Sietős út

Hold jön fel — nem érünk rá várni,

Virág int, — nincs időnk megállni,

Boldogok vagyunk, — de hiába,

Nem érünk rá a boldogságra.

Talán egy szép reménység csábít?

Távolabb szebb csillag világít?

Vagy édenkert lesz a világból,

Ha gyorsan «holnap» lesz a má-ból?

Oh, dehogy! — csak előre törve,

Türelmetlenül járunk körbe,

Hogy majd elszédülünk belé —

Úgy rohanunk a sír felé.

***

Czóbel Minka: 1855- 1947

Eilige Weg

Der Mond geht auf – ist kein Aufenthalt,

die Blume winkt: – keine Zeit zum Halt,

wir freuen uns, aber ist vergebens,

wir haben kein Freud an Erlebens.

Vielleicht lockt eine schöne Hoffnung?

In den Stern leuchtet die Verlockung?

Der Welt ist eine Garten Eden,

wenn den heute zum Morgen drehen.

Ach nein! – Nur einfach vorwärts zwängen,

wir tun uns nur ruhelos, drängen,

dass uns darin auch noch schwindlig wird –

’d eilen ins Grab, wie ein Thunderbird.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni