EMLÉKEZTETŐ

Készült: Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület hivatalos helyiségében 2008.07.16-án
Tárgy: Szűcs István festőművész kiállítás megnyitó Lebedy János Helytörténeti Magazin elindítása, Író-olvasó találkozó Bartalovics Zoltán köszönti a megjelent művészeket, alkotókat, vendégeket.


Elsőként Szűcs István Kiszomborban alkotó grafikus-festőművész rövid önéletrajzát mondja el.
MAGAMRÓL
Születtem, hajh, Debrecenben, 61 évvel ezelőtt, mint egészen kicsiny gyermek. Az idő múltával apránként felcseperedtem. Általános iskolai éveimet tanyasi osztatlan iskolában múlattam, Püspökladány mellett Hamvas pusztán, és Pusztamérgesen végeztem be. Utána közgazdasági technikum következett Szegeden. Konkrétan úgy esett, hogy az erdészetire túl sok volt a jelentkező, mint mindig, a Radnóti gimiben már minden hely elkelt, még az állóhelyek is. Kijöttünk a Radnótiból, és szemben volt egy suli. Nagyapóval bevonultunk, megkérdeztek erről, megkérdeztek arról, és tíz perc múlva fel voltam véve. Kijöttünk, és az ajtóra tett táblán megnéztem milyen suliba is vettek fel. Így esett. Még folytak az érettségi vizsgák, már volt két munkahelyajánlatom könyvelőnek, vagy tervstatisztikusnak. Bölcs választással Pécsre mentem bányalónak. Utána már a létszámstop miatt nemigen lehetett elhelyezkedni a szakmában. Így aztán mindenféle voltam , csak akasztott ember nem. ( Habár a reumatológus leányka szívesen látott volna felakasztva néhány alkalommal) Tanultam még ilyen , olyan szakmákat az idők folyamán, elvégeztem a marxista egyetemet, merthogy én igen hittem benne : előbb utóbb eljutunk az evolúciós törzsfejlődésben a közösségi embertípusig is. Hát kb. tízezer év múlva meg lehet próbálni. Némi apróságot a festőszakmáról is ejtegessek! Természetesen osztatlan általános iskolában nincs rajzóra. Közgazdaságiban sem. Nemcsak, hogy iskolai rajzórám nem volt sosem, még rajzolni sem láttam senkit sosem. Festeni meg pláne. Ennyit a festői tanulmányokról, képzésről, segítségről. Kb. 25 éves lehettem, amikor életemben először megpróbáltam lerajzolni valamit. A nagyobbik fiamnak egy remekül sikerült portréfotóját. Kifejezetten jól sikerült. Festményeket sem láttam. Hol láthattam volna. Megvettem az antikváriumban egy modern francia festők albumot (merthogy az az egy album volt ott), és nézegetve az volt a véleményem , hogy ilyet én is tudok. Jobbat. Vettem egy szatyor festéket, nagy marék vidraecsetet, és nekiestem Matisse napraforgós csendéletének. No már akkor sem másoltam , a legelső nekifutáskor sem .Majd én jobban tudom hogy kell ezt csinálni. Szóval minden technikai fogásra, mindenre ami a festéssel kapcsolatos magamtól kellett rájönnöm. Bátran mondhatom, hogy autodidakta vagyok. Na nem egészen mégsem. Tavaly a kiállításom előtt egy itt lakó festőművész elárulta, hogy mindig a fehérhez keverjem a színeset. 35 év alatt ennyi volt a segítség. Aztán húsz évig nem festettem semmit. Nem volt rá idő. Tavaly már nagyon festhetnékem volt, mint nyugdíjasnak nem igaz, hogy nincs elég időm. Azóta tízegynehány ilyen olyan képet csináltam. Többnyire elfogadhatóakat. Elégedett sosem vagyok velük. Nem a mások képeihez mérem, önmagamnál szeretnék mindig jobb lenni. Első dolgom nyugdíjasként az volt, hogy nagyon sürgősen nyomorékra dolgozzam magam. Mozgáskorlátozott vagyok , nem igazán járóképes. Kisebbik fiam meghalt autóbalesetben. Némileg beleőrültem , mint mindenki más. Részlegesen amnéziás lettem, az életem sok része úgy lett kivágva, mintha sosem létezett volna. Szóval az élet szép. Kiállításaimról: Itt Kiszomboron kértek fel tavaly a képeim kiállítására. Szeptemberben a falunap alkalmából kb. két hetes önálló kiállításom volt. Kinn volt a makói tv, újság. Fogalmam sincs mit vettek fel, mit írtak, valahogy hidegen hagyott. Mindenesetre volt látogató, mert néha lépni sem lehetett, annyian voltak. Decemberben közös kiállítása volt a kiszombori képzőművészeknek, arra kértek még föl. Egyedül szégyenkeztem, mint nem hivatásos alkotó. Ennek a kiállításnak az anyagából jelent meg egy kiadvány, amiben a festményeim szerepelnek. Egy előző kiadványban pedig a verseim, egyebeim. Díjaim nincsenek. Soha eszembe sem jutott semmiféle pályázatra beküldeni valamit. Amint a kiadványban írtam bemutatkozásomhoz: Nem hajt sem feltűnés, sem elismerés vágya. Csak adni szeretnék. És ha sikerül a festményeimmel, vagy írásaimmal adni valamit, legalább egy érzést, egy gondolatot, akkor már meg is kaptam a díjamat. EZÉRT a díjért még próbálok ezt azt létrehozni, a kevés hátralévő időmben. 20 év kihagyás után tavaly május óta újra fest. Alkotásaival adni szeretne valamit a kiállításait látogatóknak.


Bartalovics Zoltán, a CINKE program művészeti vezetője kérdéseket intéz az alkotóhoz: Az autóban említette, hogy híres festők képeit kezdte újrafesteni, miért? pl. Goya – Pipára gyújtó fiú is így készült, hogy tanuljam a fényt festeni, az elosztást. Van-e önálló stílusa? Nincs, tájaim tájak, nem nonfiguratívak. Fontosnak tartom a fények játékát, a színeket képeimen. Több a tájkép, ez tudatos? Igen színek változatossága miatt alakult ki így. Adni szeretnék valamit, mint az irodalmárok, a festő is nyújt valamit közönségének. Ha már említette azt, hogy az irodalmat szereti, melyik válfaját és volt e olyan, hogy kép vagy irodalmi alkotás született egyik a másikból adódóan? A verseket szeretem leginkább, sokszor vers után festettem. A Tükör amnéziáját viszont előbb megfestettem, amit prózában később meg is írtam. De fordítva is igaz, a Magányos farkas kép lett később, a gyermekkori verse után. A képekből nem a fájdalmat érzem, hanem a harmóniát. A család hogyan viszonyul az Ön művészetéhez? A családomat hidegen hagyja, az ismerősök szeretik, tisztelik munkáimat. Augusztus végéig látható a kiállítás. Alkotóként kérjük maradjon az Író-olvasó találkozón.


Lebedy János:
Helytörténeti Magazin Honismereti előadás az elhunyt Békés Lajos bácsi emlékére Békés Lajos bácsi Mecsekszabolcs díszpolgára volt. Nyugdíjas bányamérnök, szerény ember volt, akinek a honismeret volt a fő szakterülete és életútjának legfontosabb munkássága. Életrajzi adatok 1922. telepen /Mecsekszabolcson/ született. Szülei szerény polgárok voltak. Fiatalon a bányában kezdett el dolgozni. 1952-1975-ig a Mérnökség vezetője. 1970-től foglalkozott honismerettel. Honismereti Szakköröket vezetett több helyen is a városban. 2005-ben az Origó-Ház területén Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület támogató segítségével Mecsekszabolcs Kincsei címmel saját helytörténeti kiállítást alapított. Egyházi vezetőként is tevékenykedett. Hű társa Antal Margit alkotó művész volt. Két fia és négy unokája volt. Parkinson kórral küszködött. Tavaly Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület megjelentette a Történelmi és néprajzi adatok a Mecsekszabolcsi Szénbányákról, mely fő kutatási területe volt. Néprajzi és ipartörténeti munkái is megjelentek. Szőlő kultúrával és egyházzal, valamint utolsó idejében a helyi temetkezési szokásokkal és gyászszertartásokkal foglalkozott. Lebedy János idézett egy rövid részletet Békés Lajos írásából, melyet Mecsekszabolcs bányászatáról készített. Bányászközmondásokat is gyűjtött. Ez a nyitóalkalom egy helyi hagyománytörténettel foglalkozó előadássorozat kezdete.


Író-olvasó találkozó Bartalovics Zoltán köszönti a résztvevőket, a rádióhallgatókat, majd a jelenlévő művészek felolvassák egy-egy alkotásukat.
Molnár Mónika: Balatoni vihar
Horváth Géza: Falun
Markovics Anita: Morajlás
Geiger Erzsébet: AQUARIUS Mecsek Zsuzsa: Ha éppen nem harangozok
Fuchs Izabella: A bezártság ablaka
Zsolcay Lyza: Éjszakai történetek /egy el nem küldött levél/
Szűcs István: Te
Standovár Ágota: Soha többé
Bartalovics Zoltán: Önarckép
Szűcs István: Siratónótám
Zsolcay Lyza: A távolt kémlelem
Fuchs Izabella: Altató 2008-ban /abszurd vers/
Geiger Erzsébet: Mecsek Zsuzsa: A harangozók
Markovics Anita: Barna Márfa: Budapesti hidak
Standovár Ágota: Szonettkoszorút alkotott, mely a posztmodern új szentimentalista stílus ötvözése Vágyöltés1
Lénárd József: Egymásba simuló takarók, Mind hajad, Kezemben felvillanó fényvirágok
Molnár Mónika: Szerelem
Horváth Géza: Intermezzo csellóra
Bartalovics Zoltán: Kiáltó emlékek
Szűcs István: Énekóra
Zsolcay Lyza: Éjszakai történetek /2.rész/
Fuchs Izabella: Vihar idea
Geiger Erzsébet: Vámos György AQUARIUSNAK válaszvers A harangzúgásról címmel
Markovics Anita: Át a parkon 13
Standovár Ágota: Vágyöltés 2
Lénárd József: Gondtalan aktok táncolnak (Zichermann Sándor festőművész megnyitójára alkotta versét)
Molnár Mónika: Hőség
Bartalovics Zoltán: József Attila: 7 napja című versét szavalja
Zsolcay Lyza: Megérintettél
Fuchs Izabella: Az ezüst Balaton címmel költeményét szintén egy alkotóművésznek, Stockinger László festőművésznek ajánlja
Geiger Erzsébet: Csak egy kis pont
Markovics Anita: Tóth Krisztina A könnyű poggyász című versét adja elő
Standovár Ágota: Vágyöltés 3.
Lénárd József: 5 éves sem voltam (Ezt a versét személyes emlékek ihlették, mely még mai is meghatja.) Elmondja, hogy négy irodalmi társaság tagja, de ezek közül a CINKÉT tartja a legnívósabbnak. Véleménye szerint nagyon színvonalas az író-olvasó találkozó, javasolja Tüskés Tibor, illetve Szirtes Gábor meghívását is.
Bartalovics Zoltán: József Attila: Határ
Zsolcay Lyza: Életem
Fuchs Izabella: Dániel László: Irigységed határtalan című versét szavalta el
Markovics Anita: Apám
Standovár Ágota: Vágyöltés 4,15
Lénárd József: Szonett
Bartalovics Zoltán: Sárhelyi Erika: Félúton
Zsolcay Lyza: Mint megbúvó

Ezen a linken látható a TV riport:

http://www.pecstv.hu/archivum/?id=44120

A keresőbe írjátok be, hogy : Szűcs István Mivel mind két tévériportnak ugyan az az elérési útvonala, csak ebben az esetben láthatjátok a kiállítás megnyitójáról készült filmet.