Az én múzsám.

Az én múzsám nem a nagyvárosoknak

Kábító, fülledt légkörében él,

Nem jár zsúrokra és lóversenyekre

S csiklandozó témáról nem beszél.

Szecessziós, feltűnő frizurába

Nem göndöríti éjsötét haját

S egészségtől pirosló tiszta arcza

Krémet, rizsport, illatszert sose lát.

Az én múzsám még nem fásult kedélyű, —

Szelíd, őszinte kis magyar leány,

Ki még el-eltud ábrándozni néha

A fülemile csattogó dalán;

A léha, pajzán flirt helyett szivében

A szerelemnek Vesztalángja ég,

Honszeretet se ósdi még előtte

S imádva ejti hőseink nevét.

Az én múzsám a természet leánya,

Imádja az erdőt, mezőt, hegyet,

Csapongó lelke gyakran végig szárnyal

A délibábos rónaság felett.

S ha, kedve telvén, felcsókolja olykor

A tündérszőtte délibábokat,

Ám édes álmot álmodozni mégis

A Bükk aljára visszalátogat.

Az én múzsám nem a nagyvárosoknak

Kábító, fülledt légkörében él,

Hanem a Búkknek vadvirágos alján,

Hol ősregéket súg az esti szél.

Évszázados fák, várromok körében

Romantika mezébe öltözött:

Azért féltem, hogy árván fog maradni

A mai modern emberek között.

Rákos István: 1867 – 1940

Meine Muse

Meine Muse lebt nicht, in von Großstädten,

berauschender und schwülen Umgebung.

geht nicht auf Partys und an Pferderennen

‘d spricht nicht über einen spannenden Sprung.

In Jugendliche auffällige Frisur

lockt sie niemals ihr Mitternachtshaar nicht,

‘d ihr schönes Gesicht strahlte vor Gesundheit

Salbe ‘d Parfüm meidet sie immer schlicht.

Meine Muse ist noch nicht so lethargisch –

ein sanftes ungarisches Mädchen halt,

wer noch manchmal noch wunderschön träumen kann,

auf das klingelnde Lied von Nachtigall;

anstatt freche Flirts in dem Herz immer noch

Verlust der verlorenen Liebe brennt,

der Patriotismus in sie immer noch pocht

‘d die Namen unserer Helden noch kennt.

Meine Muse ist die Tochter der Natur,

sie liebt den Wald, das Feld und die Berge,

ihre flatternde Seele schwebt überall,

über die Luftspiegelung der Ebene.

Und wenn sie manchmal nach der Herzenslust küsst

die Feen gewebten Fata Morganas

doch noch auf einem süßen Traum zu träumen,

sie kommt ja zurück in den Buchenwald.

Meine Muse lebt nicht in von Großstädten

Berauschenden und schwülen Umgebung.

Sondern mit Wildblumen vollen Buchenwald,

wo der Abendwind weht von der Festung.

Zwischen den alten Bäumen und Burgruinen

im Romantik Hemdbluse bereute:

Ich hatte Angst, dass sie als Waise dablieb,

unter den modernen Menschen von heute.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni