Örök magyar

(A Turáni dalokból.)

Oh, honnan térnek vissza a nagy elmék?
Kiktől öröklik bölcsességüket?
Múltból, amelyről nem tud már az emlék,
Ősöktől, kiknek rég nyomuk veszett.
Év-ezrek jönnek, év-ezrek suhannak,
Az emberiség nő, fogy, vesztegel;
Oly nemzet, melynek lángelméi vannak,
Nagy múltat élt már és nem veszhet el….

Magyarság! Nagy rejtélye a világnak!
Mi örök-ifjú öreg nemzetünk!
Ameddig sejtés, tudomány belátnak,
Te mindig küzdél, mint mi küszködünk…

De nem veszünk! Az óriási pálya,
Melynek nyomát év-ezrek őrizik:
Véget nem érhet! Az idők bírája
És önbecs érzetünk nem engedik.
Alkotni fel, történelem tanúja!
Táplál a szerszám és megvéd a kard!
Míg a föld újra csodálni tanulja
A munkás szittyát, az örök Magyart!

Zempléni Árpád 1865 – 1919

Ewig Ungar

(Aus den Turan-Liedern.)

Von wo kommen zurück, die großen Geister?
Und wem erben sie ihre Weisheit?
Aus Vorzeit, von der etwas weiß, kein Meister
von Ahnen, die nicht mehr gibt, weit und breit.
Tausende von Jahren kommen und gehen,
die Menschheit wächst, zur Neige, geht und stirbt;
eine Nation, wo große Geister leben,
hat lange Geschichte, die nie ausstirbt.

Ungarn! Großes Geheimnis für ganze Welt!
Unser ewig junge, alte Nation!
Bis die Vermutung und die Wissenschaft hält,
du kämpfst, wie wir, mit deiner Depression.

Aber wir sterben nicht aus! Das riesige Land,
die Spuren sind schon tausend Jahre alt:
Es kann nicht enden! Richter der Zeit verband,
in unser Selbstwertgefühl gibt es kein Spalt.
Schaffenskraft wächst, Zeuge ist der Geschichte!
Füttert das Werkzeug und beschützt das Schwert!
Während die Erde wieder sich aufrichte,
der arbeitende Skythe nie beschwert!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni