Imádlak természet!

Ha minden forr, daczol, viharzik bennem,
Minden csöpp vér szivem felé tolul,
Eresszetek ki a szabadba engem —
Hervasztó lázam ott lecsillaptil.

Szent természet, te vagy örök szerelmem !
Utánad soh'se lankad el a vágy! —
A legerősebb lüktetés eremben
E szerelem, mely cserbe soh'se hágy.

Ha majd lezajlik életem csatája
S ellankad vérem forró lüktetése,
Neked szól haldokló szivem imája
Fogadj magadhoz végső öleléssel.

Nem álmodtam én egyébb öröklétet
Megfejtve régen életem talánya —
Csak azt, hogy benned mindörökké éljek
Mint alkotó porodnak egy paránya! 

Békássy Helén ? - ?

Ich liebe dich Natur!

Wenn alles kocht, trotzt du mir, es stürmt in mir,
jeder Blutstropfen drängt sich zu dem Herz wach,
lasst mich ins Freie – dort liegt mein Souvenir
da lässt mein welkes Fieber wieder nach.

Heilige Natur, mein ewiger Liebe!
Nach dir verblasst mein Verlangen nie! -
Das stärkste Pochen steht in meiner Vene,
diese Liebe verlässt mich im Leben nie.

Wenn der Kampf meines Lebens stattfindet, und
das heisse Pochen meines Blutes brummt,
das Gebet des sterbenden Herzens lindert
Akzeptiere es mit einer Umarmung.

Habe nicht geträumt von anderen Leben
das Rätsel des Lebens schon lang enträtselt –
nur um für immer in dir weiter lebe,
als Schöpfer, deinen winziger von Staub!

Fordította: Mucsi Antal-Toni