Őszi kérdés

***

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,

Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,

S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,

S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

***

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,

Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér,

S hogy édes életednek újra egy éve veszve,

Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

***

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,

Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe

És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

***

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,

Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen

Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?

***

1913.

***

Tóth Árpád: 1886 - 1928

***

Herbstfrage

***

Bist du in der letzten Zeit nachts auf den stillen Stoppeln,

wenn der kristallklare Raum mit Sternen geschmückt ist,

‘d große, langsame Karren weit weg nach Hause trotten,

‘d um sie herum weht der Heugeruch, um zu sterben frisst?

***

Und tat es dir weh, wenn du die Pappel am Weg ansahst,

wenn sein silberweißes Haupt in Brise zittert

und ein weiteres Jahr deines Lebens vorbeirast,

weil der September der große Heuwagen wittert?

***

Und hast du müde auf harten Straßenstein gesessen,

starr in die verblendeten Zeiten zurück zupressen

und schockiert: Wehe, wenn plötzlich tot umfällst, oh schreck!

***

Und bist du verwaist in der Kälte der Nacht aufgewacht,

wenn die späte Brise wie ein Wanderer erwacht

wie ein Hund an dich gekuschelt und deine Hände leckt?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni