Hétéves csöppség

Hétéves csöppség most jár iskolába:

Csöpp rózsafánknak első bimboja.

A másik kislány, s még a szemefénye

egy selyemhajú, gügyögő baba.

De ő már komoly. Járkál a szobában

és sok bölcs holmija közt tesz-vesz,

s nagyfiús lépte lassan odatéved

a könyvszekrényhez, beszédes könyvekhez.

Mi ott ülünk a kandalló melegjén,

míg ő már egy rózsás könyvből lapozgat;

összemosolygunk, és a hűs lapokról

halk illata száll az Édes-daloknak.

A kisfiunk még hét éves, nem érti,

hogy életünknek ők a bimbaja,

csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben

rügyét ringatja boldog rózsafa.

Vörös István: 1922 -1947

Der siebenjährige Winzling

Das Siebenjähriges Winzling geht zur Schule:

Erste Knospe, unsere Dosenlobby.

Das andere ist ein kleines Mädchen mit,

ein seiden haariges, gurrendes Baby.

Doch er ist schon ernst. Er läuft rundum im Raum,

und ordnet sein weises Ding hin und her

und der Schritt des grossen Jungen verirrt sich,

zu dem Bücherregal voll mit bunten Büchern.

Wir sitzen dort in der Wärme des Kamins,

während er schon in einem Buch umblättert;

wir lächeln uns an ‘d von den kühlen Seiten,

der sanfte Duft süsser Lieder um fächeln.

Der Junge ist sieben Jahre alt, versteht nicht,

dass sie sind die Knospen unsere Leben,

nur wir lächeln beide, wie im Frühlingswind,

der Rosenbaum schüttelt seine Knospen eben.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hétéves csöppség

Hétéves csöppség most jár iskolába:

Csöpp rózsafánknak első bimboja.

A másik kislány, s még a szemefénye

egy selyemhajú, gügyögő baba.

De ő már komoly. Járkál a szobában

és sok bölcs holmija közt tesz-vesz,

s nagyfiús lépte lassan odatéved

a könyvszekrényhez, beszédes könyvekhez.

Mi ott ülünk a kandalló melegjén,

míg ő már egy rózsás könyvből lapozgat;

összemosolygunk, és a hűs lapokról

halk illata száll az Édes-daloknak.

A kisfiunk még hét éves, nem érti,

hogy életünknek ők a bimbaja,

csak mi mosolygunk, mint tavaszi szélben

rügyét ringatja boldog rózsafa.

Vörös István: 1922 -1947

Der siebenjährige Winzling

Das Siebenjähriges Winzling geht zur Schule:

Erste Knospe, unsere Dosenlobby.

Das andere ist ein kleines Mädchen mit,

ein seiden haariges, gurrendes Baby.

Doch er ist schon ernst. Er läuft rundum im Raum,

und ordnet sein weises Ding hin und her

und der Schritt des grossen Jungen verirrt sich,

zu dem Bücherregal voll mit bunten Büchern.

Wir sitzen dort in der Wärme des Kamins,

während er schon in einem Buch umblättert;

wir lächeln uns an ‘d von den kühlen Seiten,

der sanfte Duft süsser Lieder um fächeln.

Der Junge ist sieben Jahre alt, versteht nicht,

dass sie sind die Knospen unsere Leben,

nur wir lächeln beide, wie im Frühlingswind,

der Rosenbaum schüttelt seine Knospen eben.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni