Fuchs Izabella: A réz reneszánsza
Balogh János - a ’drótász’ – kiállítás előtt

Kisiskolás koromat idéző játék - áldott jó rajztanítónőm módszere: "- fogd a kezedbe a grafitceruzát, és rajzolj valamit úgy, hogy közben nem emeled fel a papírról egyszer sem..." - mondta Juli néni.  Ákom-bákomok lettek, de volt közöttük néhány egészen jól sikerült rajz. Miről jutott eszembe ez a cirka 50 évvel ezelőtti játék? Elárulom -, valami különleges, egyedi, frappáns ötletet valósított meg egy magyar ember - "Drótász" - ahogy néhány barát nevezi, Balogh János grafikust. Őt szeretném bemutatni.

Már fiatal korában kedvenc időtöltése volt a rajzolás, szobrászkodás, foglalkozott grafikával, karikatúrarajzolással, fafaragással és amatőr bábosok részére bábkészítéssel is. Iskolai tanulmányai mellett a MÁV, a VASAS, a DÉSI HUBER képzőművészköröket és az IPARMŰVÉSZETI ISKOLA esti rajztanfolyamát látogatta. Főleg magánúton tanult rajzolni, Tapolcsányi Boldizsár csömöri festőművész értő segítségével. Akkoriban, a művészi pálya helyett mégis megélhetési szakmát kellett választania, a szerszámgépipari technikum elvégzése után, pályakezdőként gépipari cégnél gépmunkásként, később termelésirányítóként, műszaki technológusként, szerszám-, és célgép-tervezőként, majd vállalati szervezési vezetőként dolgozott. Rajzolási adottságait másodállásban a Magyar Rádió nyomdájánál hasznosította, ahol 16 évig könyvborítókat tervezett, könyv-illusztrációkat, plakátokat készített és nyomdai alkalmazott grafikai előkészítést végzett. Nyugdíj előtti éveiben a Főegyházmegyei Hivatal Budavári Érseki Palotájában rekonstrukciós beruházási és belsőépítészeti munkákat koordinált, épületgondnokságot irányított 1995-ig.

Nyugdíjazás után nyílt csak lehetősége szunnyadó művészi érdeklődésének kibontakoztatására. Ekkor alakította ki a "rézhuzallal való rajzolást", az ún. rézhuzal-formációs grafikát (drótgrafikát - rézgrafikát). E képi alkotásaival – barátai és ismerősei bátorítására – 2002-ben lépett először a nyilvánosság elé, a Magyarok Világszövetsége Házában festőművészekkel közösen rendezett kiállításon. Azóta folyamatosan több felkérésnek és meghívásnak is eleget tesz - rajz-tanulmányokat, portrékat, plakátot, kollázsokat, tájrajzokat, karikatúrákat, könyvborítókat, faszobrokat, rézdrót sík- és térplasztikákat, az ún. formációs drótgrafikákat mutat be.

Mi is a rézgrafika?

A grafikával továbbra is erős kölcsönhatásban lévő, annak műfaji sajátosságait képviselő, de a rézhuzal által sajátos jegyekkel bíró új képzőművészeti ág. Finom, művészi átmenet a grafika és a szobrászat között. Művészeti hagyomány és új törekvés harmóniája. A kortárs művészet legújabb törekvése, mondhatjuk - a réz reneszánsza.

A rezet nagyon régen használják műalkotások alapanyagaként, gondoljunk csak a rézmetszetekre, vagy ötvözetként a bronzszobrokra. Balogh János egy új önkifejezési módot valósított meg (valahol az iparművészet és képzőművészet határán). Már elsajátítva a grafika, fafaragás, a szobrászat alapelemeit, - tovább lépett. Feltette magának a kérdést: mi lenne, ha a vonalak fényesek lennének? A játék komollyá vált: kiválasztotta az ideális alapanyagot és munkához látott. Különös, hogy a drótnak (rézhuzalnak) két vége van, és szép is a szimbolikus ábrád erről! Ez a jellegzetes Balogh Jánosi szimbolika, amit csakis Ő álmodhatott meg, a rá jellemző egyedi módon, játékosan jeleníti meg megálmodott világát. Egyaránt használ vörös- és sárgarezet, az elektromos iparban járatos, átlátszó lakkréteggel (zöld színű patina, azaz oxidréteg keletkezne nélküle) védett huzal formájában. A rézhuzal alapvetően korlátozott vonal anyag. Nincs tónusa, mélysége, árnyéka. A képi megjelenése mégis felkelti a szemlélő figyelmét. Selyemfényű csillogása különös, kellemes és izgalmas ígéretekkel vezeti végig a szemet a vonal ívelésén. Szolid csillogása kompenzálja a tónus hiányát, megerősítheti a mű mondanivalóját. Érdekes, egyéni hatást lehet vele elérni. Ez, az első magyar-, de talán a világon egyedüli, egyéni rézgrafika az alkotónak, Balogh Jánosnak sikerült. Elolvasta, Soltra Elemér pécsi egyetemi tanár, plakett művész, A RAJZ TANÍTÁSA című tankönyvében azt a néhány sort, hogy vonalnál lehet drótot is alkalmazni. Miért ne? Már sokan alkottak a dróttal és a rézhuzallal, alkotások kiegészítésénél, kollázsoknál használták. De vonalrajz stílusban, ezen a módon, ahogy János teszi, sem ő, sem én még nem találkoztunk vele. A művész alkot bonyolult, és egyszerű vonalvezetésű képeket is, a legjobbak azok, amelyeket egyetlen szálból, mindenfajta megszakítás nélkül alakít ki. Háttérként használ különböző színű textilt: franciabársonyt, filcet, szövetet, fát, kerámiát, követ; a réz mindenen jól mutat. Készít képeket és térplasztikákat. 5 méter huzal esetében például, a munka közepén a fele "rajz" már készen van, vigyázni kell, hogy a hajlított rész már ne sérüljön meg, a másik fele még egyenes, vigyázni kell, nehogy még hajlítás előtt sérüljön, deformálódjon a hátralévő rész. S ebben a drótgombolyagban legbelül ott a művész, aki értő és érző kezei által fejezi ki gondolatait, érzéseit, megálmodott vágyait. Önkifejezés mesteri fokon. Minden egyes gombolyag engedelmessé válik az Ő kezei által, megmutatja a művész lelkét. Új művészet, művészi ág született, valódi "Hungarikum". A Művész fontos dolgot tanít – azt, hogy a MŰ ott lapul a közelünkben, szerszámaink, eszközeink, mindennapos használati tárgyaink között. Csak meg kell találni.

Hazánk számtalan városában, és külföldön (pl. Stuttgartban), 2002 óta, közel 90 kiállításra volt eddig lehetősége. 2008 tavaszán Pécsett, az Apáczai Nevelési és ÁMK Művelődési Ház Galériában volt kiállítása. Akkor ismertem meg személyesen Jánost és lenyűgöző alkotásait. Idő közben büszkén vállalom, barátok lettünk. Nagyon örülök, hogy kérésemre csatlakozott hozzánk a pécsi Origó-házban ténykedő CINKE csapathoz. Annak még jobban örülök, hogy idén lehetőségünk van kiállítani alkotásai egy csokrát. Minden művészetkedvelőnek, kíváncsi érdeklődőknek, akik valami újra szeretnének rácsodálkozni, szívből ajánlom, nézze meg a kiállítást, ami most itt, Pécsett, a keleti városrészben lesz látható, áprilisban néhány hétig. Magam részéről gratulálok barátomnak a nagyszerű ötletéhez és szenzációs alkotásaihoz!

Pécs, 2009. február 27.

(A fenti cikk a 'Párbeszéd' újság számára készült.)

A jövőről!

Ó, mennyi violamező pusztulását tapossuk észrevétlen, miközben ködöt permetez pupillánkra az életutak kuszasága, s a felvert porban parazitaként meghonol a politika mocska. Szemlesütve sározódunk, könnyünk csorgása barázdában méri az időt, azt az elpazarolt, elfogyott, megismételhetetlen időt, amit addig töltünk, míg tanulva, szeretni születünk. Aztán, reggelen, midőn a lótusz virágot lobbant a keleti  földeken, bennünk is kinyílik a felismerés: - Egy szép, új világ!
Ahol az okos szó kinövi a bölcső melegét és tiszta, szép szavával kézen fogja az árvák szívét. Ahol a szellem frissessége padokat ültet kíváncsi szemünkbe, hogy bölcs tanítóként ránk nyissa a Tejút életkapuját. Ahol a test egyensúlyán mérleggel játszik a mozgás öröme, s mint az ifjak kacagása, ha labdával kergetőznek üde réteken, úgy szuszog, úgy dobban, úgy feszül, s ernyed a jóízű fáradság, hogy a lélek könnyedsége befogadja a versek, zenék igazát, ahol katedrálisokká szelídül az oltár a bennünk fogant imádságoktól…
Ezen munkálkodunk, mi, akik összejöttünk, nem szégyellve bátorítani Téged: - Gyere közénk!
Kultúrával - tanítással, környezetünk védelmével, egészséggel, biztonsággal, jószolgálati kéznyújtással segítünk, hogy ne csak álombéli látomások tejfogával harapjon az élet keserű kenyeredbe, hanem valóság lehessen minden kezedből eregetett pillangó az alázkodó gabonaföldeken!
Az Origó-Ház jövőképe Rád is exponált!
Szemiotikánk minden logonk, hogy könnyebben eligazodhass, mire is van szükséged igazán.
Programjaink tartalma felöleli mind, amitől tartalmasabb, boldogabb életed lehet.

„Ha igazán tiszta, szép életre vágysz, tárd ki szíved a világnak” (prayer)

Mert mindenki egy új, titokzatos világ. De egyben átjárói is, a spirálisan örvénylő csillag-gázfelhők galaxisai között.
Nem hiszed?
Na, figyelj:

Relativitás

Látod, ismét itt vagyok...

Nem mehetek messzi. Akár hogy lökdösnek az elmúlt napok, bilincsbe izolál utánad a vágy. Gombostűvel szúrtalak szívemre. Így nem csak egyedi szépséged tündököl ott, hanem karddá fent szögként libegsz közepén. Mert albumokat töltök veled, hangoddal bélelem fülem, majd életedből eloldalogva sarokba állok.

Azt mondod, jó az együvé tartozás! Bizony, jó... Csak árnyékom hosszú feléd, ha elindulok.

Karamell nyúlósággal süppedek a mába, és kapaszkodni sem tudok beléd holnapomon. Kötelező küzdelmekből építkezünk, fájdalom-tégláink összeroppantják boldogság koszorúnk. Aztán hiába kémleljük tovább ismeretlen világok titkát, csak magunkban kutatva találjuk ablakaink...

Vajon összemosva görögnek bolygók és csillagok, hogy gömbbé kopik mind? Vagy szétszórt kötényéből ejtett minket is az Isten csipegetni az angyaloknak?

Ó, mennyi kérdést lát szemem, hogy választalan butasággal szívja létem erejét a csend! Mert hiába a dalnok értelem, s lantok ezrei verseim kovácsa, ha csodáit nem mutatja, kincsét elrejti mélyen, csak szupernóva robbanással csillogtatja aztán a sorokba rendezés... De lám, nem marad belőle semmi... Majd új szeretők jönnek, újabb lantosok, akik énekükben tisztaságot tesznek a lesöpört asztalokra. Minket meg befogad a természet. Oly puhán, ahogy anyánkból engedett erdőnek, mezőnek, mikor cirmos Hold vajúdott fényt homlokunkra...

Látod? Még itt vagyok... Hozzád nagyon közel.

Óriási nyomás alatt naprendszerünk spirálkarjának belső részén. Sűrűségünk lávák, kövek, atomok, szenek összessége, és egymás amplitúdói szerelmünk rezonanciájának. Aztán múlik az idő, ami tán nem is létezik, csak kelyhében gyöngyözünk óborként oltárán a sosem élt csillagoknak.

Most ismét veled bíbelődöm... Gondjaimban csitulva alszol. Míg szorgos nappalom pirruszi győzelmet hoz, addig álmaimban kitöltöd hangárom sohasem szunnyadó röptét. Mert hiába a távolság, meggörbül a tér e két világ közt!..

                                                                                                    
                                                                                                                      Bartalovics Zoltán

Nagyon emberi és mélyen érző, tiszta szívvel írt cikkek,   a szivembe vésődtek. Drága Iza,  Zoli szeretettel gratulálok, és természetesen Balogh Jánosnak, remélem alkalmam lesz megismerni a munkáit.