Viszlát a vaságynak,

ma vidám vasárnap van!

Ma az agyamat bérlő démonnak

felmondtam!

Nesze nekem,

feltekerem

és a hajamba tűzöm,

nesze neked,

félistenek járnak most a tűzön,

és a vízen, s ha mi kézenfogva

alászállnánk a pokolba,

fokról – fokra olvadnánk

(azt hiszem nem bánnánk),

mert ma vidám vasárnap van!

Hisz megmondtam,

hogy nem lesznek koboldok,

én ma úgy leszek boldog

ahogyan van:

ha bukott az az angyal,

és ha nem felszáll,

csak elszáll valamitől,

igen, valami gyötör,

valami rámtör úgyis holnap,

csak hadd legyen még ma

egy kicsit

most még lefestem az összes ajtót zöldre,

leteperlek a földre,

és szétszedlek, mert szeretlek,

szeretlek szétszedni és összerakni téged!

Szépen fogynak a percek,

a kopott tű serceg,

és lejár a lemez.

Félő, hogy holnap hétfő lesz,

és nem ez

a vidám vasárnap…