Titanic

Az égostromló Titanic

Már fekszik a tengerfenéken,

Az ég pedig áll mostanig

Örök magasban, tiszta kéken.

A nap, ki Grönland jéghegyét

Szegezte a merész hajónak,

Mosolyogja, hogy nem volt egyéb

A Titanic sem, mint egy csónak.

Pedig nem is tombolt vihar,

A részeg orkánok pihentek;

A bősz habok tornyaival

Csatájuk sem volt mennyköveknek.

Álltak a lég hullámai,

Forgószél örvénysírt nem ásott,

Mégis a Titán, bár mai,

Ott van, hol az ős óriások.

Nos, ember, mit csodálod ezt?

Mit állsz a parton megriadva?

Erőidet ezerszerezd,

És ölts gyémánt páncélt magadra!

Fel, feljebb még az árbocot,

Edzettebbé hajód acélját!

Előre nézz, hagyd a romot,

Hogy új hajód kivívja célját!

De akkor is, ha nő erőd,

Ha mint ma, több lesz milliószor,

A gőgös címet letöröld

Hajódról, mellyel együtt úszol.

Nincs óriás, csak a nagy ég

S alatta a mélységes tenger,

De kicsi volt és kicsi még

 A tenger és ég közt az ember.

Fejes István: 1838 – 1913

Titanic

Der Wolkenkratzer Titanic

es liegt bereits am Meeresboden,

und der Himmel steht immer noch,

heute ist noch dort, dort ganz oben.

Die Sonne, den Grönlands Eisberg

an den tollkühnen Riesen schickte,

für die Sonne war das Prachtwerk,

die Titanic war nur ein Schiffle.

Es war nicht ein wütender Sturm,

der betrunkene Hurrikan schlief;

und der böse turmhohe Schaum,

der Donnerkeil schlief auch ganz tief.

Die Luftwellen waren ruhig,

der Wirbelsturm macht kein Wirbelgrab,

zwar der Titanic war riesig,

der Riesen Eisberg wurde sein Grab.

Nun, Mann, warum wundert dich das?

Warum stehst du scheuend am Ufer?

Steigere deine Kraft tausendfach,

‘d nimm ein Diamantschutz an Ruder!

Hoch, noch viel höher, mit dem Türmen,

härte den Stahl deines Schiffes!

Freu dich, und verliess deine Trümmer,

mach ein neues Schiff deines Kindes!

Aber selbst wenn du stärker wirst,

wenn es auch Million Mal mehr wird,

und streiche die stolze Titellist

über dem Boot, mit dem du schwimmst.

Gibt es kein Riese, nur der Himmel

‘d die Meerestiefe darunter,

doch es war klein ‘d bleib es auch immer

zwischen Meer ‘d Himmel, der Mensch munter.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni