Anton Muci

2013. október 31.

***

Egy rendhagyó vers halottak napjára

***

Halottak napján hívő emberekkel

virágcsokorral kezükben, tele temető,

nem mindegyiknél ugyanaz az oka,

hogy a mai napon a temetőbe megy ő.

***

Legtöbbet az emlék és a fájdalom

az ami útjukat a sírokhoz vezeti,

van sok kit a lelkiismeret kínoz

és a rég elkövetett bűnt, most itt vezekli.

***

Míg élt mellette, semmibe sem vette

emberi mivoltját, azt nem adta meg neki,

mióta anyja itt a sírban fekszik

mindennap a sírját ő virággal díszíti.

***

Ez itt a sírnál, csak egy önámítás

ott fenn az anyja, már rég megbocsájtott neki,

amit most itt tesz, csak szomszédok látják

és szó nélkül hagyják a sírnál őt szenvedni.

***

Addig szeressük, míg itt mellettünk él

őt simogassuk, ne azt a hideg keresztet,

a fejünkre tenné reszkető kis kezét

amikor szemei már reményt veszettek.

***

Többet ért az neki, mint ma egy szép koszorú

ő nem kért soha többet, csak egy kis megértést,

életét önzetlenül feláldozta értünk

mást nem kapott, csak a mindennapi sértést.

***

Soha a lelkiismeret legyen neked

ami téged ma, a temetőbe vezet,

hanem egy szeretett ember emléke

ki ha elestél is, megfogta a kezed.

***

Gondolj arra, ha e sorokat olvasod

az élőket szeresd, ne a halottakat,

jaj, nehogy ez legyen neked is a sorsod,

az örök tisztelet elég egy halottnak.

***

Mucsi Antal-Tóni