Temetőben

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő!-
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő,ez ő,ez ő!-Azután
minden újra csendes,
és álmodik a temető.

1924. augusztus 31.

Dzsida Jenő 1907 -1938

Auf dem Friedhof

Stille ist rundum ‘d der Friedhof.
Nur manchmal flüstert es leise,
nur manchmal hört es teilweise:
Es ist sie so lautlos!
Dann ist alles wieder ruhig,
und dann träumt weiter der Friedhof.

Ich schreite mit gesenkten Haupt,
‘d das stumm’ Schatten kommen entgegen,
‘d die Kreuze grüssen mich verlegen,
und wie das wahre Oberhaupt –
ich als der Bekannte der Toten,
der mit tränenden Augen lauft.

Die Zukunft rauscht hinter mir, bloss
die vielen Kreuze Jahr um Jahr,
’d beginn zu brüllen die Schattenschar:
Es ist sie, so glanzlos! Und nachher
ist es wieder ruhig
und träumt es weiter, der Friedhof.

31 August 1924

Fordította: Mucsi Antal-Tóni