Én is figyellek, (bár én nem költőszemmel nézlek, mivel nem vagyok az) mint már többször jeleztem, de növekvő érdeklődéssel. Aztán? Megszerettem verseid.

E sorok:

most az üvegcserépen járás
-- nem túl hálás,
csak szokatlan.

 annyira kifejezik a mát....

Barátsággal: Judit

Judit!

Tudom, hogy figyelsz...  (Hisz, igérted is: "vigyázol rám", s mi tagadás, már én is "függő" lettem Tőled: lesem, várom reagálásaidat, Olvasom minden írásodat, amit másoknak írsz, azt is...........! )

Ugyan olyan fontos vagy Te, a jószándékú, értő Olvasó, mint az író, a költő és műve!
Olvasó nélkül nincs irodalom! Ahogy más művészet sem, az ottani "fogyasztók" nélkül!

Sokan félreértik ezt! Azt hiszik, hogy elég a művet létrehozni,  és kész. ...............?!
Nem értik, hogy mint bármiféle művészet, a Költészet is, alapvetően egy kommunikációs viszony! Kétoldalú, folyamatos, élő, eleven, oda-vissza ható folyamat.

Lásd csak, itt is látom, amit szinte mindenütt a NET-n, hogy az emberek többsége úgy mond valamit, úgy tesz fel kérdéseket, hogy aztán soha többé vissza sem néz oda, -- "mit is válaszolt a kérdezett?" !!! A kommunikáció is olyan mint korunk: egyoldalú, diktatórikus, individuális, ............  !!!!

Hál Isten, hogy vannak olyanok is, mint Te, meg még 1-2 ember. Aki úgy beszélget, hogy KOMMUNIKÁL!

Tán láttad, ez a "záradék" a korábbi vers alatt prayer kérdésére született válaszom! Így, tonképp' együtt, ketten alkottuk!

Köszönlek Drága Olvasóm!

Hang - ez a versed engem nagyon megfogott - bár, mindened olvasom, mit olvasom ízlelgetem, mormolom, újra és újra olvasom, mert olvasni kell, minden sorod. Valami nagyon egyéni ízt hoztál, én pedig ínyenc vagyok. Akár vers, akár hozzászólás, valami teljesség és bölcsesség  - ezt érzem szavaidban. Még nem látok Beléd, de igyekszem, nagyon, mert érdemes.

Azt gondolom, nemcsak a gyerek, a vén is almaharapást álmodik, a fogatlan. S mi mind, ma élő érzékeny emberek tanuljuk az üvegcserépen járást.

Központozás - szabályok - erről is szó volt itt: erről azt gondolom, hogy a szabályokat mi magunk hozzuk, mi döntjük el, saját szabályainkat. Ha mindig minden "szabály" szerint történne, az olyan lenne, mint egy klisé. Várj, van erre egy 3 sorosom, hogy érthetőbb legyek:

Az érzékenyebb előfizetők
rokonszenvének megtartása végett,
ne írj egyénit, használd a kliséket!

- hát ezt könyörgön ne akarja senki!

Még annyit, figyellek, nem költői szemmel, emberként, lélekkel..

Újabb példa arra, hogy milyen jó is a szókkal játszódni.

Nekem olyanok a verseid, mint a kaleidoszkóp (kisovis koromban volt is a birtokomban, akkor persze nem így hívtam ). Megnézem először: fantasztikus, aztán kicsit forgatok/rázok rajta, láss csodát: kicsit másképp, de megintcsak az.

Hang-Isten : Hang-Isten. 

Azt hiszem ez az első amit tőled olvasok,...nekem tetszett. Első pillanatban rácsodálkoztam, mert volt benne valami kedves szokatlan, és többször megnéztem de tetszik továbbra is.

A vers nekem bejön. Szerintem jó.
Sixtusi kápolna viszont nincs. Egy Sixtus kápolna viszont van a Vatikánban.
(Bocs, osztom az észt, szokás szerint, elnézést.)

Six! Tus!

Örülök, ha tetszett.

Néked is igazad vagyon! Az "i"-képzős forma már (mint nem főnév, hanem melléknév) kisbetüs!  Igaz. Általában. Még is, ez pl. egy igen elterjedt alak, már, hogy, mint "i"-képzős melléknév, és még is nagybetüvel használják, mint egy új fogalmat!

(Péter Barátom! Az "ész osztásról": Sixtus kápolna sincs sem a Vatikánban, sem máshol.
Csak Sixtus-kápolna és/vagy Sixtusi-kápolna.  Kötőjellel.)

"(Bocs, osztom az észt, szokás szerint, elnézést.)"

A nyelv és annak szabályai is folyton-folyvást változásban vannak.
Ez most éppen jó példa erre.
Írd csak be a Google-ba, -- "Sixtus" --, és meglátod.

(Pl. magából a Wikiből:
"A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Sixtus-kápolna kívülről

A Sixtus-kápolna Vatikánban található. Elsősorban mennyezetfreskójáról világhírű. Másik, ugyancsak helyes, és az olasz nevet (Cappella Sistina) tükröző elnevezése a „Sixtusi-kápolna”. Mindkét név az építtető IV. Sixtus pápára utal."
Persze kötőjellel, igen.)

 Barátsággal

Csak annyit szeretnék hozzászólni a mi a vers kérdéshez:
Egy kis székely legény mondta: A vers az amit mondani kell
s én hozzáteszem: mely lélektől lélekig hat.

Kedves hang! Üvegcserépen sokáig járni, önsanyargatás,  de a fejlődésnek ugyanúgy elengedhetetlen része, mert az is szög a keresztben.

A vers nagyon jó, Gratulálok !

Üdvözlet:

Miért kellenek a klisék? Csatlakozom femishez, igenis kell, hogy meg legyen a saját stílus, az egyénhezigazodó, ha elolvasom, csattanjon, és tudjam, igen, ezt ez és ez írta... központozás, én is szeretem, elvonom, kivonom, ráteszem... nyomatékkal, vagy nyomaték nélkül... és így leszek Én Én!

hang, Te vagy Te, és örülök Neked, és a gondolataidnak!

Félve szólalok meg.... tetszik... és bár szokatlan, de ha sokáig hevítik a parázs felett az üvegcserepeket, még lehet belőlük összefüggő üvegtábla... legalábbis nagyon remélem... szép párhuzam... és igen, minden szemszög más még ha ugyanaz az üvegtábla képe is... abszolúte szubjektívan: tetszik, és gratulálok......

Ama Kedves!
Ha nem mondanád, akkor is tudom, hogy Neked csak tetszhet, mert tudom, hogy nem csak, hogy képes vagy rá, de hajlandó is, hogy magad is, mint Olvasó, erőfeszítést tegyél a mű "dekodólására", megértésére, befogadására! Ezzel a hozzáállással egyenértékű félként részese lenni az alkotás-befogadás folyamatának.

Mért kéne "félni"? (Persze étem én, az adott helyzetben.....)
Ám Te jól tudod rólam, -- nem harapok!

Köszönet soraidért!
Barátod

ok.

(hallak úgy is!)