Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!
***
A mai nők közt sok a puszta rom!
A viszhang szól:
Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!
***
A liget zsongó lombjai alatt
Láttam szerelmes, ifjú párokat;
Merengve néztem s visszaszállt a lelkem
A múltba, mit már régen elfeledtem.
***
És fölidéztem azt a szép időt,
Hogyan is volt huszonöt év előtt?
Mikor szerelmes ifjú voltam én is
S a nők varázsa lángot szórt belém is.
***
Múlt és jelen közt nincs rokonvonás,
A mai kor szeretkezése más ;
Mi akkor mindig szivünkkel szerettünk,
És léha mámor nem úszott felettünk.
***
Nap volt szerelmünk, — le nem áldozó,
Forró imádság ajkunkon a szó;
Hit a szivünkben, ami fölmagasztal,
A nő oltár volt és nem korcsmaasztal!
***
Most egész más az aranyifjuság!
Gyönyör forrása az egész világ;
Kezében mintha tüzes csóva lenne, —-
Gyújt, hogy elégjen a leányka benne
***
Mert izzó mámor tépi a szivet,
A cél csak egy: a bűnös élvezet!
Senkit se’ véd ma a női méltóság,
Ha útban érik, — léhán eltapossák!
***
Mikor mi jártuk a himes mezőt,
Nem dúskáltunk a virágok között;
Szüztiszta szívvel pillantottunk rája,
A női arcok édes bársonyára.
***
Kit megszerettünk híven, igazán:
Ott álltunk annak büszke oldalán;
/S mint liliommal bántunk el a nővel,
De le nem téptük durva kézerővel.
***
. . . Nem úgy szeretnek most, mint egykoron!
Tör van kivetve minden oldalon. 
Ma megcsalnak száz szépséges királynét,
Mi megtudtunk vón halni egy leányért!
***
Révai Károly 1856 - 1923
***

Geliebt wird nicht mehr so wie früher!

***
Bei heutigen Frauen gibt es viel schiere Ruine!
Das Echo lautet:
Sie lieben dich nicht mehr so wie früher!
***
Unter dem summenden Laub der Haine
sah ich oft junge verliebte Paare;
ich sah zu und die Seele wie Pressplatte
zeigte, was ich schon längst vergessen hatte.
***
Denk zurück, wie schön wir damals wahren,
wie es war, vor fünfundzwanzig Jahren?
Als ich noch ganz jung war und so fest verliebt
der Charme der Frauen hat mich auch erwischt.
***
Es gibt kein Vergleich zwischen war und jetzt
heute ist die Liebe anders ’d zerfetzt;
wir haben mit unseren Herzen geliebt,
dass liederlichen Rausch, das kannten wir nicht.
***
Unsere Liebe war wie die Sonne –
heiss ‘d ewig, das Wort wie Gebetswonne;
Glaube in unseren Herzen war biblisch,
und die Frau war ein Altar und kein Stammtisch.
***
Jetzt ist die goldene Jugend anders!
Die Quelle der Glückseligkeit ist pervers;
die Hand ist wie eine heisse Kanone,
feuert das Mädchen wie eine Patrone.
***
Denn der glühende Rausch zerreisst das Herz,
das Ziel ist nur eins: der sündige Schmerz!
Niemanden schützt heute die Würde der Frau,
wenn sie in die Quere kommt, stellt sie zur Schau.
***
Als wir liefen über den Lagunen,
wir stöberten niemals durch die Blumen;
wir sahen sie mit jungfräulichem Herz an,
die jungen, samtigen Frauengesichter.
***
Wen wir eine wirklich geliebt haben:
standen zu ihr in allen Vorhaben;
wir behandelten die Frau wie die Lilien,
aber niemals mit hartem Utensilien.
***
Sie lieben dich nicht mehr so wie früher!
Brocken sind fast überall wie Frühblüher.
Heute betrügen hundert Königinnen,
wir haben gelernt, für eine zu zerrinnen!
***
Fordította: Mucsi Anton-Tóni