Tavasz volt akkor

Tavasz volt akkor, dal hullámzott szárnyán,

Fényes sugártól reszketett a lég,

Mikor szivem riadt verésre ébredt,

Mikor szerelmes először valék.

Két fényes szemből mind, mind rám sugárza

A földnek mennyi boldogsága van;

Két kis kezet erősen megszorítva

Hetedik menyben éreztem magam.

Megjött az ősz, sugárkioltó köddel,

Madár tanyája csendet rejteget,

Multam sírjából felszakad egy emlék

S úgy elzsibbasztja fájó lelkemet.

Kezemre hajtom láztól forró főmet,

Szememre könny borítja fátyolát

És érzem, mit az első ember érzett,

Midőn elveszte paradicsomát.

Szüry Dénes: 1887 – 1909

Es war Frühling damals.

Es war Frühling, das Lied kräuselte an Flügeln,

von einem hellen Strahl bebte im Tal,

‘d mein Herz an einem starken Schlag erwachte,

wie damals, wenn ich erste Mal verliebt war.

Es strahlte mich an aus zwei hellen Augen,

wie viel Glück hat der irdische Fimmel;

die zwei kleinen Hände so fest umklammerte,

ich fühlte mich wie im siebten Himmel.

Der Herbst kam mit dem strahlungslöschenden Dunst

und die Vogelhäuser sind ruhig und still,

eine alte Erinnerung kommt hervor,

meine schmerzende Seele schweigt so schrill.

Senke, mein fiebriger Kopf auf die Hände,

die Augen wie der Nebel bedeckte Moor,

und ich fühle, was der erste Mensch fühlte,

wenn er am Schluss sein Paradies verlor?

Fordította: Mucsi Antal-Tóni