Elengedlek

Molnár Péter képe


Korlátok, vasútkosz és vasútszag, vasúti kocsik, mozdonyok, lámpák sárgás fényudvarai.
Sehol egy zug, ahová magammal húzhatnálak, ahol megbújhatnánk. Marad a rideg peron, a szél a parafaszendvicsek és elszáradt életek papírburkát kergeti.
Már túl az épp csak iható vagy majdnem ihatatlan, termoszból öntött, háromszor melegített, savanyú kávén, amelynek misztikus színe feledhetetlen, ha tejszínt keversz hozzá. Tanácstalan toporgás, a szavak elfogytak, de nincs erőd beszállni, én pedig nem tartóztathatlak. Elmész. Tehetnék, mondhatnék bármit. Döntöttél.
Most ölelni kellene, de nem szabad, vannak szabályok, amelyeket már nem hágunk át. Megtettük elégszer, a szabályszegés megtorlása azonnali volt és maró kínt adott csak, nem megnyugvást vagy kielégülést.
Zsebembe kotrok, cigarettát veszek elő, tétova mozdulattal kínállak, tétova mozdulattal hárítod el. Időhúzás ez is. Pótcselekvés. Csók helyett a keserű füst.
Az eső ismét elered, ezúttal nem szemerkél, zuhog. A peron fénylik, mint Casablancában a repülőtér betonja, de én nem Rick vagyok , se kalapom, se fehér ballonkabátom, csak a füstöt fújom ugyanúgy. Végigsétálunk a szerelvény mellet, néha összeér a kezünk, de ez már csak véletlen. Nézem a vagonok ajtaja mellé aggatott számokat, ez a te kocsid. Megállunk, leteszem a csomagod. Kínos a csend. Bogart most csókolja meg Ilsét. Én most fordulok félre.
Elém lépsz, megfogod mellemen a kabátot, az arcunk összeér egy pillanatra.
- Menj. - mondom.
- Megyek. - mondod.

- Menj. - mondod.
- Megyek. - mondom én, de nem mozdulok. Markolod a kabátot a mellemen és szorítasz, nem engedsz. Emeled az arcod, és csókollak, gyengéden, épp csak érintve, aztán újra meg újra. Ölelkezünk az ajtó előtt, ki kellene lépnem rajta de nincs hozzá erőm, várom, hogy küldj.
- Menj. - mondod újra és fogsz, és húzol. Taszítanod kellene, mert vannak szabályok, de csak markolod a kabátom.
Erővel fejtem le a kezed, tenyeredbe temetkezem egy pillanatra, még végigsimítok a hajadon, még megöleljük egymást, aztán vége. Kilépek azon az ajtón.
Ha akkor eléd térdelek? Ha akkor ölbe veszlek és visszaviszlek a szobádba?
Kilépek azon az ajtón a sötét lépcsőházba. Előtte még megsimogatom a hajad.

Megsimogatom a hajad, nézem a szemed. Elfordítod a fejed, én az eget bámulom, nevetséges ez is, éjszaka van és esik, hát mit nézek? Rejtjük azt az egyetlen könnycseppet.
- Menj. - mondom.
- Megyek. - mondod.
De a kezed markolja a kabátot. Nézem a kezed.

Nézem a kezed. Lenyűgöz a szépsége. Finom, végtelenül nőies. Vékonyak az ujjaid. Körmeid tövében az apró ívű félholdak gyöngyfénnyel irizálnak, nem tudok betelni a látvánnyal. Minden porcikáját megsimogatom ennek a kéznek újra és újra. Tanulom minden piciny csontját, a bőröd hűvösét, a csuklód tapintását. Megcsókolom, ahányszor tehetem. Bámulom a kékes ereket, a lüktetést, a bennük áramló vér halk neszezését hallgatom.
Soha nem szorítottam meg a kezedet.

Soha nem szorítottam meg a kezedet.
Most is csak tartom, dédelgetem, melengetem.
Te szorítod meg az én kezem.
Apró, gyors mozdulat, kapkodó.

Mindig kapkodtunk, soha nem szántunk elég időt egymásra, magunkra, kettőnkre. Mindig elmentünk egymás mellett. Ez is mindegy már.
- Vigyázz magadra nagyon. - mondod.
- Vigyázok, kedves. Megígértem. - mondom.
- Te is nagyon vigyázz magadra. - mondom.
- Vigyázok. Megígértem. - mondod.
Aztán már csak a csend sikolt. Belemar a lelkünkbe. Fogjuk egymás kezét, a tiéd hideg. Azt hiszem az enyém is. Pár tétova lépés, megállunk megint. Most kellene a csók, de nem vagyok Rick, te sem vagy Ilse és ez itt pályaudvar, nem repülőtér, nem Casablanca. Sam nem játssza el újra a dalt: As time goes by... Felsegítelek a lépcsőn, feladom a csomagod.
- Menj. - olvasom a szádról.
- Megyek. - suttogom bólintva és állunk tovább.
A peron tetejéről a hideg esővíz a gallérom alá csurog.

Állok a szoba közepén, lassan gyűlik tócsává a padlón a kabátomról lecsepegő víz. A második cigarettát szívom itt, állva. Reszketek, a hidegtől vagy mástól, nem tudnám megmondani. Bámulok a gyertya lángjába, ott ég sercegve az asztalomon. A kis sárga láng táncol, nyújtózkodik, összehúzza magát. Ő is remeg. Az arcod lassan jön közelebb és közelebb. Már tiszta a kép, a szemed, a szád, az orrod íve, a nyakad. Körülöttem a szoba darabjai egymás után tűnnek el. Mint mozaikkockák, hullanak a semmibe. Lebegünk, valami kimondhatatlan, hideg, sötét űrben hárman. A gyertya, te, meg én. A kedves, meleg, sárga láng megsimogatja az arcod.
Valahonnan egészen halkan, finoman rezdülve úszik be a dal.
As time goes by...
Elengedtelek.


Molnár Péter

 

http://www.youtube.com/watch?v=eIiAdHGi3AI&feature=related

se képe
se
Offline
Csatlakozott: 2008/07/18

Hát igen! Amikor a férfi igazán szeret ...és amikor a nő igazán szeret...pont ilyen ...szentimentalizmus ha minden lehetséges alkalommal megnézem a Casablancát? Szerintem csak az nézi meg annyiszor akinek magának is megadatott a saját "Casablancája" mert olyankor siratom Ricket,siratom Ilset,siratom magamat...és mot itt ebben téged és a téged igazán szeretőt. Filmszakadás,szívszakadás. Öröklétbe fektetett fájdalmas remények. Belehalósak mégis mennyire jók. Mert vannak sokan akiknek még a töredéke sem jut...nem is tudják mit veszítenek.

Örülök,hogy olvashattam,jó így befejezni egy fárasztó napot!

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Így kezdeni a napot fájdalmasan gyönyörű :-(  Sosem értettem és most sem értem....Biztosan egy buta liba vagyok.... megvan a Casablanca és talán 3 év alatt, ha kétszer néztem meg. Nem értem azt, ha két összeillő ember szerelmes, boldog, akkor miért nem vállalják fel a kűzdelmet a boldogságért? Hiszen az biztos, Téged olvasva, hogy nagyon szeretitek (szerettétek) egymást.... Biztos olyan is van, mikor valaki két embert szeret egyszerre és választania kell, bár ezt nem vagyok képes elhinni. Ilyen hévvel az ember csak egyszer képes szeretni, emberek milliói egyszer sem.... Az az érzés csak egyszer érkezik el az életben, hogy minden egyes lépésed egész eddigi életed során Hozzá vezetett és minden csak azért történt, hogy Hozzá odatalálj... Ha Ő, az Igazi, megvan, hogy képes valaki elengedni, mikor minden egyes porcikájával érzi, hogy egymásnak vannak teremtve? Mert abban az esetben, ha mindez egyoldalú lenne nem érezhetnénk ezt a csodát... Nem tudom.......... olyan mérhetetlen szomorúság tört rám... Én most.... most pont így szeretek Valakit és előbb halnék meg, mintsem elviseljem a "Nélkülelétet"..... Persze Érte, még erre is képes lennék, de a szívem úgyis belehalna...

Őszintén szólva azt szerettem volna, ha letérdelsz elé és megkéred, ne menjen... Ha ölbekapod és magaddal viszed egy kis kúnyhóba a világ elől, bárhová, csak ti ketten....

És még valami... Úgy vélem, ha így szeret az ember, arra nincsenek szabályok és nincs józan ész!

Csak egyvalaki létezik a földkerekségben : Ő !

Szomorúan szép volt Nálad kezdeni a napot Péterem Szomoru((

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

Köszönöm, hogy olvastad, értetted.
És azt is, amit odaát...

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Részemről az öröm, hogy olvastalak Mosoly ...No és persze a bánat, fájdalmad miatt ..... Veled vagyok,  ha ez számít valamit is Szomoru

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

Judit kedves... Épp a kettőt szeretni és dönteni, ez volt a probléma.
Meg az, hogy ott, akkor, azelőtt az ajtó előtt rosszul döntöttem. Kiléptem rajta.
Néha úgy is alakulhat ám, hogy két embert szeretünk, de az egyiktől, az általa kínált élettől félünk.
Köszönöm, hogy olvastad.

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Van erre egy szép vers...  "ne félj kedves, hisz apálykor minden csendes "  Értem én, mit írtál és mégsem tudom felfogni... merthogy egyformán? Azt nem lehet..... Rossz döntések sorozatából áll az életünk, pedig csak egyszer élünk ...... Ha már elment az a vonat, akkor ...... sirathatod hiába egy életen át.... Szomoru(((

Öröm volt olvasni Téged Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

Ha egy vonat elment... Akkor van ellenvonat is. (Ez de csúf vasúti szakszó!)

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Akkor ugrás fel az ellenvonatra Mosoly)) Rohanj.... és tedd, amit tenned kell Mosoly))

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

anyatka képe
anyatka
Offline
Csatlakozott: 2008/12/16

Miért van az, hogy az ember nem tud mozdulni, ölbe kapni, letérdelni, mi az az erő, ami nem engedi, nem hagyja, hogy kövesse azt a vágyat, amit pontosan tudva tudja, hogy úgy kellene tenni? De mégsem megy.

Szeretettel: Andi

 

Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

Anyatka kedves, bár fiatalka vagy, de talán ismered a régesrégi kuplét:
"Az ember egy léha, egy könnyelmű senki..."
Talán ezért.

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Én ismerem Mosoly)

 

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

...Mégis,.. valahogy szebb így, mint csak elfordulni.

prayer

femis képe
femis
Offline
Csatlakozott: 2008/07/13

Valahol azt olvastam, hogy csak azt tudjuk elengedni, akit jobban szeretünk önmagunknál.. Lehet ez butaság, de mondok én valamit - ha ő is így szeret, akkor visszatér, mert nem tehet mást. Dönteni nagyon nehéz, nem mindig döntünk jól, de eleve elrendelés az út, s ha tétovázunk, ha mellékútra tévedünk, úgyis lesz valami, vagy valaki aki/ami visszaterel a főcsapásra. 10 éve lesz lassan, hogy valakit elengedtem, mit elengedtem elküldtem, és még mindig fáj. Így kellett lennie. Ennyi, közben a szív megszakad, néha úgy érzi az ember, már nem is él, csak vegetál.

Femis

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Jó írás Péter, gratula!

- hori -

Lyza képe
Lyza
Offline
Csatlakozott: 2008/07/20

Kedves Péter!

Bár minden írásod elolvasom, mert nagyon kedves minden sorod nekem, egy időbe írtam hozzá, de sohasem reagáltál, megfogadtam, hogy nem írok több commentet az írásaidhoz!...De most megszegem a fogadalmam, mert ez annyira szép, megható, hogy ezt ide kell írnom, mégha nem is érdekel a véleményem!...Gyönyörű, tele érzelmekkel, érzésekkel...Lenyűgözött!...Lyza


Molnár Péter képe
Molnár Péter
Offline
Csatlakozott: 2008/09/24

Lyzám, nem kell ahhoz komment, hozzászólás, hogy tudjuk: mindig elolvassuk a másik írásait.
Benyitunk halkan, hogy ne zavarjunk, nézelődünk, olvasunk, aztán csendben betesszük magunk mögött az ajtót és bólintunk: - Megint jót írt.

Ölellek és köszönöm, kedves.

 

Lyza képe
Lyza
Offline
Csatlakozott: 2008/07/20

Olyan kedvesen válaszoltál,  Péter, hogy elfelejtettem, minden sérelmem!...Köszönöm nagylelkűségedet!...Lyza


nora képe
nora
Offline
Csatlakozott: 2008/07/22

aztamindenit Bátyó ez gyönyörű lett

nora

Aylon képe
Aylon
Offline
Csatlakozott: 2008/07/22

...megint jót írt...

Hm...Nagyon jót.       Mosoly

Aylon

targoncas képe
targoncas
Offline
Csatlakozott: 2008/07/11

Nagyon megérintett az írásod... Köszönet, és számomra csoda, hogy -ne érts félre, nem sovinizmus-, de hogy egy férfi is tud ilyen mélyen érezni, ilyen őszintén vallani... Sajna a fiúkat nem engedik "elgyengülni", érzelmeskedni, mert az lányos... Pedig mennyivel könnyebb lenne a feloldozás, a lelki béke megszerzése...

Szeretem az írásaid! Könyvet is kiadsz? Megszerzem... Kacsint

@ngela

szucs istvan képe
szucs istvan
Offline
Csatlakozott: 2008/08/24

Mennyire nehéz tud lenni egy búcsúzás nélküli elbúcsúzás

Üdv István

tamiska képe
tamiska
Offline
Csatlakozott: 2008/10/15

... Péter!

Téged olcastalak és magamat láttam fiatalon, maflán, sóhajtozva, úgy búcsúzni, hogy abban a bizonyos lépcsőházban ott maradni vele, nélküle.

Grat. az írásodhoz.

eva képe
eva
Offline
Csatlakozott: 2008/08/30

Kedves Péter!

Tudom mi ez ! Elengedni valakit,mert szeretjük.Emléke mindig ott lesz veled ,mint "elmosódott azur".Mindennap,minden éjszakán.

Teljesen magával ragadott íaz rásod.

Köszönöm: Éva

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Semmi komment, csak gratulálni tudok, szuper!

 

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Dömény József: Pletyka néni / Klatsch Tante toni 2020/02/15 - 01:26 2020/02/15 - 01:26
Irodalom Herczeg János: Juliskámhoz / Zu meiner Juliska toni 2020/02/08 - 13:13 2020/02/08 - 13:13
Irodalom Sinka István: És elfelejtették / Und sie haben ihn vergessen toni 2020/02/01 - 21:02 2020/02/01 - 21:02
Irodalom Herczeg János: Téli tájon / Am Winterlandschaft toni 2020/01/25 - 19:12 2020/01/25 - 19:12
Irodalom A teremtés végén prayer 4 2019/12/26 - 20:25 2020/01/22 - 19:53
Irodalom Asszonyok utószezonban hori 2020/01/21 - 14:11 2020/01/21 - 14:11
Irodalom J. W. von Goethe: Den Freunden / A barátoknak toni 2020/01/18 - 14:34 2020/01/18 - 14:34
Irodalom A kitekintő tamiska 1 2020/01/05 - 09:58 2020/01/15 - 21:40
Irodalom Örökség (női hangra) Góth László 3 2017/10/22 - 03:41 2020/01/14 - 23:49
Irodalom Ahol hármat toppantott az ördög Markovics Anita 2020/01/13 - 14:26 2020/01/13 - 14:26
Irodalom Reviczky Gyula: A bánatból / Aus Trauer toni 2020/01/11 - 22:16 2020/01/11 - 22:16
Irodalom fényben karnevál 2020/01/11 - 13:27 2020/01/11 - 13:27
Irodalom Nyüszít a csend Pócsa Józsefné 2020/01/05 - 19:53 2020/01/05 - 19:53
Irodalom Radnóti Miklós / Nem tudhatom / Ich kann es nicht wissen toni 2020/01/04 - 08:39 2020/01/04 - 08:39
Irodalom Mindennapi pszico - A ragyogás határa - (regény) Markovics Anita 2 2019/12/30 - 11:22 2019/12/30 - 17:56

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Felhívás a Horror Herót Antológia pályázatára Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40