gubanc versei (kommentek nélkül)

82 válasz [Utolsó bejegyzés]
prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Ez a felület "gubanc" verseinek van nyitva. Kérek mindenkit, ha lassan feltölti innen az irodalomba, csak ott szólítsátok meg a versei alatt.
Megértésetek köszönöm!

prayer

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

széljegyzet.....


Ne keresd többé házadban
a holnapokat.......
Nem csenget rajta be
senki. Néha a postás
keresgéli málladozó
ajtón a réztábládat.
S a rongyos lábtörlő
alatt az idő szétmarta a
kulcsokat...
Mint óriási fogak egy
kemény falatba, beletörik
a zárba...
Hasztalan lett minden
igyekezet...
Árverésre kerültek, zöld
színű emlékek. Így az
érték elértéktelenedett.
Szemöldökfára
széljegyzetként ezt rótták:
A tulajdonos nem ismert...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

....elengedlek....





...indulj, elengedlek,
halk orgona szólammal
kísérje utadat az
angyalok serege......
Majd behunyom szemeim,
mikre a harmat permete,
száll rá..............
Ne lásd, hogy fáj,
indulj hát, vár már fönt
a fény s helyettem...
átkarol majd a mindenség
minden szépsége kedvesem.
De szeretni foglak örökre,
hárfa zene mellett én majd
gondolatban rácsókolom
kezedre lelkem, megköszönöm,
hogy voltál nekem, arcod éle
ott díszeleg szívemben.....
Indulj kedvesem, ne nézz
vissza ide, pihenj meg hát
békével..................
- Elengedlek -
- KEDVESEM -
-
INDULJ! -

(Bajnoknak)

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Minden egyszerű..


Ülök a peron szélén s
az életem vonatai
száguldoznak előttem.
Minden oly egyszerű,
csak ne dögölj bele!
Na látod már? Ez így
gömbölyű...
Annyi vonatra szálltam
fel már, számát sem
tudom, állomások, új
peronok, sínek, sikolyok.
A megmaradt a robogásnak
vágtái itt csücsülnek,
mellettem. Volt sok jó,
kijutott bűzből is.
Érdekes a kép a lencsén,
minden oly egyszerű....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Minden egyszerű..


Ülök a peron szélén s
az életem vonatai
száguldoznak előttem.
Minden oly egyszerű,
csak ne dögölj bele!
Na látod már? Ez így
gömbölyű...
Annyi vonatra szálltam
fel már, számát sem
tudom, állomások, új
peronok, sínek, sikolyok.
A megmaradt a robogásnak
vágtái itt csücsülnek,
mellettem. Volt sok jó,
kijutott bűzből is.
Érdekes a kép a lencsén,
minden oly egyszerű....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

...úgy teszek, mintha élnék.......





....
Nem számolom a napokat,
jó ideje
hömpölyögnek
előttem
utánam, mint egy
orvlövész, de
távcsöves puskából
a töltény kifogyott,
nem baj............
az a lényeg, hogy
tudom ott van.
S a mindennapok
ködében kuporodva,
várok a néma üres
éjszakában úgy, mint
egy kóbor lélek.
Olyan fáradt vagyok,
egyik kábulatból
a másikba zuhanok.
Elszakadt a függöny
zsinórja.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Nap-nap után..




.........
Utálom a délutánokat,
mint saját magam…
Eladtam a lelkemet
régen Lucifernek,s
áldomást ittunk rá
véremmel, szélmalom
harcot vívok nap-nap
után énemmel, hol lelek
megnyugvást, egy kővé
vált szívvel, nincs egy
talpalatnyi hely sem,
ami várna rám, nincs
menekvés magam elől,
csonka testben a pokol,
- őröl -

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Ha találkoztok apámmal..........


Ha találkoztok apámmal….

Mondjátok, meg neki jól vagyok,
nincs hiányom semmiben.
boldog vagyok, szeretnek az,
„emberek” ne tudja meg soha,
hogy koldus vagyok s, mennyit
éhezem, ne fájjon értem szíve,
fájdalmaim miatt…………….
Azt se tudja soha meg, hogy már,
régóta nem futok a réten.
Ha találkoztok apámmal majd,
mondjátok neki el a szerencse,
rám mosolyog minden percben.
Ne szakadjon ketté szíve értem.
Mondjátok csak neki milyen jól
vagyok, had örüljön drága szíve,
az édesapámnak, ha találkoztok vele….

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Amikor eljöttek...



Hajnal volt, talán négy óra lehetett.
A vendégágy kivetett magából,
pedig könnyű voltam benne.
Kiültem a teraszra a virágok közé.
Olyan szép volt a hajnal, mint egy
rózsaszín bársonytakaró…
Egyszer csak csilingelő nevetést
hallottam, de nem láttam ki az…
Aztán behunytam a szemem és
szívtam magamba a hajnal minden
gyöngyszemét. Mikor kinyitottam
a szemem, ott álltak, igen ott álltak
az angyalok, meghaltam biztos...
A nagy fenét! - találta ki gondolatom
az egyik. Eljöttünk hozzád, mert
kíváncsiak voltunk rád. Írtál már
rólunk. Lehetne kérni belőle?
- Hát persze. - Nektek ne adnék?
Vigyétek csak, amit akartok.
- Kérsz valamit cserébe?
Csilingelve kacagtak. - Lehet?
Persze! - Mit szeretnél?
- Én? - Igen? - Repülni, szállni!
- Azt nagyon szeretnék…
- Akkor rajta! Indulás!
Hónom alá nyúltak, és felemeltek...
És repültünk, szálltunk, fent az
azúr legelőkön. Tudod, olyan
béke volt ott, semmi sem fájt.
Most minden szép volt, s az
ég magába fogadott, mint a mező,
a virágokat. Nem tudom mennyi
idő is telt el. Nekem egy percnek
tűnt, de mindegy is...
Aztán hipp-hopp, visszahoztak,
s Ők tovarepültek, én pedig
megrészegülve ültem még a
virágok közt, s minden olyan
szép volt, - mikor eljöttek az
- Angyalok -

Veszprém.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Hazatérek...





Majd talán nem soká,
én is hazatérek.
S mikor belépek az
ajtón, leteszem
nyomorom az asztalra
dísznek. Nem kérdem
többé, hogy miért süt
a nap, vagy a hold az
arcomon miért terül el.
Köztem, s a lét között
a csend feszül majd meg.
Nem lesz már több kérdés,
s választ sem várok.
Szívemet bedobozolom, hogy
ne törje többé ketté senki.
Ha hazatérek,
az ajtómon névtábla sem
lesz. Nem fog ismerni senki.
Teát főzök majd esténként,
s a meleg ital kortyolása
közben majd magamra fogok
emlékezni csendben....
Barátaim, ha megmaradnak,
szeretetükkel simogatják
arcom mély barázdáit, s
játszunk egy-egy partit
az élet ostoba bábjaival.
Kis házamon majd a
szalmatető fénylőn sugárzik,
s a messzi távolból mindenki
gyönyörködhet benne.
Senkitől nem sajnálom majd,
ha egyszer hazatérek, s
végre feledem a kín virágait.
Mert kertemben csak vadvirágok
nyílnak nekem.....
Ha majd egyszer hazatérek.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Karjaid közt..





Mikor karod magadhoz zárt,
csókjaiddal testem minden
porcikáját becézgetted,
ölemben vad vágy őrjöngött,
növekvő szerelmed magamba
fogadtam s bennem voltál,
egészen... halk sikolyaimat,
elnyelted, mint kedves éhező
az édes étkét.
Ujjaid édes érintése
gyönyörű dallamot csalt elő
testem hangszerén.
S míg te játszottál rajtam
szelíden, én karjaid közt
tomboltam, mint a vulkán.
S combjaim szorosan
köréd zárultak. De szabadulni
te sem akartál. Édes csókod
még számban érzem.
Pillantásod engem fürkészett.
Szemeidben magam láttam,
hangoddal összeforrtam,
S a testünk egy ütemre,
táncolt, melyben a világ
mindensége lelt otthont.
Gyönyörű szerelmed örökre,
bennem marad. S kósza éjeken
veled táncolok újra.Feledni
téged hogy is lehetne, mikor
te varázsoltál el. Szálltam,
repültem veled a gyönyörű kéjbe...
Szerelmem veled marad, és az
én lángom is neked lobog,örökre...

Bajnoknak

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Talán meghallod.....


Úgy szeretnék szállni a széllel,
magamban békét keresve, a távoli
messzeséggel, mindent hátra
hagyni, s maradni kedves bolondnak.
A csendben hallatva hangomat
szeretnék adni, csak adni,és többé
nem kérdezni, elfogadni, mit a sors,
elém vetett. Mostoha kínokat feledni,
új útra lépve, a régit temetni.
Hitem szebb bástyára emelni.
Talán démonjaim is köddé válnának,
nem őrölnék szívemet minden nap.
Úgy szeretnék ember maradni.
Nem egy imbolygó kísértet, ki nem
találja magát a rengetegben.
Szeretnék szabad lenni, bilincseim
szemétre hajítani. Szeretnék még
szeretni, s a széllel boldogan
repülni.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Gyilkos jelölt....


Megölt bennem mindent az
idő acél keze.
Maradni nincs miért, menni
nincs hova..................
Hamut szórok fejemre, ajtók
nyílnak, és csapódnak be........
"Dögölj meg" - szól egy hang.
Igen, talán azt kéne!
Itt marad egy gúnyos kacaj,
pengéje szívet hasít...........
Maradok önjelölt gyilkos még
egy ideig....................

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Csak egy halk zene...



Az utcákat róttam egyre,
levegőt kért már szívem.
Valahonnan halk zene
szűrődött az éjjeli csendbe,
dúdolni kezdtem, nem is
tudom miért. Mellemben nagyot
lökött a válasz.
"A mi dalunk" volt, a kettőnké,
azonnal elém terült az arcod.
Újra láttam, ahogy vered a
dobod. - A zene volt mindened,
s a magzat, akit magamból
téptem ki, mint egy véres
cafatot. Kicsiny szája talán,
hangtalan sikoltott....
Már nem szülhetek neked!
Esdekelve vágytál rá...
De te nem vagy többé...
nem kél ki bennem sem magod.
Közben, valahonnan...
"csak egy halk zene szólt"

 

(Bajnokomak)

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

.....fókuszban....



...vaknak minek a
.....napfény?
...holtnak miért kell
......étek?
...gödörbe hogy érkezik
......kavics?
...hangnak minek már
......betű?
...kenyérből nem kér
......éhező?
...zenét nem hallja
......süket?
...gondolatot nem kér
....zakkant tudat?
...madár nem szereti
.....az eget?
...könny nem ismeri a
.....szemet?
...látnok nem láthat
.....víziót?
...van hogy fókuszban
...az ego....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Hajnali álom....


...
Hajnalban rózsa nyílik,
szívemen bársony szírmai
ölelik át szemeimet,
ahol puha álmok fészkelnek.
Szelíden messzire libbenek
velük, még vagyok, még vagy.
Kedves szellő simogatja
viharvert arcomat.
A tájban megfogannak szép
kincseim, s álmomat már
gyönyörű hegedű kíséri.
Belebújok e létbe, majd a
reggel könnyet csal szemembe....
lám, hát megérkeztem én csavargó,
lelkem...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Bíborba öltöztettél..



Bíborba öltöztettél,
az azúrkék színeket
zsebembe dugtam, félek
a keleti szél ellopná.
Szerelmed keresztjét
vonszolom...
Nehéz kőként merülök,
egyre mélyebbre, és már
nem tudom ki vagyok.
Utánad megyek, lüktet
bennem éjjel-nappal.
Csúfos csendek pengetik
bennem a dalt.
Üvöltenék, de senkit sem
érdekel. Bíborban maradok.
Így hagytál itt engem.
Maradok kereszthordozód.
Istenem, ha vagy, miért, miért,
gyűlölsz ennyire?
A csend marad csak velem...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

gettó...


A postás errefelé
drága vendég.
Szegények várják az
olcsó pénzt.
Szatyrukban éhes álom
szendereg unottan,
foltos olajszag szalad
az utcákban.
Italra, porra költik a
feladott könnyüket:
minek álmodni ha itt
jár a kísértet?
Aszott hajnalokon kutat
néhány alak a buszon.
Tisztesség, becsület: itt
már régen nem ez a bér,
csak néznek fásultan,
magukba, egymásra:
holnap mit vigyenek be
a zálogba?
Karikát vagy kísérőt,
egyre megy.
A gyerek holnap is majd
kenyérért könyörög....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Kábulatban

 

...
Szállok az idővel,
szembe a széllel,
csúfolódhatnak az angyalok...
Mindig rád lelek én,
szárnyaimmal messzeségbe érek,
nem húz vissza
semmi tőled...
Esküszöm, hogy
mosolyogsz még rám....
Hiába öltött más maszkot az éj,
beleolvadsz karomba,
mint rég...
Még ha a földön is vagyok,
de hozzád érek, hisz itt maradt
vágyad karomban.
Esküszöm, hogy
mosolyogsz még rám...
Dühöm hidd el már akkor enyhült,
hidd el csak mennem kellett,
de veled voltam
minden percben.
Esküszöm, hogy
mosolyogsz még rám...
Beleolvadsz karomba,
mint rég, mert szeretlek...
Esküszöm, hogy
mosolyogsz majd rám...
Ott vagyok minden percben...
Esküszöm, hogy velem vagy
minden percben...

(Bajnoknak)

 

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Üzenet


Nem ébredek már szívesen;
a kábulat sem old fel,
úgy érzem.
Én indultam, és Te érkeztél,
mindent, mindent elvittél.
-Hiányzol!
Sikítanék most, ha bírnék,
de hangom ráforr most is torkomra!
Kopott konyhakövön terülnek
szét a szavaid, mint az
árnyék. -Nagyon hiányzol!
Adjon az ég szép álmokat neked.
Itt maradsz bennem örökségnek,
azt hiszem.
-De hiányzol!
Nem büntess ilyen kegyetlenül!
-Még hiányzol!
Lehet megsimogatnád most fejem
S mondanád: -maradj velem....
- Kérlek adj feloldozást nekem!
- Úgy hiányzol!
-Nagyon hiányzol!
Térdemre feküdtek a percek,
mint egy koporsó már örökre!
- Még várlak!
- Úgy hiányzol!
- Mindig hiányzol!

(Bajnoknak)

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

betűk....


Kitakarva magad, most
ölelkezel a csillagokkal,
hogy avas takaródat elásd.
S hagytál meg nem született
fiadnak pár betűt. Ne félj,
mert benne égsz, mint egy
örökmécses az Oltár előtt.
Fagyos hajnalokon visszatérsz,
ilyenkor pajzsod is megpihen.
Arcodon is kisimul a borosta,
mikor ott ülsz az ágyam végén.
Sistergős csended itt hagyod,
aztán tovatűnsz a harmatos
kékséggel egy távoli tájra.
Bennem szögezted le palástod.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Dimenziók között....


Csavarogtam már eleget,
körbejártam eget, földet, vizet
és mocsaras ingoványt.
Miért legyek puha bársony,
ha az éjsötétje nem varázsol
angyalok közé.
Magam járom retúr utam
kiürült szívvel,
s mihaszna zsebbel.
Vénülő időm meghajlik,
s a zsaluk alatt besurran
mint hívatlan vendég.
Minek legyek puha bársony,
ha az egyre terülő
durva posztó,
mindenkire áldást szór.
Miért dúdoljak halk szonátát,
süket fülnek, ugyan már.
Ég is, föld is kiköpött
már, jó ideje…
Világoknak makacs,
büszke, csavargója ki,
egy ajtón sem surranhat át.
Eltemettem barátokat,
kiket hívtak sötét árnyak.
Szeretve fogadtam el útjukat.
Istenem, Te látod,
hogy hiányoznak.
Igaz barátom az óta sincs,
egyik zónában sem.
Hiába csúszkálok már ide-oda
a kesze-kuszán fura,
sok dimenzió között…

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

figyel szívemen a csend,
morénák őrlik lelkem...
gyilokra fogtam konok
érzelmeim, hiszen ezek is
mihaszna kacattá váltak,
égessétek meg, ócska tűzifák.
Szemeim elé jeges fátylat
vonok. Pár percre meghalok
minden nap, s a kínoknak
virágai beporozzák az
erény cirádás szirmait.
Virradatkor majd lehetsz
magad kioltója.
S ha kell, pengékkel vigyázd!
A testet ne szenteld meg
Istenem! Hamvait szórd szét,
békét így nyerhet aztán
a lélek...
néha még pislog szívemen
a csend, s a morénák kövei
táncukat lejtik lelkem
tompa sikolyán
...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Pihenj csak szívem....

 

Pihenj csak szívem,
már elnehezültél,
úgysem érdekel téged
már semmi...
belopódzott hozzád a
szürkület lehelete.
Majd én elringatlak,
többet nem érinthet
senki meg....
ne félj,
nem zavarhatják
álmodat...
csitt, csitt, szívem...
nehéz a kolonc, amit
cibál ez az ökölnyi
kicsi izom...
Majd ügyelek rád a
toronyban odafent...
ne keresd már mire
nem lelhetsz soha...
a sós cseppeket is köpd ki,
magadból...
sok volt a csata s
annak zaja, vad viharok,
őrült áradat...
dúdolok neked altatót, hogy
nyugodt legyen gyönge álmod.
Szétszagattad magad...
bevonlak hát betonnal, akkor
majd nem hatolhat rajtad át
soha senki...
díszítenek a sallangok s az
ostoba morál...
pihenj csak szívem majd én,
álmodom helyetted is...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

....lennék most!

 

Tomboló ököl,
- vad áradat,
tájfun mi pusztít,
...vagy szív,,
- mely hasad,
...ölnék most,
kegyetlenü,bután,
amiben nincsen,
- gondolat!
...Csata,
- ami majd,
...győzelmemről,
üvöltve kántálja,
- a titkomat.
Vándorrá válnék,
a rettegésnek,
- fokán.
.....Katana a,
- kezedben,
igazságot osztva.
- Halál ének,
....bűnben,
- foganva,
vagy halkan síró,
- magány.
Bölcs zarándok,
az életed útján.
- De nem, nem!
Fantom leszek én,
akit nem érsz utól,
......többet soha!

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Neked, a máról....


Döntened kell,
lassan,.........
tudom a kétely mi,
most öledbe ült.
A tegnapok örült,
táncként cikázva járnak,
- benned. -
Lennék most gyerek hogy,
anyatejem magamba szívva,
megnyugodjak,
- nálad. -
De nem lehet!
Nem szólok, bár tudom,
kínt csókol a ma,
a szádra, s én veled,
szenvedek még a,
szerepemet játszom,
a konok dac,
- mögött. -
Lesz, ami lesz elfogadom.
Erős vagyok még!
Nem láthatod még hogy,
lassan roppanok meg!
D,e holnap már,....
mindegy!
Tajtékot keverünk a,
mai napnak palettáján.
Nem láthatod hogy,
mennyire szenvedek,
- veled. -
Halkan síró a hegedű,
a szívem.
Nem tudhatod azt,
csak - holnap! -
Sírt tegnap az ég!
Én már készen állok!....

 

(még nem tudtam, hogy nem soká útnak indulsz majd...)

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Torkolattűz......


Óh, te Isten, mit kibírtam én,
amióta a sárba taszítottál.
Reménykedve vártalak,
lidércfényes éjszakákon
mikor lopva nézett be
az ablakomon a nap sugara is.
Mikor kisértettek a démonok,
- a sok léhaság -
Vártam Urielt, a Kerubot talán,
felszállhattam volna szekerére.
De ott maradtam hányszor jaj,
Istenem, mondd, miért teszel a
nyakamba súlyos kereszteket?
visszabújnék magamba, de régóta
nem találom magam sehol.
Óh, Istenem, mi vár még rám...
Feladom, legyen hát!
Lehajtom mélyre a fejem én,
nem akarok látni semmit már.
Legyen hát, haljak meg!
S a nyakamban a kereszt
aranyként tündököl, fehér selyem,
mely arcomra omlik szemfedőként.
Édes Istenem, mit kibírtam már,
- de többé nem fogok! -
Meghalok hajnalban, s a testem
elhagyott kesztyűként hever
a fű között.
Nem félek, csak várom, hátha szólsz,
-Leányom én szeretlek-
Hiába várok.
Ott kint torkolattűzben golyó,
a szívemet darabokra nyesi.
Óh, Istenem!
Indulásra kész vagyok, nyakamba
veszem fehér selymemet.
Mindjárt ott leszek, jön a fény,
szólít egy lágy hang.
Megérkeztem, már nem félek...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Montázs

Próza

Álmodom és, az eső kint zuhog. A kezed a kezemben, de milyen hideg.
Álmodok egy régi ébredést mikor még rossz, lehettem veled szutykos sallangok közt,
a kicsi szobádban forró párnákon. Nem kell már a dal, nem hallgatom többé…
Rabságodból kiszabadítlak most. Sírhatok, röhögjön bárki a fejemet, majd lehajtom.
Csókjaiddal majd eltűnök a messzibe hol nem nem lépnek utánam a fáradt szavak.

Verekedtem érted, csiri-biri emberekkel de, te nem láttad! Eltűnttel! Már csak a lomha álmokban veszekszem veled.... Sírok látod? Érted zokogok itt a halálom küszöbén.
Miért? Miért nem vagy most itt? Ölelkezem a halállal és félek......
Sírok mindenki csak röhög.
Megfizetek most mindenért. De jó lenne röhögve újra az utcákon kóborolni veled!
Ezt csak én tudom! Mert én tudom milyen volt még nélküled. De jó is volt veled!
Szerelmem voltál, mikor nem láttalak....
A szerelmem voltál és mindig a szerelmem, maradsz!
Szeretve leszel, ha álmomba kuporodva mellém térdelsz érces éjeken.....
Velem maradsz a halálhörgésemben, a kínjaim hegyén.
Mikor az angyalok és ördögök kísértenek.
Ott leszel a kórházi tű beszúrásánál.
Álmodom, tudom! De, olyan jó veled! Nem akarlak engedni! Fázom nagyon hideg van!
Ha tudnád milyen jó, lenne fázni veled. De kár hogy már nem lehet.

Látod? Hogy örvénylenek a képek bennem? Mint egy régi film, amit a mozi is ki dob.
De én őrzöm, lehet nem sokat ér...... A foszlott kis táskámban is elfér.
Az esőcseppek is ránk simulnak.....

Fura montázs szemtelen a név. Sírok látod? És mindenki csak röhög.
De nekem nem kell más, én mást már nem szerethetek.
Én eldobok mindent, nem kell senki!
Csak te, aki kell még nekem!
Rab vagy de én felszabadítlak majd magammal téged.
Eljátsszuk majd hogyan élünk egy szép napon.
Verekedtem érted a hülye emberekkel.
Megaláztak az egyenruhás hóhérok elviseltem.
A nevedet kiabáltam.

„Miért nem vagy itt?” „Miért nem segítesz most?” Én sírtam és mindenki csak röhögött.
Mint még mindig…
Csak kopott álmaimban panaszkodom neked halálom hörgése közben.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Szeretsz te?....




Ereidben vér helyett sav
csörgedez!
Te adnál nekem vér-
átömlesztést?Mikor szavaid
gyomron vágnak naponta....
Én olyankor csak nyelek egyet...
Érzed te annak súlyát,
hogy áldoztam érted? Gyermeket,
még magamat is.....
Szeretsz te, ha keserves utakon
jutok hozzád el,hogy napodat
jobbá tegyem....
Babusgassam sebeidet, vélt
sérelmeid,léha világod?
Saját magadnak te vagy magad!
Nárcisztikus hiúságodban
leszakad a te általad kreált fals
eged!
Szeretsz te néha engem rajtad
kívül....
Tükrödben homályos alak kutat!

 

 

(még nem tudtam, hogy igen

ma már tudom, de késő...)

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

...
Itt az éjjel, mintha
egy puha pléd
burkolná körül
sebzett, vérző testem.
-Fáj mindenem -.
Csönd van, s én csak
pihegve zihálok,
fájok nagyon-nagyon
- SZENVEDEK -.
Jöjj hát, kék angyalom.
Ülj le ágyam szélére,
várom már oltalmad.
Símitsd le hajamról
a szürke bánatot,
s rozsda ujjnyomot,
Mit ez az élet rám-
nyomott és bélyegként
nap mint nap hurcolok
- KERESZTKÉNT -
kék angyal, várok rád,
hozd az oltalmadat.
Angyalom, látod,
szemeim tengere is
szívemet áztatja el.
Súgd, hogy jó vagyok,
sóhajtsd felém csak azt,
- ne félj, Én itt vagyok.
kezem fogod és már
eltűnik a fájdalom.
- Kék angyalom -
Te vagy az Oltalom,
- Kék angyalom....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

 

 

Papírhajók

Én már nem hajtogatok többé sem papírhajót,
de csákót sem.
Béna kezeimben, a papír is hűtlenné rezdült,
mint annyi más emlékem is,
pedig gyermekként, hogy szerettem
a hajókat,
s jaj, mennyi ősz bújt csilló hajamba már.

Nem várnak rám a terek, melyek kis cinkos
kacajukkal hívtak,
akkor és, ott gondtalan nevettem én.
Régen titkokat kutattam kövek alatt,
ma titok vagyok egymagamnak is,
ki nem lelte gubancnak fonalát,
hiába is bogozta volna ki!

Elhagyott lábnyomomat lassan
majd az ég takarja be,
Senki és senki nem tudja majd,
lehet - én jártam itt.
A régi papírhajómat is elvitte a messzi,
a sodrás…
újságpapír-csákóimat váltotta fel
a szép, a mintás. Megfakult szemeimben
az idő veretes ütemet diktál, mit beérni,
vélt időm kevés.

Ki vár rám odaát vajon?
Ott lesznek-e a régi, az igaz barátok,
kik hamar haltak ki mellőlem.
Apám várni fog talán,
mert ebben az életes viharban
úgy szeretett, ahogyan voltam.
Rossznak. A különc koloncnak.

Azóta, hogy örökárnyék-országba költözött,
már kiátkozott a mindenhol is.
S ő kísér messziről,
szívemnek eleven hiánya.
Bennem nő, lélegzik szüntelen,
kezemmel hajt ki belőlem.
Gyerek vagyok, még ma is gyerek,
mégis valami változott azóta,
elhajóznék a papírhajókkal oda,
a messzibe…

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Már nem haragszom senkire..............


...

Valami béke lappang itt
bennem, már vad dühök
sem kergetőznek,
már szelíd vagyok, a kard se
kétélű, kicsorbult, rozsda, mi
régen bevonta s én nem - nem
tisztítom.
Már nem haragszom, leült, ami
életként vágtatott rajtam át s
most csöndek ülnek fotelomban.
békés vagyok, langy meleg, ami
átjár hangtalan s hagyom őt.
Az élet légiósaként szolgáltam
már eleget magam, pihenésekre
hívnak a sárgult őszi fák.
Szívemben is a múlt szelíd virágként
nyílik, talán ibolya lehet,
mindegy is már nekem, hiszen
..................................
Én már nem haragszom Senkire.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Egy nyughatatlan lány...

Él valahol egy nyughatatlan lány,
ki csupa dac, és konokság.
Kincse csak a becsület, s jó szíve,
mit örökké hajt az ismeretlen,
különc, és kolonc óhaja mi van,
és mert van csak, hogy szeressék.
Ő imádná az életet, de az élet őt,
­- nem -
Nyugtalan és szertelen a szíve mely,
gyermeki, kire mondták, hogy igaz,
de menekül maga, s a világ elől.
Nem ismeri már magát, sem mást.
Bízni sem tud senkiben hisz,
benne sem bízzik senkise.
Ő a fákkal beszélget, s magából
kicsúszva utazgat az univerzumban.
Várja a nap felkeltét, mert akkor,
köré gyűlnek az angyalok, s velük,
hallgatja a hajnal ringó dallamát.
Olyankor nem bánja, hogy bolondnak,
tartják, s kegyetlenül kigúnyolják!
Van valahol egy lány ki nyughatatlan,
mióta- e bólygóra zuhant, valahonnét.
Szíve vad és mindenkit csak szeretni akar!
De nem lehet, mert mindenhonnét,
kitagadják, hisz egy különc kacat.
S ez a lány most keresi magát.
Ki segít neki? Ki fogja kezét az úton?
Senki, mert nyugtalan és furcsa, kilóg a,
sorból, s a világ zajától menekül ez a lány?
Lehet, hogy ő senkinek sem hiányzik már.....
Utcákon, tereken, csonttá vált hegyeken,
valahol, a saját börtönében vár.
Jöhetne már valaki aki őt csak szereti, s
innét nagyon messzi-messzi elviszi.
Talán, már száz éve is van, hogy remél
Eljön érte majd akit hosszú évek óta vár.
Repül az idő a tenyerén megbocsájtást ő,,
nem is remél minek a remény ha nem jön el.
Kompromiszumot kötne, ha lenne kivel.
Élt valaha egy nyugtalan lány,
aki csak kereste,kutatta saját magát....

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Egy fiú meg egy lány

2005-09-16

akik egymásra néznek,
olyanok,mint bárki más
mégis valami ragyog az
-Ő szemükben-
fényesebben mint a nap
mind kettőt hajtja űzi
egymás karjába egy
gyönyörű érzelem ami
csak az övék a szerelem.
Mi úgy jön mint a vihar
a nyári éjjelen a fülledt
melegben és átitatja az,
eget és földet is minden
amit belőlük festettek,
-a madarak az égre-
Szeretik egymást mint,
a tüdő a friss levegőt,
mint a szemed a fényt,
mint.az anya gyermekét,
mint a fa a levelét és,
-mint virág a földjét;

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Sohasem láthatsz a pénz mögött,

Hazámnak....

 

 

Egy hazug világban hol lelsz

vajon menedékre?

Ahol ketté szakad a szó, vele

az értelem is. Nincs többé már,

testvér. Az egység rég tova szállt.

Itt maradt a hamis áll szív mibe

a lélek nem fér be. Idegen itt lett ,

itt minden mi talán régen értéket

hordott magán, hazug szó, hideg

elme a virágok sem igaziak.

Hol maradt el a szívünk?

Melyik kukába dobtad a lelked?

Ketté szakad a szó!

Beteg lett az értelem!

Menedéket itt már nem találhatsz.

Idegen lettem azon a földön ahová,

megszülettem. Apám tüze hevít egyre,

mond ki ami fáj, soha ne hazudj!

De a szó ketté szakad nem érti senki.

Hazám! Mond miért nem szeretsz?

Nincs már testvér, sem egység!

Csak a gyűlölet mi lobog egyre, egyre.

Hazátlan lettem, ott hová anyám szült.

Az egység rég tova szállt. Itt maradt,

hamis szív mibe nem férek be!

Idegen lett minden,mi talán valaha még,

érték volt..........

Ketté szakad a szó!

Beteg lett az értelem!

Menedékem többé itt nem lelem!

 

 

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Tudod te ezt?




Tudod, hogy szeretlek?
Elmondani azt szóban nem lehet.
amikor éjjel, betérsz hozzám.
S, én kihámozlak az ólommal kirakott,
rongyaidból, hogy retinám fogja, maradj meg.
A következő éjjel csapásáig, addig,
szeretkezve elmémmel simogatássá megfoganva,
a poros idő görbéjén.
Addig is beléd kapaszkodva húzzom magam,
át a holnapba.

Olyan vagy bennem, mint a tea a régi, bögrémben
Benned lelem meg, szomjamat oltó italom.
Rab lettem s, te vagy rajtam a lánc.
Édes bilincsem mi kisebzi reggelre szívem.
Tudod, hogy szeretlek? Azt csak te,
ismered ki bolyongó árnyaddal elém, veted magad.
Hogy minden éjjen újra,és újra felfalhassalak.
Mint az édes étket, az éhező koldus.
Jajj annyira szeretlek,
Mondd, tudtad te ezt?

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

, 2005-02-26 19:38

...Nézz le rám, ó Istenem,
látod, várlak szüntelen!
A kevés, mi kell, meglegyen,
és a homály tűnjön el!
Szívem maradjon tisztának,
hitem erős bástyának,
szemem sose fedje hályog,
döntésem szilárdan álljon,
lelkem kegyelmes legyen,
gyermekem boldog legyen,
mosolyom a gyengébbnek erőt adjon,
Hallgasd meg, mit suttogok,
nézz le hát, én Istenem,
hallgass szómra, segíts nekem!

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Fiam




Nem gondoltak rád még, de
én már vártalak.
Halkan vedlettem le érted
gyermeki arcomat.

(Hogy már anyaként óvjalak)

Lassan hajtottál ki, mint
magjából a virág.
Együtt nőttem veled és
hagytam az iskolát.

Sokszor gondoltam rád, s
közben raktam kis fészkedet.
Dúdolgatva egy bölcsődalt,
nyugalmat hozó éneket.

Megérkeztél egy meleg este,
mint a lágy májusi eső.
Óvón karomba zártalak,
akár létezést az idő...

drága kisfiam...

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Kiátkozott


Átok vagyok anyám kötényén,
de én szóltam: oly szelíd vagyok!
Mégsem simítja meg szél fútta hajam,
szerinte különc kolonc vagyok.
Pedig csak szeretét koldulom,
Mint többi gyermeke, de tudom,
azt tőle meg nem kaphatom...

Fekély vagyok szívén, vagy
állandó bűntudat, mit barázdáltak
Az évek és tengernyi indulat,
no meg, hogy apám hogy szeretett...
Homlokom alá fésülődik
egy elszabadult sóhaj -
apám e világra árvának
tett engemet'.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Ne szeress engem




Ne szeress engem, mert
árnyékként kísértlek
örökre.
Nem akarom azt, hogy
fájj nekem.
Vad sóhajként köréd
tekeredek, bekebelezlek.
Tajtékomat fujtatva
felfallak majd téged.
S szerelmem mázsája
nyomja szellemé vált
lelkedet.

Ne szeress engem, mert én
beléd költözöm,
mint egy üvöltő gondolat.
Birtokba veszlek, és
bilincs leszek rajtad.
Átok leszek, nem áldás
kínos gyötrelem, fájdalmas
seb, mely nem gyógyul
sohasem.
Ne szeress engem, hisz rossz
vagyok, engedj tovább
utamra

Ne szeress engem

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

A Kedvesnek...

 

Vártalak mert már
háborgott a testem.
Vártam, hogy
elmerülhess bennem,
s szemed tüzében égve
bőrödhöz érhessek végre.

Most szived lüktetését is
magamon érzem.
Tested szelíd hajóként
lebeg testemen,
ágyékod vad tánca magával
sodor egészen.
Úgy fogadtalak magamba,
mint kiszáradt meder
a folyónak cseppjeit,
mint rét a virágait,
éjszakai ég a csillagait
mint fény a sötétet,
éjszaka a holdat,
mint elmém az új tanokat.
S most végre együtt repülünk
az időn át az örvénylő
végtelenbe...


gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Karcolatok...

...Nézek föl az égre, a
lassan vonuló felhőkre.
Magamban rég elringva,
csak léhaságokra ítélve.
Agyam keringőt jár meddő
gondolatom dühös ütemére.
Szárnyaim most rátéve
szilánkok tüskés táncára.
Mi bilincset ver szívem,
fátyollá fáradt sóhajára.
Követelnek engem, hogy
szárnyaimat kiterjeszve,
repüljek haza az égre.
Percek suhannak el vállamon
s merengek gúnyos táncukon...
Az idő nem szegheti
szárnyát a madárnak.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Életre kárhoztatva

 

.....
Egyszer majd én is
Csak múlt leszek.
S a dal, mit fújtam,
Az is semmivé lesz!
Múlt lesz, hogy voltam,
Múlt lesz majd a jelen.
Hogy akkor éltem is, velem
Vész a semmibe el!
Húz az idő, hisz a múlt
Vágtató iramot diktál
Agyam idegsejtjeinek.
A jelen már nem fontos
...Ő már nem vár rám!
Tovaszállnak a gondolatok,
Miket egykor álmodtam.
Nincs bennem vágy sem,
Ami tovább hajtana!
Az úton elporladt minden,
Ami erőt adhatna.
Hittem, oh, én igen, hittem,
Oly sokáig, de nem én,
Hanem Ő hagyott el rég!
A kardom a kezemben már
– Erőtlenné vált –
– Meghalni kéne –
Hogy ne szenvedjek tovább!
De én az életre vagyok átkozva,
S arra kárhoztatott, hogy élj!
Akkor is, ha már régen nincs
– MIÉRT –



gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Gyere....


...

Gyere, ülj ide mellém!
– Mondd el mi bánt!
Nyisd ki lelked kapuját
szélesre, én hallom, ami
úgy fojt belül!
A titkod leszek örökre,
– szent és sérthetetlen.
Nehéz az élet, sok a baj.
Kövek ülnek szíveden,
s lelkeden sötét fellegek.
Hagyd el most a bánatot!
– Gyere fussunk a széllel!
Fáj nekem is a tegnap,
de most elszökünk a mából.
A holnap felhőjére ülve,
most oly könnyű minden!
– Felejtsd el sebeid! –
Most elfutunk szabadon,
a Nappal ölelkezünk,
s a Holddal megpihenünk.
Vágtatunk fönt az égen,
azúrlegelőkön,
s átfúj rajtunk a béke
és a szent szabadság.
Lehullnak most
a béklyók, a bilincsek.
Most csak miénk az ég,
s én téged hallgatlak majd,
hosszú perceken át.
Hát gyere! – Most!
– Szökjünk szabadon! –
Gyere, emeld fel szárnyaid!
Gyere, gyere velem!
Szálljunk a Végtelenbe!

CsatolmányMéret

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Csak én vagyok...


...
Itt állok ajtód előtt
meggyötörten s oly
összetörten, ahogyan
fát tör meg egy nagy,
förgeteges vihar.
Itt állok, s kopogok
várva, hogy kapud
Kitárjad nekem….
Csak én vagyok,
URAM!
Csak én vagyok itt…
Nincs hova mennem,
idevezettek lábaim.
Tudod, oly nagy az űr,
mely tátong lelkemben.
Nem tudom, ki vagyok,
s nem értem, miért vagyok
én itt, mi a szándékod?
Egy senki vagyok, semmi,
ki csak szégyent emelt
szent fejedre. Tudom azt, hogy,
nem érdemlek kegyelmet, hisz
rossz vagyok, konok dacok
hajtottak utamon, hamis fények.
De mára már tudom, mi az mit
tennem kellett volna, már tudom.
De most már túl késő!
Uram, engedj be a kapudon, mert
nagyon fáradt vagyok!
Egy percet kérek tőled, csak egyet.
Beszélgess velem, hadd mondjam el
Neked, mi zakatol bennem, mi bánt.
Egy kis szeretet adj nekem!
Ha tudnád, mennyire vágyom rá…
Ott voltál velem, mikor a halál
angyala hideg leheletét éreztem,
Hozzád kiabáltam, hogy ne hagyj el!
S Te fogtad, szorítottad a kezem.
Ott voltál az aluljáró büdös sarkában,
ahol fiammal meghúzódtunk estére.
Ott voltál, tudom.
Suttogtad, ne félj, én veled vagyok!
Ne félj!
S én megpihentem, hiszen
Te ott voltál, vigyáztál ránk.
Te szóltál hozzám, állj fel,
állj fel! Én a te erődet
magamban érezve talpra álltam,
a tolószéket elhagyva újra
jártam. Hitet adtál szívembe.
Súgtad, ne add fel, ne add fel soha!
Velem voltál a gyötrelmes
fájdalmak közt s enyhítetted,
kínjaimat. Hozzád kiáltok én,
kihez is kiálthatnék?! Segíts,
segíts rajtam Istenem!
Ne hagyj magamra sohasem!
Uram, nyiss ajtót nekem!
Kérlek… csak én vagyok itt,
csak én…

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Auguszta hajnala

A hajnal rózsaszín színe töltötte be a szobát, a mindenséget olyan volt az egész látvány, mint egy meseszerű látomás.
De Auguszta tudta, hogy ez nem látomás, hiszen ezért a látványért volt hajlandó felkelni, amikor még más ember aludt.
Ez a látvány bizony megérte, hogy Auguszta elűzze messzire szeméből az álmot.
Oda állt az ablakhoz kitárta még jobban az ablakot, hogy minnél jobban gyönyörködjön ebben a rózsaszín csodában. Csak állt az ablak előtt, és mélyen beszívta a harmat minden csepjét. Érezni akarta minden porcikájában a csodát. A fák mintha megelevenedtek volna, és érezte, hallotta, hogy hozzá szólnak. Az egyik fa, amely már jó régóta ott állt az
ablaka előtt megszólította Augusztát.
- Látom szereted a hajnalt, már rég óta figyellek.
- Igen nagyon szerettem - válaszolta Auguszta - Ezzel a csodával soha nem tudok betelni. Tudod, ilyenkor úgy érzem magam, mintha frissülne a vér az ereimben... és ilyenkor nagyon boldog vagyok.
- Értem - válaszolta az öreg tölgy - De nem értem, miért élsz egyedül Auguszta? Sohasem látok körülötted senkit. Te nagyon magányos lehetsz! Azért szeretted a hajnalt, mert az indítja el az életet?
- Nem csak azért, másért is. Gyereknek tudod hajnalban, mikor útnak indultam a társam csak a hajnal, a fák, virágok kisértek az úton, és ők megértették, mi nyomasztja a lelkem. Nekik elpanaszkodhattam fájdalmam, és mindent értettek, velem éreztek. Sokszor nyújtottak nekem vigaszt. Amit más soha nem értett meg, ők mindig. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Ezért hállás leszek nekik mindig. A hajnal pedig mintha, a szeretet fátylával terített volna be. Hát ezért szeretlek benneteket.
- Tudom - szólt az öreg tölgy - De még mindig nem mondtad el, hogy miért élsz egyedül?
- Mert gyáva vagyok az élethez - szólt Auguszta.
- Ha gyáva lennél, akkor mi most nem beszélnénk.
- Nem tudom tölgy, nem tudom. Sokat csalódtam az emberekben, azokban, akikkel jót tettem, mindig hátba szúrtak, pedig mindig önzetlenül segítettem...
- Ez nemes cselekedet. - Állapította meg az öreg tölgy.
- De már nem így érzem, és már sok mindent megbántam nagyon elkeseredtem. A minap voltak furcsa látogatóim este. Azóta nem akarok senkivel lenni csak egyedül.
- Ez nem bölcs! - Szólt a tölgy.
- Tudom, de már nem érdekel. A látogatók nagyon haza vágtak!
- Halottam Auguszta, halottam. Hiszen itt állok már régóta az ablakod alatt, sok mindent láttam az évek során. Figyeltem magányos estéidet, a keserűségedet, a befelé folyó könnyeidet. Azt is tudom, mennyire vágysz már egy igaz társra.
- Igaz tölgyem, igaz. De már nem tudok megváltozni.
- Egy embernek minden lehetséges! - Szólt a tölgy. - Akkor menj többet az emberek közé, figyeld a világot, figyelj tanulj!
- Szeretném megtenni, de ez nem könnyű.
- Tudom. - Szólt a tölgy.
- A jövő, amikor meglátogatott, azt mondta: nincs jövöm, halálra rémültem. Kérlek tölgy, taníts, segts nekem! - Kérte Auguszta a tölgyet.
- Számíthatsz rám... Azért gondolkodj azon amit mondtam neked, holnap hajnalban majd beszélünk ismét - Szólt a tölgy.
- Itt leszek szólt Auguszta.
Lassan kivilágosodott, Auguszta elmerült a gondolataiban.
A rigók dala felvidámította kissé, és halvány mosoly húzódott az arcára.
Auguszta lassan öltözni kezdett, várta az utca... a munkahelye. De már jóval derűsebben indult útnak.
Talán egy kicsit még boldog is volt.
A remény megbújt a szívében újra.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Auguszta és Rafael

...
Az alkony eljött, s beterítette bíbor színével a várost. Auguszta a konyhában ült, s iszogatta a teáját. A meleg tea átjárta Auguszta bensőjét s nagyon jól esett neki. Aztán saját kis életében kezdett utazgatni.
Karácsony közeledett, s ilyenkor mindig rosszul érezte magát. Egy jó ideje már utálta a karácsonyt. Kislánykorában mindig rossz "illata" volt a fának és mindennek, ami ezzel együtt járt. Tehát csak rossz emlékei voltak a naptár e részéről. És most újra közelgett a nap.
Ahogyan ott ücsörgött a konyhában, teáját hörpingetve, Auguszta hajára ráült a bánat, de nem csak bánat volt ez. Valami mély fekély, ami még mindig fájón lüktetett a szívében. Elkalandoztak a gondolatai, mintha valaki ott lett volna, érezte, de nem látott senkit.
- Van itt valaki?
Vagy csak képzelődöm, tépelődött magában a lány.
- Csak én vagyok - jött a válasz.
- Ki az az én? - Kérdezte Auguszta.
- Rafael.
Ahogy a válasz megérkezett, láthatóvá vált a hang gazdája. Egy arkangyal, pontosabban Rafael arkangyal öltött színt Auguszta elött.
- Nahát, biztosan megbolondultam, ez nem lehetséges, ez nem! - Motyogta a lány maga elé.
- Miért ne lehetne lehetséges? - Kérdezte Rafael.
- Hiszen te angyal vagy. Az angyalaok meg nem jelennek csak úgy meg.
- Tévedsz Auguszta. Akinek van ereje, az látni is tud minket.
- Most biztossan gúnyolódsz velem Rafael, hisz nekem nincs erőm, még annyi sem, hogy egy legyet lecsapjak.
- Óh, én nem fizikai erőről beszélek, nem de nem ám!
- Hát akkor miről?
- Auguszta, a fizikai erő egy bizonyos állapot, ami nem tart soká, de a lelkierő hatalmas ajándék.
- Aha, úgy látom, nem tudod angyal, miről beszélsz! Én soha nem kaptam semmilyen ajándékot senkitől, semmitől.
- Vagy csak nem tudsz róla, Auguszta!
- Nem tudok róla valóban.
- Hát akkor Auguszta, itt az ideje, hogy megtudd!
- Milyen angyal is vagy te Rafael?
- Arkangyal vagyok.
- Ezen belül milyen arkangyal vagy?
- Én a gyógyulás angyala vagyok, a fizikai és a lelki bajok gyógyítója!
- Nahát!!!
- Ezt miért mondod?
- Óh, csak azért angyal, mert hányszor, de hányszor fohászkodtam hozzád vagy a gazdádhoz, vagy mit tudom már kihez! És hol, hol voltál te akkor?
- Ott voltam Auguszta, ott voltam mindig, ahányszor csak hívtál, a "gazdámon" keresztül!
- Valódibbat hazudj, azt talán még el is hiszem! De ne nézz bolondnak! Mit képzeltek Ti ott fent, hogy mindent megtehettek a sebzett szívűekkel?
- Ne dühöngj Auguszta! Kérlek, kérlek!
- Naná, hogy csak ilyen válasz jöhet tőletek. Naná! Emlékszel arra a karácsonyra, angyal, amikor az apám utoljára jött haza a kórházból s én alig vártam, hogy elaludjon mindenki? Letérdepeltem a karácsonyfa alá, összekulcsoltam a kezem s hozzátok imádkoztam, rimánkodtam, hogy ne haljon meg az Apám. Akkor még hittem bennetek, akkor még tiszta volt a szívem, hiszen csak 12 éves voltam, s én valóban azt hittem, hogyha tiszta erőmmel és tiszta szívemmel kérem, Ti meghallgattok. De nem hallgattatok meg! Nem! Sőt! Olyan keserű sorssal korbácsoltatok meg ezért a kérésemért, hogy már a sírást is elfelejtettem, csak belülről folytak a könnyeim, hogy senki ne lássa, még Ti sem!
- Auguszta, az édesapádnak jönnie kelett. Láttam, hallottam a könyörgésed, de ezen nem tudtam segíteni. Így volt megírva. S ezt Ő is tudta.
- Igen? És én én velem melyikőtök törödött? A fájdalmaimmal, a kétségbeesésemmel, a kitaszítottsággal, és mindennel, amit rám mért ez a kegyetlen világ?
- Így kellett lennie, Auguszta!
- Micsoda? Még van lelked ilyet az arcomba vágni? Szánalmas vagy az egész bagázzsal együtt. Szánalmas! Tűnj innen! Látni sem akarlak!
- Halgass Auguszta! Sejtelmed sincsen, miket beszélsz. Halgass!!!
- Neked viszont van, mi?
- Auguszta, kérlek ne legyél ilyen irónikus! Segíteni szeretnék neked, de ha nem engeded, nem tudok!
- Ugyan, miben tudnál Te nekem segíteni angyal? Pár évet késtél ezzel!
- Nem késtem Auguszta! Neked most kell a segítség. Ami történt veled, mind a javadat szolgálta!
- Most ki az ironikus, Rafael?
- Ez nem gúny, hanem igaz, Auguszta!
- Rendben angyal, miben tudsz segíteni nekem?
- Bocsáss meg magadnak Auguszta! Elég idő telt már el ahhoz, hogy szétforgácsold magad! Vannak dolgok, amiknek meg kell történniük. Ne feszegesd, hogy miért, mert minden történik valamiért. De ha nem teszed meg, amire kérlek, az "ostorcsapások" nem fognak enyhűlni soha, és én nem tudok segíteni, bármennyire is szeretnék. Remélem, megértesz Auguszta.
A lány magába mélyedt. Valami kezdett tisztulni benne. Azt nem tudta, mi is az, de valamit határozottan érzett.
- Auguszta! Hallottad, amit mondtam? Auguszta!
- Igen, értem. - Jött a megkésett válasz Augusztától.
- Akkor ne feledd, csak úgy tudok segíteni, ha hagyod.
- Köszönöm angyal, megpróbálom. - Szólt a lány.
Most valahogy egészen másképp látott dolgokat, mintha fátyolt
húztak volna fel elméjéről.
Megmosta az arcát s álomra hajtotta fejét. Álmában egy szép mezőn járt, s még egy enyhe mosoly is látszódott az arcán.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Auguszta utazása

Auguszta utazása

 

Mikor Auguszta kislány volt, és valami, vagy valaki elől el akart bújni, mondjuk a világ elől, kiment az erdőbe, mely közel volt a betonrengeteghez, ahol lakott.
Ott valami emberit talált, valami természetest. Aztán amikor ott volt végre, megkereste a kedvenc tisztását. Lefeküdt a vadvirágok közé. Az azúr kék ég pont vele szemben.
– Gyönyörűség! Most szabad volt, nem kötötte senki, semmi ehhez a beteg világhoz: a konvenciókhoz, a civilizációhoz. Csak a szabadság érzése lengte körül és semmi más.
– Milyen mennyei érzés! Csodálatos! – gondolta magában Auguszta.
Behunyta a szemét, és hirtelen nagyon messze-messze került ettől a világtól. Valahova nagyon messzire, ahová csak ritkán kerül az ember.
Élvezte ezt az utazást, bár pontosan nem tudta, milyen szférába került, de azt tudta, nem akarja elhagyni ezt a helyet. Nem volt kedve visszakerülni a földre, a nyüzsgő utcákra, az aluljárók bűzébe, a tolongásba a buszon, villamoson és mindenhol.
Egyszerűen csak lebegett, és kész.
Valahogy úgy érezte, mintha az anyaméhben lenne valamikor réges-régen, amikor mindentől oltalmazva volt.
Ki tudja, mennyi időt töltött itt el. Utazott, ment, ment, menekült. Ismét valahova, másfelé, s ez a hely, amit talált, teljesen más volt, mint amihez hozzászokott.
A nyugalom és a béke olyan becses kincs a mi kis világunkban, mely talán mára már kuriózummá vált.
Képzeld el te, aki most olvasol! El tudsz olyan helyet képzelni, ahol nyoma sincs az emberi aljasság legkisebb fokának? Ahol nincsenek álarcok, ahol nincs pénz és háború? Nem folyik a vér, és egy gyermek sem hal éhen? Ahol nem kellenek a bódító szerek ahhoz, hogy elviseld a mát?
Hát Auguszta is álmélkodott. Talán azt hitte, mint Alíz a Csodaországban.
Lehet, mindjárt felébred, és vége lesz. Huss, elrepül minden, mint egy galamb.
De nem tudott betelni evvel a földöntúli mennyországgal.
De egyátalán, hol van ő most? Maga sem tudta.
Valamiért letekintett, és hirtelen összeszorult a torka. Saját testét látta a mező közepén. Ott feküdt behunyt szemmel, és ez a másik Auguszta meg messze-messze tőle.
Akkor most, abban a formában ki is ő valójában?
– Ki vagyok most, és mi ez itt?
Egy nagyon szelíd hang válaszolt:
– Ez egy másik lét. Látod Auguszta? Az ott lent a tested, s ami előttem áll, a lelked.
– A lelkem? – álmélkodott Auguszta.– Akkor most meghaltam? – visszhangzott Auguszta kétségbeesett kérdése.
– Most, ilyen hamar? Én, én nem akarok meghalni! Ez nem lehet!
– Dehogy haltál meg, te kedves gyermek! Csak egyszerűen kicsúsztál a testedből, és idemenekültél a mi szféránkba.
– Hova?
– Hát ide, hozzánk. – szólt a hang.
– De hova ide?
– Tudod, ez igen ritka adottság, a test elhagyása. Transzcendentális utazásnak hívják, és nem sokaknak adatik meg.
– Akkor én hogy kerültem ide, és mikor kaptam ezt az adottságot?
– Mindig is képes voltál erre, csak nem merted használni ezt az erőt, amelyet kaptál.
– Aha. – jött ki csodálkozva Auguszta torkából nagyvégre a hang.
– Hát még mindig nem értem. Miért pont most tudtam pont most evvel az erőmmel élni?
– Mert oly annyira megkeseredett a lelked, hogy valahová nagyon messzire szerettél volna menekülni. Valahová, ahol magad mögött hagyhatsz mindent.
– És így megoldhatóvá válnak a gondjaim? Döntéseket tudok meghozni, amik mindig is nehezemre estek? Vagy mit várhatok ettől, és ki vagy te egyátalán? Te ismersz engem, de én téged nem.
– Persze, hogy ismerlek, hiszen már régóta vártunk és figyeltünk. Amikor a tölgyeddel beszélgettél, vagy amikor a Múlt, a Jelen és a Jövő látogatott meg. Őket mind mi küldtük, de te annyira nem láttad a fától az erdőt, hogy várni kellett erre a megfelelő pillanatra, és ez most eljött.
– Akkor mit is kapok ettől a csúszástól, vagy mitől?
– Megvilágosodást Auguszta!
– Megvilágosodást? Nirvánát?
– Óh, hát nevezd, ahogy tetszik, de mostantól fogva mindent másképpen látsz majd. Meglátod, átlátod, amit régen nem, amire azelőtt nem voltál képes. Más dolgok is ötvözik az univerzumot, másik világok. Ennek ismeretében egészen megváltozik a gondolkodásod, a látásmódod.
Auguszta érezte, hogy valahogy megbízhat a hangban. Az kézen fogta Augusztát és elindultak.
Először egy hatalmas nagy terembe érkeztek. Rengetegen voltak a teremben. Csak nők és férfiak, de gyerekek nem.
– Ők azok, akik megkapták, amit te is, de a túl realisztikus gondolkodás nem engedte, hogy szabadok legyenek, béklyók kötözték őket a földöz.
Auguszta mindnek látta az alakját, formáját, de mégis átlátszóak voltak, mint az üveg. Aztán továbbmentek. Nagyon sokáig tartott az út, és az út széleit fák szegélyezték. Mindenfajta fák. Gyönyörűek voltak, mind zöldellt és semelyik sem volt sérült vagy megsárgult. Szóval pompázatosak voltak. Valami nagyon fura folyosó lehetett, ahol mentek, mert a talpuk alatt láthatatlan, mégis érezhető volt az út. Végül megérkeztek egy teremhez, ami azúrkék volt és csak gyerekek voltak benne. A csecsemőktől a serdülőkig. Boldogan játszadoztak egymással. Mindegyik nagyon el volt foglalva egymással, és úgy tűnt nagyon jól érzik magukat.
– Ők miért vannak itt? – kérdezte Auguszta.
– Ők nagyon hamar távoztak a földről, nem volt meg a lehetőségük, hogy élhessenek az ajándékkal, amit te is kaptál, ezért arra várnak, hogy újra a földre kerülhessenek.
– Szóval létezik az újjászületés? – kérdezte Auguszta.
– Természetesen létezik. – válaszolta a hang.
– Hm! Én azt hittem, hogy ez csak egy tudományos bla-bla.
– De nem az! – szólt a hang.
Aztán elindultak tovább azon a furcsa folyosón. A következő szoba nem volt túl messze. Benyitottak. Barna színű volt és tele felnőttel. Érdekes, mert volt köztük pár gyerek, de nem kicsik voltak már.
– Ők kik? – kérdezte Auguszta.
– Ők azok, akik tudták, minek a birtokában vannak, de rossz, gonosz, önző célokra használták föl a tudásukat.
Augusztán végigfutott a hideg.
– Akkor ők most büntetésre vannak ítélve?
– Ők ártottak másoknak Auguszta, megérdemlik amit kaptak.
Auguszta körül el kezdett forogni a furcsa folyosó, már a lába alatt sem érezte, amit eddig érzett, és a gyönyörű fák is eltűntek. Valami zenére lett figyelmes, ami nagyon borzalmasnak hallatszott.
Virágillat lengte körül. Kinyitotta a szemét. Ott feküdt a réten, ahol látta magát abban a másik helyzetben. Valahol nem messze, rövid hullámon pont a híreket mondták be: valahol bomba robbant, rengetegen haltak meg.
Felnézett az égre, ami annyira gyönyörű volt, és mintha a felhők neki integettek volna. Egy könnyű szellő most egy bevásárló szatyrot fújt felé. Hirtelen egy csendes, szelíd hangot hallott ismét, de az a hang mintha az övé lett volna.
– Gyere máskor is Auguszta, ha utazni akarsz! Itt szeretettel várunk, ha eleged van a káoszból.
Auguszta olyan friss volt, és olyan jól érezte magát, mint még talán sohasem. Hazafelé indult a betonrengeteg felé. Az úton egy régi számot fütyörészett. És most annyira könnyű volt szíve ez után az utazás után.

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Auguszta "csodaországban"

......
Auguszta mereven nézett maga elé.
Nem tudta hol és miért is került oda.
Ott minden nagyon furcsa volt, az emberek, akiket ott látott, azt hitte valamelyik horror filmből léptek ki. Aztán csípős vizeletszagot érzett, ami rá ébresztette, hogy itt minden valóság.
Tehát Ő nem Alice, de a hely mégis ahhoz hasonlított, csak a kalapos nyúl hiányzott.
Emberi roncsok, romba dőlt sorsok méltóságuktól már régen megfosztott emberek hada vette őt körül. – Felkenne ébrednem, mert ez valami piszok rossz álom! –
Meglett emberek bepelenkázva totyogtak, s meredtek bele a semmibe.
Az embernek minden percben felfordul a gyomra, és öklendezik az ürülék szagtól.
A XXI. Század elején még élhetnek így emberek. Hát ez a zárt osztály.
De aztán végül is kikerült a „nyílt osztályra” ahogy a szakzsargon nevezi.
Annyival talán emberibb volt ez a hely az előzőtől, nem voltak pelenkában mászkáló betegek és mi egymás. Itt voltak fiatalok is idősebbek pánik betegséggel, depresszió minden fajtájával együtt. Augusztával forgott a világ. Egyáltalán milyen útra tévedt, ami ide vezette?
Maga sem tudta. Csak állt ott, mint egy árva falevél, amit ide-oda sodor a szél.
Olyan üresnek érezte magát, mint egy régen elhagyott barlangNem tudott mit kezdeni ezzel az új helyzettel. Az agyában megszűnt minden mindenfajta gondolatátvitel a megfelelő helyre. Csak ácsorgott ott a tébolydában, ahová gyógyulni küldte a világ!
Az agya tele volt mindenfajta tudat mosósító szerekkel.
Ő semmiről és senkiről sem akart tudni. Már minden mindegy volt neki.
S az egykori jó barátok és a család is magára hagyta Őt. Nem látogatta őt senki nem is hiányzott senkinek. Ha szóltak hozzá szólt, ha nem, akkor hallgatott.
Ő lett a senki lánya! Senkihez sem tartozott. Apja, aki igazán szerette őt de, ő is magára hagyta
Még gyermekkorában. S most a senki lányaként a tébolydába ment nyugalmat keresni.
– Milyen ironikus gondolat. – gondolta magában…
Aztán eszébe jutott a három testvér, aki meglátogatta.
Nem tudott már sírni, csak befelé folytak a könnyei, ott senki sem láthatta.
Bárcsak meghalt volna azon az éjjelen. De még ez sem sikerült neki.
Űzött vad maradt a farkasok közt! Már nincs olyan hely, amely befogadná!
Lassacskán egy-két lábon járó patika lesz és eredmény... az nincs.
S neki még ahhoz sincs ereje, hogy kimásszon az ágyból. Az esti fürdéshez meg végképp össze kellett szednie minden erejét.
Auguszta már nem akart élni, nem érdekelte semmi. Ő már csak vegetált.
Ahogy a Jövő mondta neki, mikor látogatátta.
"Neked már én sem vagyok, Auguszta!"

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Aguszta estéje

...
Aguszta ült a szobájában csendben, magába mélyedve. Elmerengve dolgai felett.
Sok minden felkavarodott benne, minden, ami valaha megtörtént vele és csak fájdalom járta át a lelkét.
Sírni szeretett volna, de a könnyek valahogyan megmakacsolták magukat szemében.
Már sírni sem tudok – gondolta. Olyan üresség tátongott benne, mint a világűr. Csak ült, és gondolatai nagyon messzire szárnyaltak, nagyon messzire, ahol talán még a madár sem jár.
Hirtelen kopogást hallatszott az ajtón. Gondolataiból visszatért a valóságba.
Ajtót nyitott, de nem látott senkit. Vissza ült a magányába, de újra kopogás törte meg az
elmélkedését. Ismét ajtót nyitott. - Tessék - szólt Aguszta - van itt valaki?
Igen, Én vagyok, de már ismersz rég.
- Én? - hökkent meg Auguszta - És honnét?
- Én a múltad vagyok! Beszédem van veled, már régóta meg akartalak látogatni. De tudod, annyi helyre kell mennem. S olyan sok a dolgom alig győzőm. De végre hozzád is elérkeztem végre. Sok a mondandóm számodra. - Aguszta beinvitálta hát a furcsa vendéget, s hellyel kínálta.
- Hát akkor hallgatom Önt Tisztelt Múltam!
- Honnan kezdjem?
- Ahonnét jónak látod, hisz te mindent tudsz rólam, nyitott könyv vagyok előtted. Hát akkor kezdd!
- Azt hiszem, akkor kezdődtek, mikor kislány voltál. Emlékszel még?
- Mire is?
- Az iskola, ahol olyan halk és visszahúzódó voltál, s mégis mindenki csak bántott a származásod miatt, aztán, hogy mindenkin megesett a szíved. S mindig a gyengék oldalára álltál.
- És ez bűn?
- Nem, szó sincs róla, de magadért miért féltél kiállni? Mert nem bíztál soha magadban, és elhitted, hogy rossz és semmirekellő vagy? Pedig, ha tudnád, milyen angyalszívvel áldott meg az Isten, és te mégsem hittél. Nem volt merszed, beszari voltál, ezzel megpecsélted a sorsodat. Aztán ott volt a lépcsőházi dolog, ahol megrontottak, akkor is csak másra gondoltál, nem magadra. Miért? Miért akarsz te mindig önfeláldozó lenni, ha senkinek nem vagy fontos? A betegséged, azok a hatalmas küzdelmek... ki hitt akkor benned? A sok megaláztatás, ki segített neked? A szeretetet, amit magadból szakítottál, ki köszönte meg? Senki, ugye senki.
- De miért mondod el ezeket a hibáimat? Már nem tudok változtatni magamon. Már nem megy, értsd meg, nagyon fáradt vagyok.
- Na ez az. Végre elérkeztünk oda, amit mondani akarok neked! Légy önző, csak magaddal törődj! Ne érdekeljen senki és semmi! Te nem vagy Krisztus! Te csak egy egyszerű asszony vagy nem több. És eszerint élj!
- Ezzel a teóriával csak egy gond van, kedves Múltam, én nem tudok önző egoista lenni. Ahhoz én már túl öreg vagyok és megviselt.
- Aguszta, én figyelmeztetni jöttem hozzád, lemondva olyan látogatásokat, akiken még lehet segíteni.
- Köszönöm Múltam, hogy aggódtál értem. De nem érdemlem meg! -
A múlt ajtót nyitott. S búcsúzóul csak annyit mondott, mikor visszanézett:
- Aguszta, a Jövő legyen veled, Isten áldjon. - Aguszta lerogyott a karosszékébe és visszautazott az említett időkbe. Tényleg rajtam múlt, hogy ilyen szerencsétlen lettem? - kérdezte saját magától, de zavart emlékek szárnyaltak át az agyán. Ivott egy csésze meleg teát. De újra kopogtattak. Óh, a múltam, biztos itt felejtett valamit.
De az ajtóban egy fiatal lányka állt.
- Kit keres?
- Téged Aguszta, téged.
- Ki vagy?
- Én a jövőd vagyok! Beljebb engedsz? - kérdezte kedves hangon a lány. - Sok mondandóm van, hogy mi vár rád. - Aguszta beengedte. - Kérsz egy csésze teát?
- Nem, nem.
- Kedves jövőm ne haragudj, a testvéred az előbb járt itt. Nem akarom tudni a jövőmet.
- Tudom, Aguszta! Mert nem lesz jövőd!

gubanc

gubanc képe
gubanc
Offline
Csatlakozott: 2009/02/07

Tört a szívembe

Tört a szívembe

 

 

Döfök minden napon

lazán, hadd pusztuljon

- minden. -

Minek az már nekem,

eltűnt onnan minden mi

tán' érték volt talán......

Széthasítom ezért naponta.

Így nyoma sem marad aki,

- egykor én voltam.-

Voltam én, jó de nem kértek

belőlem, hát akkor majd rossz

leszek, már ezután. E világnak,

ez kell, megadom én 'bíz Isten.

szövetséget kötök magammal,

majd lidérces éjeimen lehet vissza,

nézzek magamba. Üres járat,

holt vágányok. Reményt hazudva,

kacsint rám a hold a csillagok a,

szemeimben csorogva lapulnak meg.

Tőrt döfök a szívembe minden nap!

 

 

gubanc

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Egy eltévedt bogár Lénárd József 2018/02/13 - 22:57 2018/02/13 - 22:57
Irodalom Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen toni 2024/03/28 - 09:43 2024/03/28 - 09:43
Irodalom Cirkogejzír lét janos 2009/04/28 - 21:01 2009/04/28 - 21:01
Irodalom Lauf Dominus Litis 2008/11/04 - 10:08 2008/11/04 - 10:08
Irodalom Kavargó érzelmekkel, Hazafelé? Dominus Litis 2008/10/10 - 22:03 2008/10/10 - 22:03
Irodalom Szerelem nulladik látásra szeplő 2008/09/15 - 14:28 2008/09/15 - 14:28
Irodalom Hőség Anonymous 2009/01/22 - 14:35 2009/01/22 - 14:35
Irodalom Mint a kő Dominus Litis 2008/11/03 - 12:12 2008/11/03 - 12:12
Irodalom A természet hírnökei Anonymous 2008/08/07 - 17:34 2008/08/07 - 17:34
Irodalom Nagy Vendel Levenni a vámot... Nagy Vendel 2015/11/26 - 18:01 2015/11/26 - 18:01
Irodalom Farkasszemet néztem a mával Nurse 2009/05/19 - 20:55 2009/05/19 - 20:55
Irodalom ...Réka kedves... Tupir 2008/10/29 - 12:05 2008/10/29 - 12:05
Irodalom Kutya-tej és kutyatej janos 2009/05/02 - 11:35 2009/05/02 - 11:35
Irodalom Elátkozott a világ Tupir 2008/10/22 - 09:59 2008/10/22 - 09:59
Irodalom Egykor nálad Nurse 2009/04/24 - 10:12 2009/04/24 - 10:12

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió skorpio - MEDITÁCIÓ 3 skorpio 2008/10/07 - 22:18 2008/10/07 - 22:18
Audió Lénárd József - A kezek hatalma prayer 2008/10/21 - 07:52 2008/10/21 - 07:52
Audió skorpio9 - Meditácio 1 skorpio 2008/10/05 - 11:30 2008/10/05 - 11:30
Audió Kováts Péter>skorpio - Mikor már skorpio 2008/08/09 - 15:22 2008/08/09 - 15:22
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma Legjobb fotók prayer 2010/03/08 - 08:40 2010/03/08 - 08:40
Fórumtéma A holnap asztalánál... Taygeta 2012/09/03 - 23:55 2012/09/03 - 23:55
Fórumtéma Minden, ami RÁDIÓ prayer 2012/04/12 - 14:57 2012/04/12 - 14:57
Fórumtéma Ott a hegyen - Lénárd József Taygeta 2012/04/07 - 01:39 2012/04/07 - 01:39
Fórumtéma Fly Away With Me - Repülj velem... Taygeta 2011/02/19 - 23:12 2011/02/19 - 23:12
Fórumtéma Színes Gyöngyök Pályázata prayer 2010/04/02 - 20:58 2010/04/02 - 20:58
Fórumtéma Legjobb versek prayer 2010/02/27 - 21:15 2010/02/27 - 21:15
Fórumtéma CINKE portál felhasználói szabályzat prayer 2010/02/23 - 22:55 2010/02/23 - 22:55
Fórumtéma Legjobbnak ítélt képzőművészeti alkotások prayer 2010/02/27 - 21:08 2010/02/27 - 21:08
Fórumtéma Felhívás - kérés - együttműködés prayer 2012/11/12 - 22:41 2012/11/12 - 22:41

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény Kiállítás és irodalom prayer 2008/07/13 - 08:50 2008/07/13 - 08:50
Rendezvény Emlékeztető prayer 2008/07/18 - 19:27 2008/07/18 - 19:27
Rendezvény Író-olvasótalálkozó prayer 2008/07/22 - 20:33 2008/07/22 - 20:33
Rendezvény Greenpeace, irodalom, festészet prayer 2008/07/28 - 22:19 2008/07/28 - 22:19
Rendezvény CINKE program - 2010Pécs projekt prayer 2008/07/31 - 22:47 2008/07/31 - 22:47