Gondolataim az érzelmi intelligenciáról

Összefüggnek –e, az iskolában kapott osztályzatok a későbbi sikeres ,vagy kevésbé sikeres életünkkel?

:NEM.

 Találkozva a régi osztálytársakkal azt tapasztaltam, hogy kitűnőre végzett hajdani diáktársaimmal együtt,” csak” egy átlagos karriert tudok felmutatni eddigi életemben. ezzel szemben pedig számos gyengébb bizonyítvánnyal rendelkező társam sikeres vállalkozó, üzletember…stb lett. Mi húzódik meg a sikeres élet hátterében? A választ napjainkban még kevésbé ismert fogalomban találtam meg: Az ÉRZELMI INTELLIGENCIA

Az intelligencia egy globális képesség, nincsen pontosan elfogadott definíciója. Maga a szó a latin intellego igéből eredeztethető, jelentése megismer, felfog, megért. Hétköznapi értelemben használják a műveltség, az értelmesség, szellemi képességek átfogó szinonimájaként is. Az intelligencia egy veleszületett értő-képesség. Legelterjedtebb mérése jelenleg az ún.Wechsler teszt, ami 10 tényezőből méri az IQ-t. A mai iskolarendszer a 10-ből 2-t osztályoz /lexikális memóriát, és egy matematikai készséget/. Az iskola tehát csak egy kis szeletét kéri a gyermek értelmi intelligenciájának, az érzelmi és a cselekvéses intelligenciáról nem is beszélve.

Sokáig úgy tartották, hogy a magas IQ megjósolja a sikert, úgy a tanulmányokban, mint a munkavégzésben egyaránt. A legutóbbi felmérések alapján viszont az IQ a legjobb esetben is csak a 20%-át teszi ki a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek, és a fennmaradó 80% döntő eleme az érzelmi intelligenciára vezethető vissza.

Gyakran előfordul az életben is, hogy 160-as IQ-jú személyek 100-as IQ-jú feletteseik beosztottjaiként dolgoznak.

Az érzelmi intelligencia összetett készséget jelent, s egyben egy gyűjtőfogalom, mely magába foglalja az érzelmi kifejezésmódokat, az önkontroll funkciókat, az erkölcsi magatartást, empátiát, önismeretet, öntudatosságot, a motivációt /önmotivációt, önmagunk ösztönzését/, a csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartást, a vágykielégítés késleltetését. Utal arra, hogy mennyire vagyunk hatékonyak kapcsolataink alakításában és fenntartásába, milyen hatékonyak vagyunk a naponta érő információk gyors, feldolgozásában. Az EQ fejlettsége megmutatja, hogy hogyan tudunk bánni az emberekkel, hogyan találjuk meg velük a közös hangnemet és tudjuk leolvasni róluk az érzelmeket.

Az EQ egész életünk során változik, alkalmazkodik a mindenkori szituációkhoz, de kontrollálható, szinten tartható és fejleszthető pozitív és negatív irányba.
Ahogy fogaink védelmében naponta fogat mosunk, úgy kell folyamatosan karbantartani EQ-kat is.

- 2 –

A fejlett érzelmi képességű, érzelmileg rátermettebb egyéneknek jóval nagyobb az esélye a sikeres, megelégedett életre, mert elsajátították azokat a lelki szokásokat, amelyek segítségével teljesítőképességüket képesek voltak növelni.

Ha a gyermek nem jól teljesít, nem biztos, hogy benne van csak a hiba.
Milyen is a jó iskola?

1, 
…olyan iskola, ahol megmarad a gyerek érdeklődése, kíváncsisága a világ és az emberek dolgai iránt.
A gyermekek oldhatatlan megismerési vággyal születnek. Különböző elméleteket, magyarázó elveket alkotnak a világ értelmezésére, majd ez után az izgalmas spontán tanulás után jön az iskola, ahol csökkenni látszik ez a spontán tanulási kedv. Sorra jöhetnek a teljesítménykudarcok, félelem a matek órától, Juli néni tornaórájától….

2,
Mindezek rámutattak arra, hogy iskoláink ma nagy szorongást kelthetnek gyermekeinkben. A szorongás gátlólag visszahat a teljesítményre, ezért a magyar iskolák ellentmondása éppen abból adódik, hogy próbál minél nagyobb teljesítményt kihozni a gyermekből, miközben pont visszafogja azt.
… olyan iskolát válasszunk, ahol a gyermek intelligenciaszintjének azonosítása helyett inkább a tanulási motiváció és a megfelelő tanulási környezet kerül a középpontba, s remélhetőleg ennek eredményeként kevesebb lesz a sikertelen diák és az iskolai kudarcok következtében létrejövő személyiségzavar.

3,
…olyan iskola, ahol a különböző képességek érvényesülni tudnak.
Visszautalnék a korábban említettekre: az iskolába szavakban megtanult tananyag 20%-a befolyásolja az életben való helytállást.
A többi  80% lényeges eleme az érzelmi intelligencia., melyre sajnos az iskolák nagy részében nem fordítanak kellő gondot.
EQ-t alkotó tényezők csírái mindenkiben megvannak, de ezek kibontakozását megfelelően ösztönözni kell.
Az érzelmi intelligencia korlátlanul fejleszthető, szemben az értelmi intelligenciával, melynek egyénre jellemző határai vannak.
Az értelmi intelligencia fogalma nem fedi az iskolázottságot. Mindannyian ismerhetünk többdiplomás embereket, akiket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk intelligensnek.
A jó iskola egyenlő arányban fejleszti a gyermek cselekvéses, érzelmi és értelmi tevékenységeit.

- 3 –

Mi alapozza meg az érzelmi intelligenciát?

 Először is az ingerekben gazdag, inspiráló környezet /nyelvi, érzelmi gazdagsága által,/ és  a magzatkortól nyújtott érzelmi biztonság.
Nyugodtan, bármikor vegyük ölbe pici gyermekünket, ne féljünk attól, hogy elkényeztetjük őket. Kutatások bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akiket gyakran kézbe vettek, illetve a születés utáni „rooming in” rendszerben /anyával együtt / töltötték az első napjaikat, nagyban segítette a korai anya- gyermek kötődés kialakulását. Ez a szoros kapcsolat alapozza meg a későbbi érzelmi fejlődést és így a kreativitás fejlődését is. A szoptatással ez a kapcsolat csak mélyül, és az apa belépésével ez a kettős kötelék hármas egységgé alakul át.
A kreativitás arról a bátorságról szól, hogy a gyermek mennyire meri a járt utat a járatlanra felcserélni. Ahhoz azonban, hogy kellő bátorsággal rendelkezzék, már csecsemőkorban meg kell tapasztalnia, hogy „adnak a szavára”, azaz reagálnak a jelzéseire. A kreativitás egyfajta kommunikáció, ahogy a gyermek a világot megszólítja. Ezért fontos, hogy sokáig ne hagyjuk magában sírni a csecsemőt, ellenkező esetben, már nagyon hamar megtanulja,  hogy nem érdemes próbálkozni a világ megszólításával, mert az úgy sem reagál rá. Nemcsak a kreativitás, hanem az empátiás készség is erre a meleg anya-gyermek kapcsolatra vezethető vissza. A biztonságosan kötődő gyermek empátiás készsége és szociális felelősségtudata is jól fejlődik.
Ahhoz, hogy érzelmi biztonságot tudjunk nyújtani, az kell, hogy mi szülők „élvezzük” a gyereket, annak jelenlétét s közben saját szorongásainkat is fel tudjuk oldani.
„ Aki nevelni akar, maga is legyen nevelt”- mondja C.G.Jung ,de miközben a gyermek  hiányosságaira panaszkodunk ,elfelejtjük, hogy a nekünk szülőknek is vannak deficitünk. Ha mi szülők nem teszünk szert önismeretre, önismeretünket önnevelésre nem használjuk fel, akkor olyan hibákat akarunk javítani, amelyeket még magunkban sem korrigáltunk.

A gyermek attól fog jól, képességei szerint teljesíteni, ha minél tovább megőrizte az életkorának megfelelő szorongásmenetes nyugalmat.
Fontosnak tartom, hogy kisiskolás gyermekünket ne különórák sorozatába kényszerítsük bele, hanem biztosítsuk nekik a szabad játék lehetőségét, mert ez a legfejlesztőbb tevékenység.
Nem biztos, hogy első osztályban a gyermeknek karácsonyra már írni és olvasni kell tudni, már csak azért sem, mert a 15 évesek jelentős része nem tudja megfelelően az értő olvasást Mindezek a sietetett tanulásban gyökeredznek, mikor olyan módon akarják gyermekeinket írni és olvasni, tanítani, aminek semmi köze az ő testi-szellemi, mentális fejlettségéhez.
Karácsony Sándor pszichológus-pedagógus szerint: ”nem lesz egészséges és tehetséges felnőtt, akit egészséges és tehetséges felnőttnek-felnőttként nevelnek már kisgyerek, kiskamasz… korában, hanem egyedül az, aki lehetett teljes értékű kisgyerek, növő gyermek, kamasz, stb., akit nem kényszerítettek másra ezekben az életkorokban, mint ami az életkorából következne.”

- 4 –

Hogy fejleszthető az érzelmi intelligencia?

Érzelmi intelligencia legjobban a művészetekben fejlődik. Azok az iskolák, amelyek a gyermekből indulnak ki és nem a tantárgyakból, azok nagy helyet adnak a művészeteknek, és ezzel érzelmet is nevelnek nem csak értelmet. Szerencsés édesanyának mondhatom magam, mert megtaláltam kisfiam számára az ilyen jellegű iskolát. Gyermekem jól beilleszkedett, boldog kisiskolás lett. Családunk értékrendszere teljesen összefonódik az iskola által közvetített értékekkel..

Mit tehetek én, mint szülő?

Hallgassunk sok változatos zenét a gyerekekkel. Játszunk velük, akár szabadon a földön, .rajzoljunk, meséljünk, fessünk, gyurmázzunk együtt. Vigyük el őket gyermekprogramokra, /az Árkád kirakat nézegetése helyett /. Figyeljünk oda rájuk: hallgassuk meg, ha új ötletük van, beszélgessünk velük.
Tiszteljük meg a gyereket azzal, hogy odafigyelünk rájuk játék közben is. A társasjátékokban pedig fokozatosan tanítsuk meg őket veszteni.
A vágykielégítés késleltetéseként gyakoroltassuk a lemondani tudást / nem szükséges felvásárolni a boltot/.
Mindvégig azonban érezze a gyermek, hogy szeretve van: „Akkor is szeretlek, ha rossz leszel, csak akkor fáj.”
Mi szülők vagyunk a minta a gyermekünk szemében, és ezt sohasem szabad alábecsülnünk!
Személyes jelenlétünket ne cseréljük fel a számítógépes játékok és a TV nézés káros hatásaival, mely lehet, hogy könnyebb megoldásnak tűnhet, hisz a gyermek addig is csendben van és nem „zavar”. Mindezek gyakorlati megvalósítása nem könnyű feladat számunkra, hiszen a család megszokott életszínvonalának fenntartása, sokszor csak többletmunkával lehetséges, s mindez a nevelés hatóerejét csökkenti.

Életünk legnehezebb, de egyben legszebb feladata, hogy értékekkel teli helyes utat közvetítsünk gyermekeink számára.

„ Az érzés az, ami az embert gondolkodásra serkenti,
és nem a gondolkodás az, ami őt érezni ösztökéli.”
    / G.B.Shaw /