Az egyik öt éves versem
1961 Október 28

Ezerkilencszázhatvanegyben
Október huszonnyolcadikán,
tánc az alsóvárosi körben
szombat este hét óra után.

Először történt meg az velük
anyjuk nem kísérte el őket,
két lány egyedül ment a táncra
én nagyon vártam a jöttjüket.

Egy pillanatig csak bámultam,
hogy a kislány milyen kövér lett,
de azt csak otthon tudtam meg, hogy
minden ruhából, duplán vett fel.

Egy tradíciós megszökésnek
az első valós felvonása,
szaladtunk majdnem hazáig, míg
odaértünk a putri sarkára.

Otthon már várt az egész család
mert nem akarták elhinni nekem,
hogy ma este én megnősülök
és haza hozom a feleségem. 

Egy részeges disznóvá váltam
én az utolsó hét hónapban,
sörgyárban gépeket festettünk
s  a torkunkat kentük tartósan.

Esténként a tánciskolákban
mint egy segéd tánctanár jártam,
csasztizásokat mind megittuk
és minden este jól eláztam.

Anyósom mikor megérkezett
hatalmas csete-patét csapott,
amikor világos lett neki,
hogy csak a kisebbik lánya van ott.

Tizenkettőkor már nálunk volt
a tőle kiválasztott csapat,
és vezetője az volt, kit ő,
a lányának, férjének akart.

Az utolsó pillanatokban
sikerült kereket oldani,
kerteken keresztül a szomszédba
oda menekültünk aludni.

Még a fiunk meg nem született
tartott ez a „hajtóvadászat”
ketten nem mehettünk sehova
de megnyertem az első csatámat.

Az apósom is azt üzente,
hogy paprikást csinál belőlem,
de az unokája láttára,
a „hőn” szeretett veje lettem.

Ma van ennek ötvenöt éve
és mi még mindig együtt vagyunk,
és remélem még sok-sok évet
mi ketten együtt is maradunk.

Minden mesének az a vége
eggyé lettek ’s boldogan élnek,
pedig még csak ott kezdődött el
számukra az igazi élet.

Mucsi Antal-Tóni          2016 Október 28

…e két felvétel között, pontosan 60 év van …