Hamvazó-szerdán

***

Imára hí a kisharang,

Templomba emberek!

„ Ha csak kissé is érdekel: 

Még lelki üdvetek.”

***

Nagyobb e nap, mint vélitek;

Halld, ember, mit beszél:

„Porból lettél és az leszesz,

Akármi nagy levél.

***

Gyüjthettél össze kincseket,

Vihattál hírnevet,

Üthettél vérző szíveken

Ezernyi mély sebet;

***

Hordhattál fődön koronát,

Vagy lánczot lábadon,

Jártál bíborban, vagy nyögél

Roncsolt koldus boton;

***

Emelhetéd magasra a

Hízelkedő hadat,

Tehettél tönkre semmiért

Egész családokat;

***

Feltüzhetéd érdemtelen

Homlokra a babért

S elnyomhatád a bajnokot

Mert élt — halt élvéért:

***

Az óra egykor ütni fog,

És minden oda vesz, —

Mert porból lettél egykoron

És ismét az leszesz.“

***

Orel Géza: 1850 – 1929

***

Am Aschermittwoch

***

Kleine Glocke ruft an Gebet,

in der Kirche, Leute!

„Wenn es dich noch interessiert:

Dein Seelenstand heute.“

***

Der Tag ist größer, als du denkst;

Hör mal zu, was er sagt:

„Aus Staub bist du ‘d, das wirst auch sein,

gleich, wie gross du auch warst.

***

Du hast viel Schätze gesammelt

und an der Berühmtheit genagt,

hast an kranken Herzen Tausend

tiefe Wunden gemacht;

***

Hier hast du Krone getragen,

gar Kette an den Fuss

als reich gelebt, aber gestöhnt,

mit Bettlerstock am Fluss;

***

Du könntest es noch erhöhen,

der schmeichelhafte Krieg,

könntest für nichts ruinieren

und die Familie schwieg;

***

Die unverdiente Lorbeere

an Stirn eine okay,

den Champion erdrücken, weil er

lebte, ‘d starb für sein’ Idee:

***

Irgendwann wird die Uhr schlagen,

alles geht verloren, –

weil einst aus Staub geworden ist

‘d, auch das ist geworden.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni