Nem akarom

***

E langyos napsütötte délután

kinn ülök itt a kávéház teraszán,

élvezem a meleg napsugarat

de egy kimondott magyar szó megragad.

***

A mellettem álló kis asztalnál

szüleivel ott ült egy bájos kislány,

anyja akart neki enni adni

de ő, még bele sem akart harapni.

***

„Nem akarom” – kiáltja hangosan

és az anyjára nézett haragosan,

ismét unokám eszembe jutott

e két szó volt, mit ő magyarul tudott.

***

Az anyja SMS-t küldött a fiamnak

ne nevelje a lányát magyarnak,

mert otthon is ha valamit nem akart

perfektül mondja e magyar szavakat.

***

Igaz, arra nem is a fiam tanította

mert ő azt először, éntőlem hallotta,

elejében mindig az arcomat nyalta

azt mondta puszit adni, tiltja az anyja.

***

A kérdésre, hogy mért akar ő nyalni:

„Mert szeretlek, és ezt meg akarom mutatni,

engem is otthon szeret mindkét kiskutyám

's mindkettő, mindig az arcom nyalja!

***

Puszit adni csak a rokonoknak lehet,

de én azokból egyet sem ismerek,

és, hogy te tudjad, hogy én szeretlek

megnyallak mint a kiskutyák engemet”!

***

Bámultam mint szamár az új kapura

és ennek mondja az unokám: „Anyuka”!

És úgy mint ahogy az a szamár a ködben,

én is magamat hangosan elbőgtem.

***

Hisz többet tanult e gyerek az állattól

mint aki megszülte, az édes anyjától,

ha ilyen ez a modern emberi élet

akkor én ebből, inkább nem kérek.

Maradok tovább is egy falusi bunkó

mint egy ilyen beképzelt városi lakó,

kinek ma már csak az egyetlen gondja

az érdekért, a becsületét is vízbe fojtja.

Mucsi Antal-Tóni                   2014 November 1