Fekete vasárnap

Ez nagy küzdelem volt.

És végveszedelem.

De mégis,

De mégis

Ünnep volt, ha sötét is.

Nagy, fekete vasárnap.

Mert tudtam: vagy győzök, vagy meghalok.

S most jönnek, újra jönnek

Jaj, a régi napok,

A szürke, tövises hétköznapok.

Pedig ha most nem fordul,

Most nem fordul a szél

S meg nem fordul vele az életem,

Gyökeresen és tökéletesen,

Ha jóság, tisztaság,

Békesség és erő

Új, szent forrása szívemből nem fakad:

Ó, akkor jobb lett volna,

Ha ezt a rózsaerdőt

Ágyam helyett síromra szórták volna,

S pihennék föld alatt.

1934 október 10

Reményik Sándor: 1890 – 1941

Schwarzer Sonntag

Es war ein großer Kampf.

Und die letzte Gefahr.

Doch dennoch,

doch dennoch,

war ein Fest und dunkel noch.

Ein grosser schwarzer Sonntag.

Denn wusste ich: Sieg oder die Strafe

‘d, sie kommen, kommen wieder,

ach, die alten Tage,

die grauen, dornigen Wochentage.

Und wenn es sich jetzt nicht dreht,

‘d der Wind ändert sich nicht,

‘d mein Leben wird sich mit ihm nicht ändern,

durch und durch, ganz perfekt und vollkommen,

wenn das Güte ‘d Reinheit,

Frieden und die Stärke

seine neue Quelle nicht aus dem Herz fließt:

Oh, dann wäre es besser,

wenn dieser Rosen Wälder

statt auf das Bett auf mein Grab gestreut hätten

‘d mein Sarg endlich abschliesst.

10. Oktober 1934

Fordította: Mucsi Antal-Tóni