Vándorének

Csak dúdolok, mert hangszerem nincs,

dalom a fűszál éneke:

„Szép Szűz-virág, Ó Boldogasszony,

a szívem csordultig tele!

A gond lenyomja gyönge vállam,

s keserget szüntelen-panasz,

de mi fölszáll e dúdolásban

s Feléd eseng – most mégsem az!

Én annyit kértem pártfogásod

s mindig éreztem szent kezed –

hát nem terhellek újra, látod,

hiszen a baj oly rengeteg!

Ó, millióknak könnye csurran

és mind Rád bízza sóhaját,

hadd hordom én panasztalan hát

e kínt, amit most sorsom ád!…

Hát dúdolok parányi búval…

De Te azért azt meg ne lásd,

Te halljad tisztának, derűsnek

és boldognak e dúdolást!

Mert boldog is: Téged magasztal,

és hálaszóval száll Feléd,

kit boldognak mond nagy vigasszal

e földön minden nemzedék!

Te anyja vagy Isten Fiának:

hát hódol Néked a világ.

Lábadnál zúg, kereng dalolva

Nap, Hold s a csillag-miriád!

E roppant, zengő zenekarban

azért halljad meg énekem;

csak fűszál-dal, de mégis: dallam

a legparányibb hangszeren…

Áldott vagy Te az asszonyok közt…

S malaszttal teljes csak Te vagy…

Az Úr Veled van mindörökké…

S áldott a Te szent Fiad!

Dicsőség Néked, Boldogasszony,

Ember-kínból nőtt égi Gyöngy,

ó, tündökölj ránk, vándorokra:

s rózsákat hajt az út-göröngy!”

Vitéz Somogyváry Gyula: 1895 – 1953

Wanderlied

Summe nur, habe kein Instrument,

mein Lied ist das Lied des Grashalms:

„Schöne Blume, oh Muttergottes,

mein Herz ist am Überfliessen, fast!

Die Sorge drückt auf meinen Schultern,

und beschwert sich unaufhörlich,

aber was in dem Summen erhebt,

und zu dir fleht – jetzt ist das nicht!

Ich hab’ so viel zu dir gebetet,

‘d hab’ deine heilige Hand spürt,

da ich dich nicht noch belaste, siehst?

Weil mich so viel Problem berührt!

Oh, die Tränen von den Millionen

sie schicken dir ihre Seufzer,

eine Qual, die mir mein Schicksal gab,

lass es mich, als klaglose tragen.

Nun, summe ein kleines Trauerlied ...

doch du solltest das gar nicht sehn?

du sollst es hören klar und deutlich

‘d findest fröhlich dieses Summen!

Weil es glücklich ist: Es lobt ja dich,

‘d kommt mit Danksagung zu Dir,

den es mit großem Trost glücklich nennt

die Menschen auf der Erde hier!

Bist die Mutter des Sohnes Gottes:

betet dich an auch die Erde,

es summt ‘d singt mit zu deinen Füßen,

Sonne, Mond und die vielen Sterne!

In diesem riesigen Orchester

darum höre meinem Lied zu;

nur ein Gras Lied, doch ist: ein Lied

auf klitzekleine Instrument…

Gesegnet bist du unter den Frauen

und nur du bist voller Gnade …

Der Herr ist mit dir bis Ewigkeit …

‘d gesegnet sei dein heilig’r Sohn!

Ehre sei dir, dir Muttergottes,

aus dem Schmerz erwuchs eine Perl’,

oh, leuchte uns an, den Wanderern:

Auf Straßenbult wachsen Rosen!“

Fordította: Mucsi Antal-Tóni