- Jó napot!
- Magának is!
- Ugye nem haragszik...
- Csak tessék! Van itt hely, elférünk.
- Szép időnk van ma.
- Igen, kellemes.
- Pár percet pihenek mielőtt tovább indulok. Kissé elfáradtam.
- Miben fáradt el?
- Hát a keresésben.
- Mit keres ennyire?
- A páromat.
- Igaz. Most ez a legfontosabb, hogy megtaláljuk a párunkat. Aztán csak egy kényelmes meleg fészekre van szükség és kerek a világ.
- Magácska már megtalálta?
- Nem, igazán. Bár jelentkező.., jelentkező van bőven, de én még nem döntöttem.
- És ha szabad kérdeznem..... persze csak ha nem haragszik érte....., szóval honnét tudja, miként válsztja ki a megfelelőt?
- A szívem megsúgja.
- Na, de mégis? Mi szerint, mit tart fontosnak?
- Ó, hát legyen szép a hangja, legyen csinos, figyelmes, kedves, meg megbízható. Legyen velem ha szükség van rá, tudjunk együtt énekelni, szorgalmas legyen. A többi már jön magától.
- Én tavaly megnyertem a nagy nyári füttyversenyt! És nézze csak, igazán színes a személyem. Na, nem azért, hogy dicsekedjek, de fészeképítésben is verhetetlen vagyok. Mindenben segítek, gondoskodom eleségről, a legfinomabb falatokat hozom magácskának, míg ön..., hisz tudja, míg vigyáz a fészek melegére, én majd  megvédem minden ellenségtől. Még a macskától sem félek! Macska!!!!! Vigyázzon, gyerünk, gyorsan, gyorsan!!!!!

Azzal huss, már ott sem volt a két kis madárka. Épp időben szálltak el kertünk vén diófájáról, mert Mirci macsek nagyon közel settenkedett, egy mancsnyújtásra volt már csak tőlük. Hogy együtt építik-e majd a fészket, nem tudhatom. Egy biztos!                      Mirci ma szerencsére konzerv macskaeledelt vacsorázik.