Rózsák

***

Az apám rózsát hozott az anyámnak,

Harmat rezeg a rózsalevelén.

Az anyám mosolyog, és szép szemében

Fölsugárzik a régi szerelem.

Visszaálmodják egy perczre a multat;

Oh, szent szivüknek az emlékezet...

Fiatalok még . . . hisznek és szeretnek,

Bár a hajuk rég meg fehéredett.

***

Elnézem őket titkon, szomorún.

Az életem örömtelen, sivár,

Nincs emlékem, mely boldog, tiszta volna . . .

Kételkedem . . . nem tudok hinni már.

Vége a dalnak és a szerelemnek,

Szivemben összetépve a remény . . .

Fehér hajú, két jó öreg szülém,

Ti vagytok a poéták és nem én !

***

Farkas Imre: 1879 -1976

***

Rosen

***

Mein Vater brachte meiner Mutter Rosen,

ein Tau vibrierte auf dem Rosenblatt.

Mutter lächelt und in den schönen Augen,

und der alte Liebe hat, wieder strahlt.

Sie träumen wieder von der Vergangenheit;

die Erinnerung für das Herz ist heilig,

sie sind noch jung … sie glauben noch und lieben,

obwohl ihre Haare weiß sind und seidig.

***

Ich betrachte es insgeheim sehr traurig.

Trostlosigkeit verbreitet sich in mir

hab kein glückliches, sauberes Gedächtnis,

ich bezweifle mich, ‘d, glaube nicht mehr schier.

Es ist das Ende von dem Lied und Liebe,

die Hoffnung ist in Herzen zerrissen.

Meine alten Eltern mit weißen Haaren,

ihr seid die Poeten ‘d nicht mein gewissen!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni