Végre megjött a nyár. Talán örülhetnék is, csak az rontja el a kedvem, hogy a jó idővel együtt itt a miniszoknyás szezon is. Szebbnél szebb lányok mutogatják formásabbnál formásabb lábukat a férfinép nagy örömére, és valljuk be, hölgyeim, a mi nagy bosszúságunkra. Elvégre ki ne járt volna úgy, hogy egy szupermodell kinézetű lány mellett kövérnek vagy csúnyának, esetleg mindkettőnek érezte magát? Ezt a tényt pedig párunk talán meg is erősítheti bennünk, ugyanis egy másodpercre sem venné le a szemét a Pamela Anderson vagy Cindy Crawford utánzatról.
A meleg beköszöntével megszaporodtak a narancsbőr eltüntetős és bikinis reklámok is, nem beszélve a sok varázslatos fogyókúrás italt, port vagy eszközt dicsőítő bejátszásokról. Fura. Mind azonnali és látványos megoldást kínál a plusz kilók ellen folytatott harcban. És hogy igazukat bebizonyítsák, anorexiás lányok vonulnak fel-le a kamera előtt, valamit is alig takaró fürdőruhában, kényszeredett mosollyal az arcukon.
Évekkel ezelőtt talán kétségbeestem volna, de ma már tudom, hogy ez nem számít. Már nem zavar sem az átlagosnál vastagabb combom, sem a derekam. Hisz nincs annál szívmelengetőbb, mint amikor egy ilyen szupermodell láttán párunktól ilyesmit hallunk: Láttad, milyen pattanásos volt az arca? Neked sokkal formásabb a lábad! vagy Ez már undorítóan sovány! És hogy máshogy köszönhetnénk meg ezeket az életet mentő mondatokat, mint íncsiklandozóan elkészített vacsorákkal, melyeket együtt fogyasztunk el - akár tévét nézve, miközben a műsorban nők és férfiak egyaránt diétás, fürészpor ízű kajákkal sanyargatják magukat - ? Szerintem sehogy.
Ezek után talán én is előveszem a szekrény mélyéről a rövid szoknyáimat, valamint a kétrészes fürdőruhámat. Önbizalmamnak nem is kell más, csak egy szerelmes tekintet. És bánom is, ha néhány lányt végigmér az utcán, ha úgy is én kerülök ki győztesen....