Aztán... Elkezdenek ezen gondolkodni az emberek. Fogalmuk sincs, mitől látnak szépnek. Faggatni kezdenek, de Te a csendet szereted, és ha kimondod a vágyaidat, vagy csak célzol rájuk, lágy másságuk arcul üti őket. Nem tudnak mihez kezdeni Veled. Az emberek nem ismerik a tisztaságot. Kicsinyes hazugságaik közt élnek, ebből építenek várat, ha kinyitják a szemüket reggel, napközben egymást támogatják vele, míg este elalvás előtt sem hajlandóak végiggondolni miértjeiket.

 

A magunk fajta – gyújt újabb cigarettára, - céltábla és vezérzászló egyszerre. Gyűlölni fognak, ha ismernek és gyűlölni fognak, ha nem ismernek. Mi a pszichés evolúció újabb lépcsőfoka vagyunk. Azok meg ott – bök a parázsló horizont felé – az alattunk lévő lépcsőfok.

 

Őseim először négyszáz éve költöztek ide át Magyarországra, arra a kis szigetre, ní – mutat a feketén mosolygó Tisza felé, a Boszorkány-sziget irányába Áron. Két meleg tenyerébe fogja arcomat és testvériesen megsimogatja. - Le merném fogadni, már csak a hófehér bőröd alapján is, de ezzel a vöröses árnyalattal a hullámos hajadban, hiába is fested, hogy közénk tartozol.

 

Mély borostyán szemem a tűz lángjaira fellobogott.

 

- Ezek a bántások nem Rólad szólnak. Minden tettükkel kínkeservesen magukról gyónnak. A csillagzatod a kegyelem. Ez a Te legnagyobb arculcsapásod nekik.

 

Néztük a távoli, zombiktól hemzsegő város sziluettjét, hallgattuk az ünnepre vett petárdák véletlenszerű durranásait, az egyre elhaló sikolyok zaját. Napfelkelte felé, amikor a leghidegebb párát tolja maga előtt a pusztába a Tisza, már csak a csend vonaglott a tájon.

 

Mi a százéves tanyán biztonságban voltunk tőlük.

 

- Egyébként mi lesz az új könyved címe?
 

- Mindennapi pszicho.