A levél.

Az ócska Lim-lom közt kutatva,
Egy kis levél akadt kezembe,
Fakult az irás, régi álmok
Emléke zeng, zsibong fejembe.
A Körös mellől irta egykor
Egy szőke ábrándos leányka,
Egy szőke lány, ki troubadourját
Két évig hiven visszavárta.

Egy szőke lány ki verset olvas,
Rajong a holdas éjszakákért,
Misére jár vasárnaponkint
S imádkozik egy ideálért.
Egy hamvas arczu gyermek-ábránd
Panaszkodik e bús levélbe,
Hogy ami boldog álmainknak
Örökre, mindörökre vége.

Örökre, mindörökre vége,
Nincs hatalom, mely visszahozza,
Csak egy-egy emlék száll szivünkbe,
Hogy néha-néha megkínozza,
Örökre, mindörökre vége,
Szemembe lassan köny gyűl, érzem
Ez a levél egy vád a múltból
Es nincs erőm, hogy összetépjem.

Szentessy Gyula 1870- 1905

Der Brief

In dem alten Gerümpel wühlend
einen kleinen Brief hab gefunden,
alte Träume und verblasste Schrift,
Wirrwarr von alten Liebkosungen.
Sie schrieb damals von neben Körös
ein Mädchen, hübsch, blondes und verträumt,
dass Mädchen, die ihrem Troubadour
zwei Jahre wartend ausgeträumt.

Blondes Mädchen, wer Gedichte liest,
Liebhaberin mondhelle Nächte,
sie besucht jeden sonntags Messe
‘d für ein Ideal betet sie gerne.
Zarte Gesicht mit kindischen Traum
beschwert sie sich über diesen Brief,
dass unsere glücklichen Träume
ist vorbei, ist für immer entlief.

Ist vorbei, ist für immer entlief
keine Macht, wird ihn zurückbringen,
nur die Erinnerung kommt manchmal,
um den Herz mit der Qual zu ringen,
ist vorbei, ist für immer entlief
langsam tränen die Augen wieder,
dieser Brief ist Vergangenheitsklag’,
hab keine Kraft, es zum zerrissen.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni