Este van

Most lelkem: a nagy gond-madár
Már bú-fészkén elül.
Csillag-szitából fényt szitál
Az ég szünetlenűl.
Kinyílnak mind az estikék
S a hold-sarló fent, esti-kék
Nagy égi réten csillagot,
Csillag-sarjút kaszál.
A fák közt esti hírvivő:
A fénybogárka száll.

Fent égi-dáridóra megy
Egy víg felleg-legény.
Friss csillag-bokrétát visel
Begyűrött süvegén.
Amott egy fordúló-közön
Rábukkan s jójszakát köszön
Mosolygó képpel rá a hold,
A vén, irigy kaján,
Útján dúdolva bandukol
És tűnődik baján.

S én nem tudom, hogy: élni szép,
Vagy halni volna jó?
S várom: mikor jön értem el
A hold-arany hajó,
Ki égi kék tón, szép vizen
Csillag-futárral elviszen  .  .
Csak tudnám bár, hogy: élni  szebb,
Vagy halni volna jobb?
S ne várnám többé, hogy kiköt,
Az éji csolnakot.

Szemem hallgatja csillagok
Halk, surranó neszét.
Orcámon érzem hitvesem
Cirógató kezét.
Szivével kérdez: mit keressz ?
Szivem felel rá: csak szeress!
S  kezdődik csendben suttogó,
Mosolygós csók-beszéd.. .
De szép az este, Istenem
S az élet is de szép.

Szombati-Szabó István 1888 – 1934

Es ist Abend

Die Seele, mein Sorgenvogel
sitzt schon vor dem Trauernest.
Aus dem Sternsieb siebt es das Licht
ununterbrochen fest.
Die Nachtviolen sind alle blau
und die Mondsichel ist es auch.
An grossen himmlischen Wiesen
eines Sternes gemäht.
Abendbote bei den Bäumen:
ein Glühkäfer gefegt.

Er geht auf die Himmel sause,
der Jungwolken-Taube.
Er trägt einen frischen Sternstrauss
an faltige Haube.
Dahin in einem Kreisverkehr
und einer guten Nacht wünscht er
dem lächelnden blassen Halbmond,
das uralte Böse,
es geht brummend auf seinem Weg.
'd denkt an seine Nöte.

Und ich weiss es nicht: schön Leben
oder lieber Abtritt?
‘d ich warte: Wann kommt es für mich
den Mond goldene Schiff,
der auf der himmlisch blauen See,
mit dem Sternkuriers Schlittenfee.
Wenn ich nur wüsste: schön leben
oder besser sterben?

Meine Augen lauschen den Sternen
ruhig wellenden Lärm.
‘d spüre die zarten Hände meinen
Schatz an Gesicht so gern.
Sie fragt mit dem Herz: Was suchst du?
Mein Herz sagt: Mich stört dein Dessous!
‘d beginnt schweigend zu flüstern, dass
der lächelnde Kuss brauch,
doch der Abend ist schön, mein Gott
und das Leben jetzt auch.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni