A háziúr

Sztolár Miklós képe

A háziúr

Biztos, ami biztos

Becsapták. Őt, aki túltett hat zsidón meg tíz örményen ! Így fortyogott immár félórája magában az 50 év körüli, kopaszodó férfi egy szál papucsban és fürdőköpenyben a leomlani készülő pesti ház negyedik emeletén egy tűzfalra néző konyhában. Haragját albérlői – egy fiatal házaspár – vonták magukra. A házban futótűzként terjedt el a hír a nyári délutánon, hogy a nő gyereket vár. Elképzelhető volt, hogy a hír hamis, de gyorsan döntött: kidobja őket, mégpedig amilyen gyorsan, ahogy csak lehet.

Karvaly Péter – gyenge fizikumú ember lévén – a nagyobb bajt megelőzendő, meghívta magához egy alkalmi üzlettársát, aki – vele ellentétben – sokat adott kondíciójára, és ez meg is látszott rajta. Mire mit sem sejtő vendége megérkezett, bérlőinek ruháit, cipőt szemeteszsákokba gyömöszölve már kitette a folyosóra, a férfi hosszú, világos ballonkabátját, a nő pelerinjét pedig – vállfára akasztva – gondosan kiakasztotta volt szobájuk ablakának külső rácsára. Az itt-ott feltűnő lakók közönyösen vették tudomásul, hogy újabb csapás érte. “Nem ez volt az első, és valószínűleg nem ez lesz az utolsó.” – vélték, és tették tovább a dolgukat.

Vendége először járt nála. Amolyan tőzsdei barátság volt az övék, felületes és távolságtartó kapcsolat. Így aztán a fiatalember alaposan elcsodálkozott, amikor a tapasztalt, öreg róka – tanácsot kérve – meghívta őt otthonába.

Este hét órakor, hajszálpontosan a megbeszélt időpontban érkezett, és bár időközben kissé besötétedett, azonnal feltűntek neki a folyosón levő zsákok. Becsöngetett. A résnyire nyíló ajtóban előbb egy bizalmatlanul vizslató szempár, majd – az ajtóra erősített lánc kiakasztása után – egy kifogástalanul öltözött, csokornyakkendős emberke jelent meg szívélyes, széles – bár kissé művi – mosollyal az arcán.

- Üdvözlöm, Soross úr.

- Ne túlozzunk. – mosolyodott el a férfi, és most rajta volt a bizalmatlanság sora.

- Költözik ? Netán, kidobták ? – kérdezte, miközben szemével a zsákok felé bökött.

Karvaly számított a kérdésre.

- Két csavargó járt itt délután, azok tették ide. Magam sem értem a dolgot, de nem hiszem, hogy itt hagyják. Kerüljön beljebb. – invitálta alkalmi testőrét lakásába, ami kivételesen ki volt világítva.

Fiatal barátja óvatosan belépett, és - miközben oldalpillantásokkal feltérképezte üzlettársa lakosztályát - az az érzése támadt, hogy ezen a helyen több tízmilliós értékek vannak. Nem volt műkincskereskedő, mégsem tévedett.

- Parancsoljon, foglaljon helyet. – ültette le Karvaly vendégét a 2 éve nem használt fotelbe.

- Mit szólna egy kávéhoz ? – tette fel az elmaradhatatlan kérdést.

A választ meg sem várva elindult a konyha felé, azonban alig tette be lábát az előszobába, megszólalt a csengő. Karvaly a bejárati ajtóhoz lépett, és ezúttal különösebb gyanakvás nélkül kinyitotta. Fiatal, villámló tekintetű nő állt előtte, kezében pelerinjével.

- Ez mi ?! – tolta Karvaly orra alá a ruhadarabot.

A háziúr nem válaszolt, a nő pedig félrelökve őt beviharzott az előszobába, ahol egy pillanatra megtorpant, mikor meglátta a nappaliban várakozó férfit. Karvaly üzlettársában időközben összeállt a kép, felismerte üzlettársa viszonylag átlátszó trükkjét. A nő szállásadójához fordult.

- Mi az ? Újabban gorillákat is tart ? – kérdezte, majd berohant volt szobájukba, ami azonban már egy ideje kongott az ürességtől. Kirohant a folyosóra, és elkiáltotta magát.

- Feri, siessél már !

Karvaly mind a 160 centiméterével elállta a bejáratot. A folyosó végén szemmel láthatóan jókedvű, fiatal férfi tűnt fel, a lakás közeledve azonban jókedve előbb gyanakvássá, majd szörnyű előérzetté változott: hajléktalanok lettek. Nem volt túl sok illúziója a háziurakkal kapcsolatban, most azonban ez a kevés is semmivé vált. Az ajtóhoz érve, úgy döntött, hogy a tárgyalásos utat választja.

- Mire véljem ezt, uram ? – mutatott a folyosón levő zsákokra.

Karvaly elmosolyodott.

- Az önöké, nem ?

- Igen. – válaszolták egyszerre, önkéntelenül. Kissé meglepődtek a nyilvánvaló megállapításon.

- Akkor nincs egymással dolgunk. – állapította meg a háziúr.

Karvaly üzlettársa – miután mérlegelte, mennyit ér neki egy ilyen gesztus – az ajtóhoz lépett. Még megszólalni sem volt ideje, mert az öreg tőzsdés esze most is olyan volt, mint a villám.

- Ő az új bérlőm, ismerjék meg egymást. – ajánlotta nem kis pimaszsággal, mesterien kihasználva a helyzet adta lehetőséget. - Mindenük megvan ? – tette hozzá.

Végignézett a letaglózott házaspáron, majd hallgatásukat válasznak vette.

- Minden jót. – mondta, és becsukta előttük az ajtót.

Karvaly Péter mindig is szorgalmas ember volt, így aztán - figyelembe véve a hirdetési újságok, számára méregdrága tarifáit – az utcai hirdetés mellett döntött. Nekilátott a hirdetés megszövegezésének:

“Elérhető áron szoba kiadó…” – írta, de máris megtorpant. Elérhető ? Kinek elérhető ? Igaz, majd elérik – zárta le eszmefuttatást, majd újra nekifutott a szöveg megfogalmazásnak:

“Szoba kiadó fürdőszoba- és konyhahasználattal egyedülálló személynek,…”

Mi hiányzik ? Sok minden, de azt mégsem írhatja bele. Ne hallgasson zenét, ritkán használja a fürdőszobát, legyen takarékos a villannyal, ne fogadjon vendéget, és így tovább … Egyszóval, az illetővel csak egy banki átutalás vagy egy pénzátvétel alkalmával kerüljön érintkezésbe.

Így ábrándozott Karvaly, amíg megalkotta hirdetése végleges szövegét:

“Egyedülálló személy részére szoba kiadó fürdőszoba- és konyhahasználattal reális áron. A részletekről személyesen.”

Miután füleket vágott a papírlapok szélére, és mindegyikre ráírta telefonszámát, magához vett egy doboz rajzszöget, egy tubus ragasztót, és nyakába vette a várost. 100 hirdetést vitt magával. Tapasztalatait figyelembe véve, ennyi bőségesen elegendő kellett, hogy legyen ahhoz, hogy válogathasson a jelentkezők között.

Az első érdeklődő este 7 órakor telefonált.

- Mennyi a szoba ? – hangzott egy érces hang a telefonban.

Karvaly világéletében udvarias ember volt.

- Jó estét, uram. A szoba 1 hónapra 20.000 Forint.

- Ennyiért már lakást is kapok. – válaszolt lakonikusan a férfi.

- Oda kell menni, uram,… - kezdte volna Karvaly, de a telefon már szaggatott hangjelzést adott.

Lehet, hogy sokat kér ? Meg kellene tudni az árakat. Most ő jelentkezett egy hirdetésre, és egy pillanat alatt megkapta az eligazítást.

- A lakbér 8.000, 2 hónapot előre ki kell fizetni, vendéget nem hozhat, a fürdőszobát minden 3. napon használhatja zuhanyozásra, konyhahasználat nincs. – hadarta egy női hang. – Van kérdése ?

Karvaly csak kapkodta a fejét.

- Mekkora a szoba ?

- 6 négyzetméter. – vágta rá a nő.

Karvaly elnémult, beszélgetőpartnere folytatta.

- Nem a Hiltonba megy, uram. Bele fog férni, ahogy hallgatom magát, elég sovány lehet.

- Ezt meg honnan veszi ? – hökkent meg a férfi.

A nő elnevette magát.

- Azoknak vannak ilyen hülye kérdéseik. – mondta, és letette a kagylót.

Karvaly magába mélyedt. Ez a fürdőszoba-használat nem is rossz ötlet, érezzék csak magukat megtisztelve, hogy nálam mindennap használhatják, sőt vendéget is hozhatnak. Bár ezzel jó lesz vigyázni. Csak gyerek ne legyen !

Két “köszönöm, csak érdeklődtem” típusú bérlőjelölt után, most egy komolynak ígérkező telefonált.

- Jó estét kívánok, a hirdetésre jelentkezem. – hallatszott egy fiatal női hang a kagylóban.

Karvaly átvette sorstársa stílusát.

- A szoba 15.000 egy hónapra fürdőszoba- és konyhahasználattal, gyerek nem lehet. Egyedül jön ?

- Egy barátnőmmel, diákok vagyunk.

Karvaly még nem volt biztos a dologban, de nem vetette el ezt a megoldást.

- Vendéget nem hozhatnak. – jelentette ki.

Beszélgetőpartnere nem reagált, így aztán kiegészítette mondatát.

- Persze, néha azért kivételt tehetünk. – tört fel belőle a nagyvonalúság, megragadta, hogy diáklányokkal van dolga.

Másnap délelőttre még egy egyedülálló férfi jelentkezett be.

A feltételek

A napos kora délelőtti órán farmernadrágos fiatalember járta sorra a negyedik emeleti lakásokat. Karvaly ajtaja előtt megtorpant, és becsöngetett. Rövid mozgolódás után, nyílt az ajtó, és megjelent a háziúr.

- Jó napot kívánok, Száraz László vagyok. Tegnap beszéltünk telefonon…

- Jöjjön csak. – tessékelte be a férfit Karvaly.

Előrement, és elindult a fürdőszoba felé.

- Ebben a házban nincs se kutya, se macska, se gyerek. – kezdte meg a tények és a feltételek ismertetését.

Beléptek a fürdőszobába, Karvaly rámutatott a gázbojlerre.

- A zuhanyt naponta 5 percig használhatja. Emiatt már meg kellett válnom az egyik elődjétől.

Továbbmentek, a háziúr megállt a szoba ajtaja előtt, és befelé mutatott.

- Ez lenne az. Az ágy elég széles, de talán mondanom sem kell, hogy nem hozhat fel senkit. A villanyt este 10-ig használhatja.

A férfinak nem voltak illúziói a háziurakkal kapcsolatban, de azért őt is érték meglepetések.

- Van egy tévém. – jegyezte meg.

- Semmi baj, majd beteszi a szekrénybe, az is elég nagy. – vágta rá Karvaly.

Száraz László most már nem tudta komolyan venni a dolgot.

- A WC-t használhatom ?

Karvaly Péter nem vette észre az iróniát.

- Azt igen. – engedett szigorából.

A férfi elindult kifelé.

- Köszönöm a részletes felvilágosítást.

- Kérem. – mondta a háziúr, és a kijárathoz kísérte látogatóját.

Úgy érezte, kellő szigorral járt el, most vendégén volt a sor.

- Még gondolkodom a dolgon. Viszontlátásra. – köszönt el az érdeklődő, és elindult a lépcsőház felé.

- Viszontlátásra. – mondta Karvaly maga elé. Sajnálta, hogy elmegy a fiatalember, első látásra ideális áldozatnak, megtörhetőnek tűnt.

A két lány délután 5 órakor érkezett. Minden igyekezetük ellenére megjelenésük kissé kihívóra sikeredett. Hiába, nem tudtak kibújni a bőrükből.

- Jó napot kívánok, a hirdetésre jöttünk. – mosolygott az ajtót nyitó férfira a magasabbik lány, akinek fején egy félrecsapott baseballsapka volt.

Karvaly be akarta tessékelni őket, de erre nem volt szükség, mert - szinte félrelökve őt – berobbantak az előszobába. A baseballsapkás már meg is találta a szobát.

- Ez az ?

- Igen. – tért magához a férfi az első meglepetésből.

Látogatói bementek a szobába, és elkezdték sorban kirakni ruháikat, hátizsákjaikból.

- Itt akarnak maradni ? – kérdezte Karvaly szinte ijedten.

- Persze, ezért jöttünk. - válaszolt Mariann a legnagyobb természetességgel, és sapkáját az ágyra dobta.

Egy idő után feleszmélt.

- Igen, a lakbér. Itt van 2 hónapra előre. – mondta, majd előkapott egy kisebb köteg tízezrest, és a férfi kezébe nyomott belőle hármat, rövid időre eloszlatva ezzel Karvaly kétségeit és fenntartásait.

- Hol tanulnak ? A bölcsészkaron ?

Mariann összenevetett Katival, aki időközben leült az ágy szélére, és levette cipőit.

- Hát, nem egészen, de nem rossz ötlet. – válaszolt a lány.

A férfi értetlen nézése láttán kiegészítette mondatát.

- Tanár szakosok vagyunk

Karvaly – bár nem kapott választ kérdésére – úgy döntött, hogy nem firtatja a dolgot, és magukra hagyta bérlőit. Valami nyomasztotta, de sehogy sem tudta megfogalmazni, mi az. Túl gyorsan ment minden ? Nem szabta ki a – máskor oly szigorúan vett – feltételeket ? Mi történt vele ? Maga sem értette. Talán mégsem kellett volna elfogadnia azt a 30.000 Forintot, vetődött fel benne.

Az utóbbi gondolatot gyorsan elvetette, annál is inkább, mert az előszobában megjelent Mariann egy szál fehér frottírtörülközőbe csomagolva. A lány majdnem elnevette magát a férfi szatírtekintetén.

- Merre van a fürdőszoba ?

- Ott találja. - fordult a bejárat felé Karvaly, és önkéntelenül hátralépett.

Mariann lassú, kissé kihívó mozgással eltűnt a fürdőszobában.

Látogatók

Teltek a napok, Karvaly elégedett volt, a két lány igen ritkán volt otthon, egyik este azonban megkezdődött az invázió. Újabb és újabb idegen férfiak jelentek meg Mariannál és Katinál. A lányoknak ablakukból rálátása volt a lakáshoz vezető folyosóra, így vendégeiket – mielőtt azoknak csöngetniük kellett volna – mindig ők engedték be.

A háziúrnak egyre kevésbé tetszett a dolog, és a szomszéd lakásokban is az a hír járta, hogy Karvaly szobáztat, ez pedig már sok volt a férfinak. Egyik este, mikor meghallotta a lányok érkezését, kiment eléjük az előszobába, és megállította őket.

- Beszélni szeretnék önökkel, esetleg jöjjenek be hozzám. – invitálta bérlőit Karvaly lakrészébe.

Kati el is indult, de mikor látta, hogy barátnője nem mozdul, megtorpant.

- Mondja, itt is jó lesz.

- Szeretném, ha véget vetnének az efféle vendégfogadásoknak. – bökte ki nagy levegővétel után a férfi.

Kati magyarázkodni kezdett volna, de Mariann megelőzte.

- Mert, ha nem ? – szólt vissza foghegyről.

Karvaly újra erőt vett magán.

- Akkor annak következményei lesznek.

Mariannt szemmel láthatólag már más foglalkoztatta.

- Akar még valamit mondani ?

- Most nem. – mondta Karvaly, és eltűnt szobájában.

Érezte, hogy szavának nem lesz foganatja, és nem is tévedett. A két lány továbbra is rendszeresen fogadta alkalmi partnereit. Karvalynak már nem először jutott eszébe a fiatal pár, akit annak idején - egyik pillanatról a másikra - az utcára tett. Nem mintha különösebben megesett volna a szíve rajtuk, de mégiscsak jó lakók voltak. Fizettek rendszeresen, bár közel sem annyit, mint mostani lakói, csendesen éltek, és a szomszédok sem zaklatták miattuk őt.

Karvaly döntött, felmond a két lánynak. A beszélgetésre ismét az előszobában került sor.

- Holnapra, kérem, hagyják el a szobát, a lakbért csak a mai napig kell kifizetniük, itt a visszajáró 18.000 Forint. – mondta Karvaly, és átnyújtotta Mariannak a pénzt, aki azonban elhárította azt.

- Ezt tegye el. Itthon lesz ma este ?

- Persze, hogy itthon leszek. – mondta a férfi meglepődve.

Nem értette a dolgot, de kérdezni már nem volt ideje, Mariann barátnőjével együtt magára hagyta az előszobában.

Késődélután eljött a várva várt pillanat, Mariann bekopogott Karvalyhoz, aki követte a lányt. A bejárati ajtóban keménykötésű napbarnított férfi állt, kézfején “Üss” tetoválással. Farmernadrágja tele volt zipzárakkal, ő azonban legjobban a bokája fölöttit szerette. Mégiscsak kényelmesebb volt pénzét abban tartani, mint zoknijában, ahogy tette azt már hosszú évek óta.

- Jó estét kívánok, uram. – köszönt illedelmesen, belépett, és behajtotta maga mögött az ajtót.

- Kicsoda maga, kérem?! – hőkölt hátra Karvaly.

- Ő a barátom. – sietett a férfi segítségére Mariann

Karvaly átvette látogatója felettébb udvarias stílusát.

- És, miben segíthetek önnek ?

A férfi nyugodt, színtelen hangon szólalt meg.

- Kérem szépen, én elvágom az úr torkát, amennyiben a hölgyeket az utcára teszi a közeljövőben.

Mariann pimasz ártatlansággal, Kati némi részvéttel figyelte a rémült tekintetű háziurat. A váratlan látogató elindult a kijárat felé.

- Nem akarok tovább zavarni. – szólt vissza az ajtóból, majd eltűnt.

Karvaly reflexből majdnem rávágta, hogy “egyáltalán nem zavar”, de gyorsan rájött a mondat képtelenségére. Így aztán nem szólt semmit, hanem elvonult konyhájába egy meditáció erejéig.

Azt mindenesetre gyorsan eldöntötte, hogy tűrni fog, az ő torkát ugyan nem vágja el senki.

Vakszerencse

Négy hónap telt el, és a helyzet nem változott, Mariann és Kati ugyanúgy megtartották fogadóóráikat. Egy különbség azonban mégis volt, mióta ismerősük tiszteletét tette, nagyságrendekkel hangosabban szólt a zene a lányok szobájából. Karvalyt a lakók már feljelentéssel fenyegették, de erre nem került sor. Kati jóvoltából a két lány visszafogta magát, legalábbis ebben a tekintetben.

Egyik nap Karvaly jóleső érzéssel állapította meg, hogy bérlői házon kívül vannak. Nem foglalkoztatta különösebben, hiszen eddig is előfordult már, hogy hosszabb-rövidebb ideig elmaradtak. Mikor azonban már ötödik napja nem észlelt életjeleket szobájukból, kopogás után benyitott hozzájuk. A szoba üresen állt.

Nem akart hinni a szemének, egészen este 7 óráig, amikor csöngettek. A kémlelőn át két zordkülsejű férfit látott, mindkettőjük jobb keze be volt gipszelve.

- Nyisd ki, vagy betöröm. – egyszerűsítette a helyzetet az egyik.

Karvaly kinyitotta az ajtót, látogatói elkezdték végigjárni a lakást.

- “Ezek is el akarják vágni a torkomat ? Ez már egy kicsit sok.” – villant át rajta.

- Hol van a Mariann és a barátnője ? – vetette oda a Karvalynak az fiatalabb inkvizítora, és belépett a lányok szobájába. – Itt laktak ? – fordult újra a háziúrhoz.

- Igen, kérem, de 5 napja nem láttam őket. Maguk a barátaik ? – kérdezett vissza.

“Hát, persze, hogy nem a barátaik !”, adott hálát az égnek. Az ismeretlenek meg sem hallották kérdését, és mire Karvaly feleszmélt a sokkból, már a lépcsőházban jártak.

Kezdhetjük elölről

Teltek a hónapok, az évek, és Karvaly lakása egyre többször állt üresen. A férfi már jó ideje irigyelte szemközti szomszédait, akik egy kétgyerekes családnak adták ki lakásuk nagyobbik részét. De a gyerek, az gyerek. Biztonságos megoldásra volt szüksége, maradtak tehát a közvetítőirodák. Ezeknél a legnagyobb gondot az okozta, hogy alacsony hatásfokkal, és főleg motiváció nélkül dolgoztak, hiszen a regisztrációs díjat így is, úgy is be kellett fizetni náluk. Ráadásul, elsősorban teljes lakások közvetítésével foglalkoztak.

De, milyen a szerencse, egyik nap a háziúr ideális közvetítőt talált, amely “leinformálható bérlőket ajánl, és jogi garanciát is biztosít”.

Mielőtt megjelent a meglehetősen jó benyomást keltő irodában, gondoskodott róla, hogy – amennyire tőle telik – ő is jó színben tűnjön fel.

A közvetítőnél egyszerre több szobában is foglalkoztak az ügyfelekkel, mindenütt nagy sürgés-forgás volt, időnként elindult egy-egy fax, számítógép pedig mindenhova jutott, még a recepcióra is. A férfi legnagyobb meglepetésére nem volt regisztrációs díj. Miután a recepciónál eligazították, az egyik ügyintéző hölgy magával vitte odújába Karvalyt.

A férfi előadta kívánságait, az ügyintéző folyamatosan jegyzetelt, majd váratlanul megállt.

- Azt hiszem, megtaláltam az ideális bérlőt önnek. Egy fiatal házaspárról van szó. Minden feltételének tökéletesen megfelelnek, csendesek, tiszták és szerények, és persze pontosan fizetnek. Előző helyükről is csak azért kellett eljönniük, mert a tulajdonos el akarta adni a lakást. Egy probléma lehet az ön szempontjából, van egy gyerekük.

Elvesse a “kutya-macska-gyerek” elvet ? Végül is, majdnem minden rendben van.

- Kutyájuk, macskájuk van ?

- Nincs. – mosolyodott el a nő.

Karvaly döntött.

- Hát, megpróbálhatjuk.

- Akkor behívom őket, úgy láttam az előbb, hogy éppen itt vannak.

A férfit váratlanul érte a bejelentés, de gyorsan felkészült lélekben a beszélgetésre. Legalábbis azt hitte, mert amikor felállt, hogy üdvözölje a belépő házaspárt, a torkán akadt a szó. Az ajtóban két éve – oly szélsebesen – kidobott bérlői álltak.

- Hát, akkor ismerjék meg egymást. – mondta kedvesen az ügyintéző, és gyorsan a háttérbe húzódott.

A férj a közvetítőhöz fordult.

- Köszönjük a fáradozását, kisasszony, de nem felel meg a lakás.

- De még nem is látta… - kezdte volna a nő, de a férfi ugyanolyan határozott maradt.

- Jó emberismerő vagyok, ezt a feleségem is tanúsíthatja.

A házaspár elindult kifelé, a férfi azonban egy pillanatra még megállt.

- Még egyszer köszönöm, kisasszony. Minden jót, Karvaly úr.

Karvalynak bizony zsongott a feje a találattól, pedig csak kenyérrel dobták meg.

- & -

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Na igen, mindenkinek meg kell fizetnie egyszer. Sokszor a kevesebb a több!

prayer

Lyza képe
Lyza
Offline
Csatlakozott: 2008/07/20

Kedves Miklós!...Tetszenek az írásaid, de kérlek szépen fejezetenként tedd fel, mert órákba telik még elolvasom, amúgy is időigényesek ezek az írások!...Mosoly)))))...Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy mindig olvassanak, de hidd el több olvasód lesz, ha lerövidíted!...Üdv: Lyza


Sztolár Miklós képe
Sztolár Miklós
Offline
Csatlakozott: 2008/07/19

Kedves Lyza !

Köszönöm tanácsodat. Megfogadom. Volt már eset rá, hogy részletekben tettem fel az írásaimat. Ennél ez eszembe sem jutott, mert sokkal hosszabbak is vannak. Mosoly

Miklós Mosoly

Sztolár Miklós képe
Sztolár Miklós
Offline
Csatlakozott: 2008/07/19

Ja, és ezt nyugodtan tekintsétek fenyegetésnek.Kacsint

erda
Offline
Csatlakozott: 2008/07/19

Nagyon jól megformált karakterek, igazi életképek és (sajnos) valós helyzetek jellemzik az írásodat. Nagyon tetszett, fel sem tűnt , hogy kicsit hosszú. Sőt! Olvastam volna még tovább is. Mosoly

se képe
se
Offline
Csatlakozott: 2008/07/18

Nekem,most így nem tűnt hosszúnak. Amikor eőadod,igen,mert időnként elvesztem a fonalat,de itt vissza tudok menni érte. Nagyon jó írás!

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Nekem nem tűnt hosszúnek, mert élvezettel olvastam. Jókarakterek és kíváncsi voltam a végkifejletre, egyszóval engem lekötött. Tetszett!

Judit

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Sztolár Miklós képe
Sztolár Miklós
Offline
Csatlakozott: 2008/07/19

Örülök, hogy szinte egységesen állítjátok, hogy nem hosszú. Én azt hiszem, egyedül azon múlik a dolog, hogy mennyire köt le. Amennyiben valaki hosszúnak érzi, akkor az írással van baj, mint - ezek szerint - az előadásnál lehetett. Ezen elgondolkodom, köszi a megjegyzést. Mosoly

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Szivárvány karnevál 2018/11/13 - 13:17 2018/11/13 - 13:17
Irodalom Mini mesék VIII. Füles 2018/11/12 - 07:25 2018/11/12 - 07:25
Irodalom Tegnapod nyomán zsoló 2 2018/10/16 - 12:46 2018/11/06 - 21:47
Irodalom "Zenétlenül" zsuska 19 2013/10/29 - 23:15 2018/11/06 - 21:39
Irodalom Az idős házaspár toni 2 2018/07/16 - 08:06 2018/11/04 - 22:17
Irodalom Egy út - ein Weg toni 2 2018/07/19 - 16:49 2018/11/04 - 22:16
Irodalom Szeretteimnek halottak napjára. Pócsa Józsefné 2018/11/02 - 11:07 2018/11/02 - 11:07
Irodalom Öreg néne meséje Moncsika 1 2018/10/17 - 21:16 2018/10/24 - 12:39
Irodalom Őszi szél Pócsa Józsefné 2018/10/23 - 13:07 2018/10/23 - 13:07
Irodalom Etűd nyolc billentyűre zsoló 1 2018/10/14 - 17:56 2018/10/18 - 22:41
Irodalom Ősz tamiska 2 2018/09/23 - 13:10 2018/09/27 - 12:43
Irodalom Valahogy tamiska 4 2018/09/02 - 09:27 2018/09/23 - 13:13
Irodalom Folyondár Markovics Anita 8 2018/07/04 - 08:03 2018/07/25 - 13:43
Irodalom Magdolna lángoló szívéhez kap Markovics Anita 2018/07/22 - 14:00 2018/07/22 - 14:00
Irodalom Clemens Brentano: Ich wollt ein Sträußlein binden / Csokrot akartam kötni toni 2018/07/14 - 20:45 2018/07/14 - 20:45

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Akutagava Rjúnoszuke: A mocsár ambrusa 2018/11/06 - 23:56 2018/11/06 - 23:56
Audió Andy Baron: Huszonhetedik századi Stan kalandja ambrusa 2018/11/02 - 16:09 2018/11/02 - 16:09
Audió Andy Baron: Kötözködő alakok ambrusa 2018/11/02 - 14:57 2018/11/02 - 14:57
Audió Vadas Zsuzsa: Kivégezték, mert szeretett ambrusa 2 2018/10/20 - 15:30 2018/10/24 - 20:08
Audió Toperczer István: Nazca - A kősivatag rejtélye ambrusa 2018/10/24 - 20:06 2018/10/24 - 20:06

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Dallamok útján... capek 2018/11/24 - 18:00 2018/11/13 - 13:44
Rendezvény Mediterrán ősz CINKEFészEKFeszt capek 2018/10/18 - 15:00 2018/10/18 - 06:20
Rendezvény CINKE irodalmi-közéleti délután capek 2018/10/11 - 15:30 2018/10/11 - 15:53
Rendezvény Kertvárosi rpogram capek 2018/10/07 - 09:00 2018/10/03 - 14:27
Rendezvény Őszköszöntő CINKE verselés capek 2018/09/13 - 17:00 2018/09/13 - 10:28