A jelen

***
Veszett kor ez, a melyben mostan élünk:
A jellemkórság gyilkos százada! …
Lehervaszt minden jellemtisztaságot
E romlott kornak jeges harmata.
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***
Mi ősapáink szivét lángra gyujtá:
A honszerelem, haj, kihamvadott! …
Ha fölgyulad is tán egy-egy kebelbe,
Csak gúny fogadja az ábrándozót!
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***
A szüzerénynek fénylő koronáját
Kalmár haszonnal adják ... és veszik! …
Zsibárura került a nő szivével,
Szerelmét csak önzésből keresik.
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***
Haj! nem teremnek martyr-koszorukat
A küzdhomoknak eszménytérei!
Nagy eszme ? közjó ? vaj, kit lelkesít ma:
Midőn a bűnnek vannak érdemi?!
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***

Gyep futja bé a templomok ösvényét:
Kiment divatból még az Isten is! . . .
Anyagimádás kezdett lábra kapni,

Előttük minden hit: vak ... és hamis . . .
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***
Ne nézz e nyüzsgő emberhangyabójra,
Ha nemedet még meg nem gyülöléd.
Tekints a múltra és tekints jövőre,
S hidd, hogy egy jobb kor mosolyog feléd!...
Oda, mi nagy és dicső volt a múltba,
Szétdöntve, rontva, sárba letiporva!

***
Rédiger Géza: 1845 – 1905

***

***

Die Gegenwart

***

Verlorenes Zeitalter, in dem wir leben:

Mörderisches Jahrhundert des Charakters! …

Jede Reinheit des Charakters vernichtet,

der eisige Tau des korrupten Zeitalters.

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

Kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Was die Herzen den Ahnen entflammte:

Die Heimatliebe, verdorrt, eingeäschert! …

Auch wenn es in einen Busen erwacht klar,

dem Träumer wird nur mit Spott ausgeschert!

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Die leuchtende Ehrenkrone der Jungfrau,

wird gegeben … ‘d genommen mit gewinn! …

Zu Trödelware wurde das Frauenherz,

ihre Liebe gibt nur aus Egoismus hin.

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Sie bringen ihre Märtyrerkränze nicht hervor

Felder der Ideale für den Kampfsand!

Tolle Idee? Allgemeingut? Wo ist der Sinn:

Wo die Sünden so einen Wert haben?!

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Auf den Wegen der Kirchen wächst jetzt das Gras:

Sogar Gott ist nur einen Modeklatsch!  ...

der Materialverehrung wird zu Ehre,

vor ihnen ist alles Glaube: blind ... und falsch. . .

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Schau nicht auf dem tummelnden Ameisennest,

wenn du dein Geschlecht noch nicht ganz hassest.

schau in die Vergangenheit ‘d sieh in die Zukunft,

‘d glaub, dass dir bessere Zeit hattest!

Was in der Vergangenheit groß ‘d herrlich war,

kaputt, zerstört, im Schlamm zertrampelt gar!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni