A bánatból...
1
A bánatból kivolt a részem;
De én azért nem jajgatok.
Fáradt vagyok, nagy útra készen,
Akár ma is meghalhatok.
2
Pályámnak vége, haza térek
És terhetekre nem leszek,
S bucsúmban én csak egyre kérlek:
Anyám mellé temessetek!
3
De hiszen ti nem tudhatjátok,
Hogy az ő sírja merre van...
Én sem; - nekem a sír is átok;
Magam leszek ott is, magam!
4
Óh, jó anyám! ha lassu szárnyon
Az éj a temetőre száll:
Keresni fog a másvilágon
Szegény fiad, s meg nem talál!
***
Reviczky Gyula 1855 – 1889
***
***
Aus Trauer ...
1
Vom Kummer bin ich schon gefeilt;
doch deswegen klage ich nicht.
Ich bin müde, doch reisebereit
dort, wohin mich der Tod mitnimmt.
2
Meine Laufbahn, ist zu Ende
‘d werde euch nicht zu Last fallen,
am Abschied an die Anwesende:
Grab neben der Mutter graben.
3
Doch ihr könnt es ja, gar nicht ahnen,
wo ist das Grab von meinem Mutter …
Ich auch nicht; – ein Fluch scheint anzubahnen.
Dort auch allein, ohne Mutter!
4
Oh, Mutter! Wenn mit lahme Flügel
die Nacht auf dem Friedhof absinkt:
In Jenseits unter allen Hügel
dein armer Sohn, findet dich nicht!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni