Gyermekkori játszó társnőmhez

***
Mennyi boldog óra! mennyi kedves emlék!
Milyen jól esik az, visszanézni rájuk! …

Mikor egész nap is együtt játszottunk még;

Szanaszét futkostunk, dédeltük a bábut.
Úgy nőttünk fel együtt boldogság ölébe.

Hogy elhagyjuk egymást, egyikünk se vélte ...

***
Egymásnak teremtett tán minket az isten.
De a sors szeszélyi széjjel választanak ...

Engemet elűztek, tova kellett mennem ;
Te otthon maradtál falu rózsájának...
Kinos órák voltak azok. kínos perezek.
Mikor ajkunkról az „isten hozzád“ zengett.

***
Ekkor tudtam meg csak, hogy szerettél engem;

Ekkor tudtam meg, hogy mint szeretlek téged.
Összezúzott szívvel sors lapdája lettem.
Elveszítve mindent s a reményt is véled;

Csak egy nem veszett el; hűn őrzött szerelmem,

Mint az árnyék mindig együtt bolygott velem.

***
Te talán azóta megint boldog lettél.
Engem elfeledve hű férj oldalánál. …
S a családi élet boldog tűzhelyénél
Boldogságos család üdvébe jutottál ...
Voltak ábrándjaim, hogy egykor igy élek,

Aranyos ábrándok, hajh ! be eltűnének!

***
Sivatag az élet már az én szivemnek,
Benne a bubánat szomorú fűzfája,
Régi szép időknek emlékén merengek...
Mikor meg csókoltál mint pajkos kis lányka.

A jelen szomorú ... a jövő elveszett ...
De azért az isten csak áldjon meg téged!

***
Nagy Alajos: 1845 – 1889

***

***

An meine Spielkameradin aus der Kindheit

***

Was viel schöne Stunde ‘d schöne Erinnerung!

Wie schön ist es jetzt, auf sie zurückzublicken!

Als wir den ganzen Tag auf der Waldwanderung;

rannten herum und bewunderten inzwischen.

So sind wir im Schoß des Glücks aufgewachsen dort.

Keiner dachte, dass wir je verlassen, das Dorf.

***

Vielleicht hat Gott uns füreinander geschaffen.

Aber das Schicksal trennte uns nach Belieben,

ich wurde vertrieben, musste dich verlassen;

du als schönste im Dorf, bist daheimgeblieben.

Das waren schwere Stunden. Peinliche Klagen,

als unsere Lippen dort „Gott segne dich“ sagten.

***

In dem Moment wurde mir, dass du mich liebst, klar.

Da wurde mir auch klar, wie sehr ich dich liebe.

Mit gebrochenem Herz wurde ich zum Spielball,

dass ich dich verloren habe ‘d auch die Liebe.

Eins hab’ nicht verloren; der Gedanke an dich,

wie ein Schatten wanderst du immer neben mich.

***

Vielleicht bist du seitdem glücklich geworden.

Mich vergessen, an der Seite deines Mannes.

Und am glücklichen Herd des Familienlebens

Bist in einer glücklichen Familie Stammes.

Träumte davon, dass wir auch so leben werden,

süße Träume, ach! Die werden langsam zerbrechen!

***

Das Leben ist eine Wüste für mich ‘d mein Herz,

drinnen ist die Trübsal der Trauerweideast,

denke an die guten alten Zeiten mit Schmerz,

als mich wie ein keckes kleines Mädchen geküsst hast.

Die Gegenwart ist trüb, … die Zukunft verloren, …

Doch der Gott soll dich dafür trotzdem belohnen!

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni