Gyopár

***

Az Isten sziklatemplomában,

Hol elcsendesül a világ,

Fátyolos felhők oltalmában

Nyílik egy hófehér virág.

Szél és vihar vet néki ágyat,

Hazája szomorú, kopár —

S mégse ismer idegen vágyat

A csillagszemü kis gyopár!

***

Puha bársonyból a ruhája —

A haja szőke, mint a len;

Hogy ünnepeljék soh’ se várja

S jól érzi magát odafenn.

Nincs senkije — a közelében

Alig is van bokor néhány...

Ártatlan, szelíd ... olyan éppen,

Mint egy mosolygó szép leány.

***

Ifj, Téglás Gábor: 1878 – 1900

***

***

Edelweiss

***

Dort in dem Gottesfelsentempel,

auch die Welt ganz ruhig ‘d Still wird,

wo die Wolken alles bedecken,

Blüht das Edelweiss unbeirrt.

Der Wind und der Sturm betten das Bett,

alles ist so traurig im Umkreis

und weil es gar nichts anderes kennt,

das Sternäugige Edelweiss!

***

Ihr Kleid ist aus reinen weichem Samt –

ihr Haar ist so blond wie der Flachs;

es ist dort oben nie vereinsamt

und fühlt sich dort oben Relaxt.

Hat niemanden – in ihrer Nähe

kaum ein Busch, mit ein-zwei Blättchen …

unschuldig, sanft … einfach ist so, wie

ein lächelndes schönes Mädchen.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni