Bálban.

Szólott a lány: „El kellett ide jönni.

Érti? Kellett! Könyörgött az anyám!

És most mulatok én is, mint a többi

Ezen a színes báli éjszakán.

Mig köny szememben fojtott könyre támadt,

Föladták rám fehér selyem ruhámat,

És vig mosolygás ül az ajkamon —

Pedig az üdvösségem gyászolom.

Szerettem . . . elhagytak. Az egész ennyi . . .

Hogy ne nézzenek szánakozva rám,

Most tánczolni kell, kaczagni, nevetni —

Látja, amott hogy remeg az anyám?

Fél szegény; hátha valahogy megtudják

Hogy az egész csak színjáték, hazugság,

Hogy rosszul játszom el a szerepem,

Mert azt az embert most is szeretem .”

A zene hangosan szólt. Tánczra kérték

Vidáman indult tánczolni szegény.

De láttam halvány ajka remegését,

Láttam a könyet szeme szögletén.

Kezéből földre hullt egy sárga rózsa

Utána nyúltam búsan, elfogódva.

— Oh, mily egyforma a tragédiátok

Összetört szívek, eldobott virágok.

Farkas Imre: 1879 -1976

Auf einen Ball.

Das Mädchen sagte: „Ich musste kommen.

Verstehen sie? Musste! Mutter hat gefleht!

Wie die anderen, bin auch benommen,

an diesem Ballabend, welche jetzt ansteht.

Bis die Tränen auf die Tränen stiegen,

hat mich das weiße Seidenkleid anziehen,

fröhlich ist das Lächeln auf den Lippen –

doch mein Seelenheil, ist auf den Kippen.

Ich liebte … Mann verlass mich. Jetzt aufwachen …

Dass sie mich nicht mitleidig ansehen,

jetzt heißt es tanzen, lächeln, und laut lachen –

Seht ihr, Mutter ist fast am Durchdrehen?

Die Arme hat Angst; wenn die herausfinden

diese Show muss mir unbedingt gelingen,

wenn ich meine Rolle so falschspiele,

weil ich dieser Mensch immer noch liebe.

Laute Musik. Man forderte sie zum Tanz,

fröhlich begann die Arme zu tanzen.

Ihre Lippen zitterten, mit Toleranz,

Tränen haben die Augen verschanzen.

Eine gelbe Rose fiel auf den Boden,

und ich hab’ es vom Boden aufgehoben.

— Oh weh, wie ähnlich sind eure Tragödien

Gebrochenes Herz, tragische Komödien.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni