Szörnyű idő...

***

Szörnyű idő, szörnyű idő!

S a szörnyüség mindegyre nő.

Talán az ég

Megesküvék,

Hogy a magyart kiirtja.

Minden tagunkból vérezünk,

Hogy is ne? villog ellenünk

A fél világnak kardja.

***

És ott elől a háború

Csak a kisebb baj; szomorúbb,

Mi hátul áll,

A döghalál.

Be kijutott a részed

Isten csapásiból, o hon,

Folyvást arat határidon

Két kézzel az enyészet.

***

Egy szálig elveszünk-e mi?

Vagy fog maradni valaki,

Leírni e

Vad fekete

Időket a világnak?

S ha lesz ember, ki megmarad,

El tudja e gyászdolgokat

Beszélni, mint valának?

***

S ha elbeszéli úgy, amint

Megértük ezeket mi mind:

Akad-e majd,

Ki ennyi bajt

Higgyen, hogy ez történet?

És e beszédet nem veszi

Egy őrült, rémülésteli,

Zavart ész meséjének?

***

Mezőberény, 1849. július 6-17.

***

Petőfi Sándor: 1823 - 1849

***

Schreckliche Zeit...

***

Schreckliche Zeit, schreckliche Zeit!

‘d der Schrecken wächst immer noch weit.

Gar auch der Himmel

beschwört immer

um die Ungarn entwurzelt.

Wir bluten aus allen Gliedern.

Warum nicht? Blitzt uns entgegen

das Schwert von der halben Welt.

***

Und von dort vorne, tobt der Krieg,

das ist das kleinste Leid; traurig,

was hinter steckt,

der Pest was eckt.

Dein selbst rast immer bergab

und das Gotteschlag traf dich recht,

Es erntet wieder ungerecht

alles mit zwei Händen ab.

***

Werden wir alle sterben?

Oder jemand überleben

zum Aufschreiben

dieses Leiden

für die zukünftige Welt?

‘d, wenn es nur eine Person gibt,

die bleibt, die aufzeigt dieses Bild

wie unserer Welt zerfällt?

***

‘d, wenn es verzählt ‘d alle begreifen

unseren erlebten Leiden:

Und ist bereit,

der so viel Leid

glaubt als so junges Pärchen?

Und er hält diese Rede nicht

für ein wahnsinnig entsetzt, als

verwirrtes, wildes Märchen?

***

Mezőberény, 6.-17. Juli 1849.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni