hogy az esőcsepp

Ahogy az esőcsepp, simul, az óceánba,

Úgy simul, lelked a lelkembe,

Már nem is emlékszem a percre,

Mikor a lelked az enyém lett,

És cserébe elvitted az enyémet.

Lehet, hogy egyszer egy vihar felkapja,

És majd máshoz viszi a szívedet,de a Te lelked,

Az enyém örökre, ahogy az enyém a tied.

Lelket ugyan nem cseréltünk,

De formáltuk, mint cseppre-csepp.

Én általad lettem azzá a mi vagyok,

S, Te azért vagy aki vagy, mert én vagyok.