Csábító
***
Én már rengeteg ajtó előtt vártam
és több lánynak a fülébe daloltam,
sok szép asszonyt elcsábítani szántam
és volt akinél sikert is arattam.
***
És mindig, ha egy ajak engedett
és mindig, ha a vágy beteljesedett,
egy szent képzelet a sírba esett, csak
húsokat fogtak a csalódott kezek.
***
A csók, amiért a lelkem is megnyitom
egy éjszakáért, égő tüzzel udvarolva,
végre enyém, 's egy tört virág szirom
illata elszállt, a legjobb elrontva.
***
Sok helyen nagy volt a csalódottság
és megunt már minden kielégülés;
hatalmas lánggal ég a teljesülés
az álom, a vágy és a magányosság.
***
Ó átok, semmi érték sem boldogít,
valóság megsemmisíti az álmokat,
a róla leírt költői sorokat,
csoda szép hangon, mi megrészegít.
***
Friss virágért tétován nyúl a kéz
új udvarlásra hangolom versem...
védd, húzd ki magad, tested megigéz!
Bájolj, kínozz, de ne engedj nekem!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
***
Verführer
***
Gewartet habe ich vor vielen Türen,
In manches Mädchenohr mein Lied gesungen,
Viel schöne Frauen sucht ich zu verführen,
Bei der und jener ist es mir gelungen.
***
Und immer, wenn ein Mund sich mir ergab,
Und immer, wenn die Gier Erfüllung fand,
Sank eine selige Phantasie ins Grab,
Hielt ich nur Fleisch in der enttäuschten Hand.
***
Der Kuss, um den ich innigst mich bemühte,
Die Nacht, um die ich lang voll Glut geworben,
Ward endlich mein — und war gebrochene Blüte,
Der Duft war hin, das Beste war verdorben.
***
Von manchem Lager stand ich auf voll Leid,
Und jede Sättigung ward Überdruss;
Ich sehnte glühend fort mich vom Genuss
Nach Traum, nach Sehnsucht und nach Einsamkeit.
***
O Fluch, dass kein Besitz mich kann beglücken,
dass jede Wirklichkeit den Traum vernichtet,
Den ich von ihr im Werben mir gedichtet
Und der so selig klang, so voll Entzücken!
***
Nach neuen Blumen zögernd greift die Hand,
Zu neuer Werbung stimm ich mein Gedicht ...
Wehr dich, du schöne Frau, straff dein Gewand!
Entzücke, quäle — doch erhör mich nicht!
***
Autor: Hermann Hesse 1877 – 1962