Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
A boszorkány halála I/II.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Éppen csak pirkadt, mégis hatalmas tömeg gyűlt össze a város főterén. Mindenki látni akarta a kivégzést: férfiak, nők, öregek és gyerekek. Szorgalmas mesterek egész éjjel ácsolták a pódiumot, minden egyes lécet mértani pontossággal illesztve a helyére. Biztosra kellett menni, nem hibádzhatott semmi. A máglya fahasábjait is komoly gonddal helyezték egymásra, hogy minél lassabban terjedjen a tűz felfelé, mert úgy hosszabb ideig szenved az áldozat. A hóhér megigazította a fején a csuklyát, majd ismételten leellenőrizte a farakást, hogy elég szárazak-e a füstmentes lángoláshoz. Legutóbb el kellett halasztani egy kivégzést, mert egy csapatnyi rajkó éjszaka levizelte a máglyarakást. Ezúttal azonban mindent rendben talált, amit elégedett dünnyögéssel nyugtázott.
Akkor végre begördült a szekér, rajta egy ketrec, amelyet vaskos láncokkal az oldalához erősítettek. A kocsit fegyveres őrök kísérték, ahogyan csak a legveszélyesebb bűnözőket szokás szállítani. A ketrec rácsai mögött egy apró, fehér inges alak kuporgott. Hosszú, fekete haja eltakarta az arcát, de szemébe lógó rakoncátlan tincsei mögül kikandikálva, ijedten pásztázta az embereket, mintha tőlük várna segítséget. Valaki a tömegből rothadt gyümölcsöt dobott felé. A ketrec ugyan felfogta, de bűzölgő lé könyörtelenül az arcára fröccsent. Egy másik kéz követ hajított, ami a jobb vállán találta el. Aztán egyre többen kezdték el dobálni tojással, dinnyehéjjal, almával, kinek mi volt a keze ügyében. A szekér mellett szaladó gyerekek megköpdösték, és ujjal mutogattak rá. A rab igyekezett minél kisebbre összehúzni magát a kocsi aljában, de még így is záporoztak a kavicsok a fején és a hátán. A felhergelt tömeg őrjöngött, és ő inkább befogta a fülét, csak ne hallja a goromba szitkokat. A pódium tövében a szekér végül megállt, a lányt pedig két hatalmas katona kiráncigálta a ketrecből, és az emelvényre vonszolta. A bokái össze voltak láncolva, a lánc pedig egy hatalmas vasgolyóban végződött. A hóhér jelentőségteljesen odalépett mellé, hogy a háta mögött összekötözze a csuklóit. A fogoly felszisszent, amikor a durva kötél felhorzsolta a bőrét.
A zsivaj hirtelen elcsendesedett. Az erkélyen megjelent a főinkvizítor a helyi püspök és a város bírájának kíséretében. A tömegből méltató morajlás hallatszott. A főinkvizítor magas, szikár férfi, első pillantásra amolyan aszkéta alkatnak tűnő, de az arcát alaposabban tanulmányozva sokkal inkább olyan valaki, aki a bűnös élvezetek mohó hajszolásában már rég kiégett. Fásultság és közöny ült az ábrázatán, habár minden mozdulata inkább kimértségről, és józan megfontoltságról tett tanúbizonyságot. Világosszürke szeme érzéketlenül húzódott meg sápadt szemgödrében, és a szájzugaiból lefelé induló mély barázdák – meglehetősen szigorúvá formálva az arcát – arról árulkodtak, hogy döntéseiben megingathatatlan. A püspök alacsony, kövérkés ember, pirospozsgás arca egyfajta joviális bárgyúságot mutatott, ugyanakkor az inkább álszentséget tükröző mimikája és a betanult, mesterkélt méltóságteljesség látszatát keltő gesztusai a köpönyegforgatás, és alakoskodó kétszínűség félreismerhetetlen jeleiről tanúskodtak. Az a becsvágyó fajta ember volt, aki még a lelkét is eladná az ördögnek, ha ezáltal több arany nyomhatná az erszényét. De őt nem maga a pénz birtoklása, hanem az azon vásárolható hatalom izgatta. Így aztán, bár a boszorkányperek csöppet sem érdekelték, és nem is voltak az ínyére, mert a lelke mélyén tisztában volt vele, hogy az elítéltek túlnyomó többsége ártatlan, azonban úgy gondolta, a főinkvizítorral mégsem árt jóban lenni, és ha ő kedvét leli az effajta látványos autodafékban, akkor ki ő, hogy egy egyházi hatalmasság kívánságának ne tegyen eleget. Mindemellett a tömeg akaratának érvényesítése az ő tekintélyét és elismertségét hivatott növelni, nem kevésbé a felettes egyházi méltóságok szemében, akik ezáltal is meggyőződhetnek róla, hogy a fennhatósága alá tartozó körzetben minden a legnagyobb rendben működik. Ezért néhány ártatlan vére igazán nem túl nagy áldozat. A püspök a rabra nézett, akit most látott először, és megállapította róla, hogy egy gyönyörű, fiatal nő. Egyáltalán nem tűnt olyan veszedelmesnek, mint ahogyan hírlett róla. Cseppnyi szánakozással vegyes kíváncsiság ült püffedt arca fölött ülő, vizenyős szemeiben. Látott már kivégzést, nem is egyet. Ronda halál a megégetés, ez a fiatal teremtés talán mégis valami kíméletesebbet érdemelne. De neki ebben már nem volt szava. Aztán az emelvény előtt összeverődött népek ábrázatát figyelte, és megpróbálta leolvasni, vajon tényleg ezt akarják-e. Zsivaj, izgatott várakozás, kíváncsi tekintetek. – Nesze nektek, ingyencirkusz - gondolta a püspök, miközben megvető pillantást szórt az erkély alatt elterülő tömegre.
Ekkor megszólalt a főinkvizítor. Mennydörgésszerű hangja nyomán néma csend borult a főtérre. Egész megjelenésében karizmatikus egyéniség volt, hatással tudott lenni bárkire a környezetében, habár nem feltétlenül pozitív értelemben. Általában rettegtek tőle. Könyörtelenségének híre – bárhová is ment - mindig megelőzte, és puszta megjelenése sem hagyott efelől semmi kétséget. A tömeghez szólt. Először elmondta, hogy miért is gyűltek össze, aztán a bűnökről beszélt, és megfélemlítő hangnemben a bűnösöket ostorozta, majd végül rátért az egyház mindenhatóságára, a papságra, mint Isten felkentjeire, akik a rájuk ruházott hatalom birtokában kötelesek a büntetést végrehajtani. Ha akadt volna a hallgatóság tagjai között kétkedő, ő minden bizonnyal sikeresen meggyőzte volna a végrehajtó hatalom igazságosságáról és tévedhetetlenségéről. Remek módszerei voltak erre. Kiváló retorikai képességeinek és felülmúlhatatlan meggyőző erejének köszönhetően szinte bármit elért, amit csak akart. Pályája olyan meredeken ívelt felfelé, hogy vihette volna akár a bíborosi címig is, de őt az egyházpolitikai dolgok legkevésbé sem izgatták, sokkal inkább az igazságszolgáltatás és megtorlás, így aztán végül az egyházi törvényszéken találta magát. Hatalma volt, dönthetett élet és halál felett, mindazonáltal törvényesen hódolhatott embertelen passziójának.
A végeérhetetlennek tűnő prédikációnak egyszer csak mégis vége szakadt, és a főinkvizítor felszólította a bírót, hogy olvassa fel a vádlott bűneit. A tömeg a felszólításra elégedetten helyeselt. A bíró egy lépéssel előbbre lépett, mintegy helyet követelve magának az erkélyen a püspök és az inkvizítor között. Olyan jellegtelen figura volt, hogy csak a díszes talárja emelte ki őt az egyszerű polgárok közül. Hamuszürke arca unatkozó közönyről árulkodott: már megint egy kivégzés; lassan napi rutinná válik, mennyivel jobb lenne inkább a pompásan megrakott asztal mellett ülni, s bort kortyolgatni. Majd Mary ínycsiklandó kacsasültjére gondolt, és összefutott szájában a nyál. Az inkvizítor beszéde után beállt néma csend rázta csak vissza kényelmetlen kötelességéhez. Gondosan kitekerte a kezében lévő pecsétes pergament, és színtelenül monoton hangján sorolni kezdte a lány állítólagos bűneit…
A közönség figyelme most az emelvényen álló fiatal nő felé fordult. Elhangzott egy szó: „boszorkányság”, amely hallatán egybehangzó morajlás jelezte a félelemmel vegyes felháborodást és el nem fojtott dühöt. Újra elkezdtek záporozni a rothadó gyümölcsök a lány apró alakja felé. Egyik elől sikeresen elhajolt, egy másik a vállán lottyant szét. Szerencsére puha volt, így nem ütött nagyot. Egy alma a jobb arccsontját érte, sajgó duzzanatot hagyva maga után. Még csak védekezni sem tudott, mert a kezei hátra voltak kötve. A hóhér ekkor eléje lépett és megálljt parancsolt a dobálózóknak. Semmiképpen nem hagyhatta, hogy az áldozatot halálra kövezzék saját kivégzése előtt, mikor még az ítélet sem hangzott el.
Ahogyan állt a pódium roskatag lécein, mintegy reszketve, szélfútta, hófehér hálóingében, csapzott hollóhaja előrehulló zuhataga mögül ijedten kémlelte a közönségét. A hűvös hajnali szél kócos tincseibe tépett, és gonoszul befurakodott a vékonyka ing mögé, hogy mezítelen bőrén felborzolja a szőrszálakat. A felkelő nap aranysárga fénye megcsillant az elkékült bokáját körbefogó acélbilincsen.
A lány kényszeredetten elmosolyodott egy-egy nevetségesnek hangzó vád hallatán, úgy, miszerint szemmel verte a szomszédja teheneit, amibe azok belepusztultak. Egy torzszülött gyermek anyja állította, hogy a terhessége alatt ő megátkozta a magzatát, és ezért lett nyomorék. Valaki látni vélte azt is, hogy éjszakánként seprűnyélen lovagolt, és mindenféle sötét szertartások közepette magával az ördöggel közösült… - Hiszen még szűz vagyok! – sikoltotta benne egy hang, de a sírástól megbénulva szólni sem tudott. Vádak hosszú lajstroma következett, és olyan szavak hangzottak el, amelyeknek még a jelentését sem tudta. Reménykedve pillantott az emberekre, hátha valaki felszólal mellette, hátha valaki végre megcáfolja az igaztalan vádakat, de mindenki egyetértően hallgatott. Nem tudta elhinni, hogy mindez megtörténhet vele. Ott volt az első sorban az asszony, akit tavaly kigyógyított a nyavalyájából, aztán egy másik, akinek a gyermekét megmentette egy halálos kórtól, és a férfi, akinek a fekélyét sikeresen meggyógyította árnika és bíborkasvirág kivonatból készített főzettel. A tekintete gyorsan végigsiklott az arcokon: szinte minden jelenlévőt ismert. Legtöbbjük járt a kunyhójában, s ő mindegyiken segített. És most csak hallgatnak, meg bólogatnak a vádak hallatán. Senki nem szól a védelmében semmit. - Ez nem lehet igaz! – sikoltotta némán.
A tekintete végül megakadt egy középkorú férfin. A kovácsmester volt az, aki fél évvel ezelőtt súlyosan megégette magát a műhelyében, és a kirurgus rögtön amputálni akarta mindkét kezét. De a férfi nem engedte, és végső kétségbeesésében felkereste őt, a gyógyítót, hogy tegyen valamit, mert szüksége van a kezére, hiszen abból él, és el kell tartania a családját. A homoktövis- és a levendulaolaj csodákra képes az égési sérülések gyógyításában, így a kovácsmester visszakapta a kezeit. Egy hónap múlva már dolgozni is tudott. Most ott állt ő is a tömegben, habár égszín szemei valami mély szomorúságot és együttérzést sugároztak. - Végre valaki, aki nem tart boszorkánynak. A lány próbált erőt meríteni a férfi pillantásából, amely a hálán túl még valami mást is sugárzott felé, de nem volt ideje ezen tűnődni. A zaj a közönség soraiból egyre csak erősödött, a bíró által felolvasott vádak pedig csak szították azt az elkeseredett dühöt, és indulatot, ami állandóan ott munkált a felszín alatt minden elnyomott szívében, s csak egy bűnbakra várt – mindegy, hogy az illető bűnös avagy ártatlan – akin a bosszúvágyat kitölthetik.
- Mit mondasz lányom, ezekre a bűnökre? Megbántad-e őket? – hasította félbe a zsivajt a püspök erőteljes, öblös, mély hangja. A lány dacosan ráemelte a tekintetét, és így felelt:
- Nem vagyok bűnös, és nem bántam meg semmit!
A tömeg felhördült, de a püspök a karjával csendet intett. Meglepte a lány válasza, mert bizonyos volt benne, hogy a kínzói már alaposan megtörték, így erre nem számított.
- Megértetted-e, lányom, hogy Téged nem kevesebb bűnnel, mint istentagadással vádolnak? Ez mindenképpen halálos bűn, de ha elismered a vétked, és őszinte szívedből megbánod, akkor enyhíthetünk a büntetésen, és könnyebb halálod lesz. Elismered, és megbánod tehát?
A lány nem válaszolt azonnal. Átható zöld tekintetét mélyen a püspök vizenyős szemeibe fúrta, amitől az hirtelen úgy érezte, hogy a lány olvas a gondolataiban. Nem hitt a boszorkányságban, és semmiféle varázslatban, de ez a fiatal lány nem volt hétköznapi jelenség. Teljesen nyilvánvaló volt számára, hogy mi szúrta annyira feljelentőinek a szemét. Ez a lány feltűnően szép volt, és ezen felül olyan tudás birtokosa, ami csak keveseknek adatik meg, ami már önmagában elég volna ahhoz, hogy irigységet keltsen a szomszédaiban. Mégis majdnem biztos volt benne, hogy a valós ok csakis egy előkelő férfi személye lehet, akit a lány szépsége úgy megbabonázott, hogy szerelemféltő asszonya így akar megszabadulni a nem kívánatos vetélytárstól. A püspök megpróbált együttérző arckifejezést ölteni.
- Nem vagyok istentagadó! – kiabálta a lélegzetvételnyi csendet kihasználva, ahogyan a torkán kifért.
A főinkvizítor összeráncolta a szemöldökét, és hangosan köhintett, ezzel jelezve, hogy szólni kíván. Szenvtelen arcán most szigor ült, és az a fajta nem titkolt vágy, hogy végre eltaposhasson egy férget.
[...]
Te jó ég, de jó, hogy nem éltem a középkorban! Borzasztó lehetett!
Kedves Szepi! Minden kornak megvan a maga rákfenéje, de ugyanakkor a szépsége is. Az embertelen mélységek mellett olyan nemes eszmék is léteztek, amiket ma már nem is ismerünk. A boszorkányüldözés a kor egyik legnagyobb borzalma, ami a nagy pestisjárvány után talán a legtöbb áldozatot követelte.
A cím alapján arra tippelek, hogy a lány nem ússza meg. Az inkvizítor döntése ellen nem is lehetett fellépni. Ezt senki nem merte volna megkockáztatni. A csodákban sem hiszek. De kíváncsian várom a folytatást, már csak azért is, mert egy ilyen szép és okos lányért valóban kár. )
Már olvasható a folytatás, mert egyszerre tettem fel a kettőt, csak azt hittem, a második rész nem látszik, ezért küldtem el újra. Valójában nincs törés a novellában, de hosszúnak tűnhet, ha monitoron kell nézni.
Örülök, hogy olvastál! ))
Várom a folytatást, most csak apró kellemetlenkedés: Mi a puskaporos rossznyavalyának egy máglya alá deszkákból ácsolt pódium?
)))) Talán a látványosság végett. Abban a korban nem sajnáltak időt és fáradságot, ha "cirkuszról" volt szó. A kínzások is válogatott módszerekkel történtek, az akkori emberek nem igazán voltak hatékonyak, vagy eredménycentrikusak. Régi ábrázolásokon látni még ilyen "szabadtéri színpadokat", amelyeket a kivégzések helyszínéül építettek. Különösen, ha hírhedt bűnösök kivégzéséről volt szó. Ha emelvényen történik, akkor a hátsó sorokból is jól láthatják. Morbid, de így volt akkor...
Nagyon alaposan kidolgozott, és hitelesen bemutatott szereplőkkel előállt vádemelés.
A kovács akár én is lehetnék, ahogy égett kezeimmel kimentem a lányt, fogságából.
De félek, itt már én sem segíthetek.
Hát úgy látszik, akkor mégsem Te voltál az..... )
Akkoriban nem lehetett elég bátor senki ahhoz, hogy egyházi főméltóságokkal szembeszálljon. És nem is a haláltól féltek a legjobban, sokkal inkább attól, hogy ha az egyház kiközösíti őket, a pokolra kerülnek. Az egyháznak azért volt akkora hatalma, mert meg tudta félemlíteni a hiszékeny középkori embert.
Olvasásod köszönöm.
A "Sötét középkor"sok érdekességet produkált.Megrázó történet.De miért nem hálhatott az ördöggel szebény leányzó szűzen,ha Máriát megszállhatta a Szent lélek?Sajnos hiába változik a világunk,studunk egyre többet,sajnos az egyház nem képes a változásokra,s kik a fejlődést hírdetik,azokra most is mágjahalál várna.Még szerencse,hogy nem a középkorban élünk.
Én néha nem vagyok benne biztos, hogy nem a középkorban élünk most is.... Egy újabb évezred múltán lehet, hogy korszakunkat oda fogják sorolni. Sötétnek elég sötét, az biztos. A középkorban legalább volt vallásuk, legalább hittek. Ma miben hisznek az emberek? A pénz istenében???
Köszönöm, hogy olvastál!
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Torkos László: Áldott kezek / Gesegnete Hände | toni | 2024/04/02 - 09:20 | 2024/04/02 - 09:20 | |
Irodalom | Jakab Ödön: Régi templom / Alte Kirche | toni | 2024/04/01 - 08:34 | 2024/04/01 - 08:34 | |
Irodalom | A húsvétéjszakai tűz | toni | 2024/03/31 - 08:46 | 2024/03/31 - 08:46 | |
Irodalom | Sajó Sándor: Dal a fészekről / Ein Lied über das Nest | toni | 2024/03/30 - 10:15 | 2024/03/30 - 10:15 | |
Irodalom | Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen | toni | 2024/03/28 - 09:43 | 2024/03/28 - 09:43 | |
Irodalom | Rigó Tibor: Egyre kevesebb / Immer weniger | toni | 2024/03/27 - 08:30 | 2024/03/27 - 08:30 | |
Irodalom | Bertolt Brecht: Der Abgerissen Strick / Az elszakadt kötél | toni | 2024/03/26 - 08:07 | 2024/03/26 - 08:07 | |
Irodalom | Mucsi Antal-Tóni: Egy hópehely | toni | 2024/03/25 - 21:18 | 2024/03/25 - 21:18 | |
Irodalom | Torkos László: Kerülöm az embereket / Ich übersehe die Menschheit | toni | 2024/03/25 - 08:37 | 2024/03/25 - 08:37 | |
Irodalom | Szüry Dénes Tavasz volt akkor / Es war Frühling damals | toni | 2024/03/24 - 10:01 | 2024/03/24 - 10:01 | |
Irodalom | Kozma Andor: Éji dal / Nachtlied | toni | 2024/03/23 - 09:02 | 2024/03/23 - 09:02 | |
Irodalom | Gyulai Pál: Hölgyeinkhez / An unsere Damen | toni | 2024/03/22 - 08:33 | 2024/03/22 - 08:33 | |
Irodalom | Ifj. Téglás Gábor Carmen lugubre / Carmen lugubre | toni | 2024/03/21 - 10:16 | 2024/03/21 - 10:16 | |
Irodalom | Mucsi Antal: …és egy könnycsepp… / …und eine Träne… | toni | 2024/03/20 - 08:51 | 2024/03/20 - 08:51 | |
Irodalom | Jakab Ödön: A magvető / Der Seemann | toni | 2024/03/19 - 08:53 | 2024/03/19 - 08:53 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok | ambrusa | 2018/12/31 - 11:18 | 2018/12/31 - 11:18 | |
Audió | Nádas Péter: Hazug, csaló | ambrusa | 2018/12/30 - 23:42 | 2018/12/30 - 23:42 | |
Audió | Tóth Kriszta: Magyar szusi | ambrusa | 2018/12/30 - 23:38 | 2018/12/30 - 23:38 | |
Audió | Müller Péter: Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről (részletek) | ambrusa | 2018/12/30 - 23:29 | 2018/12/30 - 23:29 | |
Audió | Grecsó Krisztián: Össze kéne szedni | ambrusa | 2018/12/30 - 19:05 | 2018/12/30 - 19:05 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Meghívó | Balázsné Gyöngyi | 2016/01/07 - 18:39 | 2016/01/07 - 18:39 | |
Fórumtéma | Meghívó kötetbemutatóra | Emeraude | 3 | 2015/12/14 - 12:27 | 2015/12/14 - 19:23 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 2015 | prayer | 9 | 2015/07/04 - 19:22 | 2015/11/22 - 16:10 |
Fórumtéma | Juhász Magda költő | prayer | 1 | 2015/10/30 - 12:19 | 2015/10/30 - 22:54 |
Fórumtéma | Muzsikál az erdő...György Viktória Klára | Taygeta | 1 | 2015/09/27 - 23:06 | 2015/10/25 - 12:43 |
Fórumtéma | Fiatal Költők Találkozója | Emeraude | 5 | 2015/09/29 - 16:38 | 2015/10/04 - 14:30 |
Fórumtéma | Kérdőív a magánkönyvkiadásról | Emeraude | 2015/09/21 - 13:57 | 2015/09/21 - 13:57 | |
Fórumtéma | Amatőr versírók versenye | prayer | 44 | 2015/05/25 - 10:34 | 2015/06/08 - 11:13 |
Fórumtéma | Meseíró pályázat | Emeraude | 2 | 2015/05/02 - 12:55 | 2015/05/26 - 21:05 |
Fórumtéma | Az Élet Rózsái c. kötet versei, meghívó bemutató estre | Farkas Diána | 2015/03/07 - 19:53 | 2015/03/07 - 19:53 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Gátfalvi Dani Mária kiállítás megnyitója | capek | 2019/01/03 - 18:40 | 2019/01/16 - 21:37 | |
Rendezvény | Dallamok útján... | capek | 2018/11/24 - 18:00 | 2018/11/13 - 13:44 | |
Rendezvény | Mediterrán ősz CINKEFészEKFeszt | capek | 2018/10/18 - 15:00 | 2018/10/18 - 06:20 | |
Rendezvény | CINKE irodalmi-közéleti délután | capek | 2018/10/11 - 15:30 | 2018/10/11 - 15:53 | |
Rendezvény | Kertvárosi rpogram | capek | 2018/10/07 - 09:00 | 2018/10/03 - 14:27 |
Friss hozzászólások
1 év 12 hét
1 év 39 hét
1 év 47 hét
2 év 8 hét
2 év 21 hét
2 év 21 hét
2 év 23 hét
3 év 9 hét
3 év 13 hét
3 év 35 hét