^{Szabolcsi táj}

Topáz reggel, Most csodállak

óh tündöklő szabolcsi táj,

a bánatod szívemig árad,

ez a szépség már szinte fáj.

Tűz szövi át a fáklyás fákat,

nagy, pogány papok ők. Madár

zeng trillázva. Messze a fáradt

dombos úgy ég, mint tejopál.

A tarlókon legel a csorda,

így legel már ezer év óta.

Mint dárda, torony szúr az égbe.

Óh szent e vidék árvasága,

ősi föld ez, szűz áldott, drága,

Szabolcs vezér dús öröksége.

Ölbey Irén: 1902 – 1987

Szabolcs Gegend

Topas Morgen, der schönste wunder

der herrlichen Szabolcs Gegend,

bis in mein Herz fliesst jetzt dein Kummer,

diese Schönheit zu begehrend.

Feuer webt durch die fackelnden Bäum’n,

wie heidnische Priester. Vögel

Gesang klingt. Weit entfernt umsäumen,

des Milchopals wie der Schlögel.

Die Herde weidet auf den Stoppeln,

wo seit tausend Jahren stolpern.

Wie ein Speer sticht der Turm am Tatort.

Heilig ist die Weisheit des Landes,

ein Stück des unseres Gewandes,

das reiche Erbe des Herrn von Szabolcs.

Fordította: Mucsi Antal_ Tóni